A szerző a mesélő is egyben, aki nyolc év történéseit tömöríti havi rendszerességgel írt levelekbe, amelyeket Amerikába küld barátjának, beszámolva a hétköznapi, éppen rendszerváltáson átesett magyarországi eseményekről, felidézve a korábbi amerikai életüket és nem utolsó sorban kifejtve a nehézségeket, amiket egyedülálló apaként él meg, feldolgozatlan családi traumákkal.
Úgy tartják, Arany Jánosnak volt a legnagyobb szókincse az ő korában; Bereményi új könyvét elolvasva úgy érzem, jelenleg neki van. Ő az, aki novellát is úgy ír, mint bármi mást, összeszedetten, erősen, mindamellett pedig úgy, hogy utána a gondolatébresztés mellett az is benne marad az olvasóban, hogy még akar olvasni tőle. Alig várja a legújabb kiadványt, addig pedig előveszi a korábbi írásokat, vagy újraolvassa ezt.
A regényt látványosan végigkíséri két fontos elem: a névtelenség és a hang. A szereplők nevére nem derül fény, éppen olyan névtelenek, mint a sivatagban eltévedt és végül elveszettnek elkönyvelt menekült gyerekek, akiknek majd csak a ruháit és csontjait találják meg a járőrök. Éppen olyan névtelenek, mint azok az apacsok, akiket leigáztak, foglyul ejtettek, méltóságuktól megfosztottak a hódítók.
A ‘Csak egy pestis’ a maga szikár, komor, szűkszavú, teljesen lecsupaszított stílusával komoly és lényegre törő. Ugyanakkor minden benne van, ami ahhoz kell, hogy az olvasása által átéljünk egy járványhelyzetet, megismerjük az ebben a helyzetben rekedt emberek érzéseit, megéléseit, reakcióit.
A regényt igaz történet ihlette, 1959 februárjában Új-Fundland partjainak közelében hatalmas, napokig tartó vihar zúdult néhány izlandi halászhajóra, és bár a regény maga a képzelet szüleménye, könnyen magunk elé képzelhető képet fest a tragédiáról.
Ruth-t és Lucille-t, a két lánytestvért az édesanyjuk a nagymama verandáján hagyja, és se szó, se beszéd, belehajt az autóval a tóba. A nagyanyjuk halála után a lányok különc nagynénjükhöz, Sylvie-hez kerülnek, és mindketten nagy változáson mennek át a nagynéni hatására. Egyikük hasonul hozzá, másikuk elhatárolódik, leválik a családról, így nővérétől is eltávolodik.
Minden idők egyik legjobb családregénye, az izlandi Einar Kárason nagyszerű története ember és természet soha véget nem érő harcáról vagy Kiss Noémi Balaton-kötete – ajánlunk hat könyvet az augusztusi megjelenések közül.
Megjelent minden idők egyik legjobb családregénye, a Háztartás. Marilynne Robinson regényét a Guardian a 100 legjobb könyv közé választotta. Háztartás 1980-ban jelent meg először; magyarul eddig még nem volt elérhető.
Nincs két egyformán megélt érzelem, két azonos történet, sem két ugyanolyan ember. Egy személy sem szeret egyformán kétszer. Sőt, a szerelem sem marad ugyanolyan az idő elteltével, hanem változik, mint maga az ember. Kiderül ez a Kései házasságból is. Szilasi László nagyon szépen, finoman árnyalva mutatja be az olvasónak, hogyan alakul át újra és újra az érzelmek kavalkádja, még akkor is, ha leginkább csak apró nüanszokban mutatkozik meg ez a változás.
A szerző univerzuma, mondatai legtöbbször meghökkentők, arcpirítók, provokatívak, miközben maguktól értetődően természetesnek hatnak, működőképesek és folyamatosan gondolkodásra késztetnek. Ez a sokszor vulgáris szóhasználatba is átcsapó gondolatfolyam nem hagyja nyugodni az olvasót, sokszor levegővételt is alig engedélyeznek a sorok.
