A kötet egyfajta szubjektív napló a putyini Oroszország elmúlt bő tíz évének változásairól. Szubjektív abban az értelemben, hogy egy ellenzéki orosz értelmiségi prizmáján keresztül láttatja az eseményeket, az írások pedig érzelmekkel, retorikai fogásokkal teli, impulzív hangvételű véleménycikkek, amelyeket áthat az egyre elhatalmasodó csalódottság, kétségbeesés, düh vagy az ezeket palástolni próbáló irónia.
Glukhovsky a háború kezdete óta élesen bírálta Vlagyimir Putyin lépéseit, a közösségi médiában az ukrán civilek meggyilkolásáról és az orosz hadsereg veszteségeiről beszélt. Oroszországban “külföldi ügynöknek” bélyegezték, büntetőeljárást indítottak ellene, most pedig a távollétében nyolc év börtönre ítélték.
A történet ugyan egy nagyrészt kitalált világban játszódik és a szerző a fantasztikumra is támaszkodik (mint megannyiszor), mégsem nehéz elképzelni azt, hogy a mai Oroszországnak van olyan szeglete, ahol ugyanilyen szürke és kilátástalan az élet, mint a jaroszlavli helyőrségben.
Az eredetileg hangoskönyvnek készült (és kötet formájában elsőként magyar nyelven megjelent) Poszt sodró lendületű, egyúttal mélyen elgondolkodtató kalandregény a történelem tragikus önismétléseiről, valamint arról, hogy lehetséges-e emberhez méltó életet élni a totális pszichés hadviselés, a mindent átható propaganda közepette.
A Helikon Kiadó gondozásában idén tavasszal újból megjelent az idén negyvenéves Dmitry Glukhovsky eredetileg 2010-ben kiadott, politikai szatírákat tartalmazó elbeszéléskötete. Az Orosz népellenes mesék második kiadása az eredeti kötet tizennégy novellája mellett nyolc újabb írást tartalmaz, amelyek szervesen illeszkednek a korábbi írások sorába, a kötet aktualitása pedig a benne tárgyalt témák miatt talán még nyilvánvalóbb, mint kilenc éve.
Az orosz irodalom ifjú fenegyereke, a világszerte nagy népszerűségnek örvendő Dmitry Glukhovsky új, 2017-ben (Magyarországon 2018-ban) megjelent könyvében, a Textben a fantasztikum nem kap szerepet, a szerző azonban a tőle megszokott módon komoly és aktuális társadalmi kérdéseket boncolgat. A már megszokott orosz társadalomkritika mellett érdekes, ötletes módon hívja fel a figyelmet arra, hogy okostelefonokba zárt létünk mennyire személytelen és sebezhető.
Mozivászonra kerülhet a Metró 2033, úgy tűnik, hogy megfilmesítik Dmitry Glukhovsky regényét. A szerző saját bevallása szerint tíz éve vár erre, és most úgy érzi, hogy a projekt jó kezekbe került. Az orosz író megállapodott két hollywoodi producerrel: a filmet a jelek szerint Michael De Luca (A szürke ötven árnyalata és a Pénzcsináló producere) és Stephen L’Heureux fogja elkészíteni.
Az orosz populáris irodalom egyik legnépszerűbb alakjának számító Dmitry Glukhovsky 2007-ben robbant be a köztudatba Metró 2033 című regényével, amely azóta szerzők sokaságát ihlette meg Oroszországban és nemcsak. A 2009-es folytatás után 2015-ben megjelent a Metró 2035 című harmadik kötet, így immár trilógiává gyarapodott a történet. A regény 2015 novemberében jutott el a magyar olvasókhoz, a szerző műveit eddig megjelentető Európa Könyvkiadó gondozásában.
A regények után a magyar olvasók a rövidpróza műfaján keresztül is bepillantást nyerhetnek a Dmitry Glukhovsky által megalkotott Metró 2033 Univerzumba. Az utolsó menedék című, huszonkét elbeszélést tartalmazó antológia oroszul 2011-ben, magyar fordításban idén ősszel jelent meg. A szerzők egy része regényeinek köszönhetően már ismert (néhányan közülük Magyarországon is), a többiek kevésbé, ők a „metrólakók”, a Metro2033.ru portál szerzői.
Örülhetnek Dmitry Glukhovsky hazai rajongói: november végén megjelenik a Metró-trilógia harmadik, befejező része, a Metró 2035, és a szerző november 26-án személyesen vesz részt a regény bemutatóján. Előtte két helyszínen, a debreceni és az egyik budapesti Alexandra Könyvesházban dedikál. Részletek a link mögött!
