Az egész szöveg szinte egy dallamos vers, metaforákkal, hasonlatokkal és egyéb elemekkel díszítve. Talán ez a sajátos stílus teszi annyira könnyen olvashatóvá és befogadhatóvá a szöveget, amelynek tartalma és súlya van még akkor is, ha valami jelentéktelennek tűnő eseményről szól.
Az író annak a kettősségét domborította ki a könyv lapjain, hogy a terápiában a terapeuta arra törekszik, hogy a pácienst a lehető legközelebb hozza a valósághoz, ugyanakkor a szerelem éteri, misztikus, költői oldalát se tagadja meg, így ebben az esetben olyasmit is el lehet mondani a szerelemről, amit terapeutaként nem. Ennek köszönhetően a leírások nem túl szakmaiak, és tartalmazzák a terapeuta saját ki nem mondott gondolatait, megfigyeléseit, testi érzeteinek leírását is.
Az Apró irgalmakat 2023-ban az Amazon az év legjobb krimi/thriller regényének választotta, miközben az amerikai krimi új üdvöskéje, S. A. Cosby, az Éles tárgyak és a Holtodiglan írója, Gillian Flynn, valamint maga a horror koronázatlan királya, Stephen King is az év legjobb regényének nevezte. Magyarul február 13-án jelenik meg.
Jo Nesbø egy tőle eddig szokatlan műfajjal próbálkozott, és ilyen értelemben akár egy érdekes kísérletként is felfogható a regény. Biztosan vannak olyan elfogult rajongói, akik nem értenek egyet a véleményemmel, de én a magam részéről a szerző eddigi leggyengébb színvonalú (felnőtt) regényének gondolom az Éjszakai házat.
Elképesztő találgatások keringtek az utóbbi hetekben az Argylle című regény szerzőjét illetően. Voltak olyanok, akik meg voltak győződve arról, hogy a kémregény szerzője nem más, mint az amerikai énekesnő, Taylor Swift. A Telegraph végül leleplezte az álnéven alkotó szerzőpárost.
A lány 1983-ból című művében Linn Ullmann az érzelmeinkre hat a főhős kamaszlány történetén keresztül; kérdéseket hív elő kiszolgáltatottságról, testiségről, hatalomról, szégyenről, szorongásról és megannyi kellemetlen érzésről, amelyekről ritkán fogalmazzuk meg saját nézőpontunkat.
A katalán irodalom legnagyobb kortárs alkotójának új regénye, Mohsin Hamid lebilincselő regénye arról, mire képes az ember szélsőséges helyzetekben, Sandra Newman zseniális regénye, amelyik az 1984 történetének merész újragondolása – fantasztikus könyvek jönnek feburában. A feburári előrendelhető könyvek közül mazsoláztunk.
A ‘Bellevue’ nemhogy nem egy könnyű olvasmány, de kimondottan kemény , nehezen emészthető, egyszerre fájdalmas és félelmetes. Happy end nincs, mégis egyike lett azoknak a könyveknek, melyet egyszer még biztosan újraolvasok.
Jodi Picoult könyvei a szerelemről, barátságról, az emberi kapcsolatok bonyolultságáról szólnak, gyakran igazi, mély tragédiákkal átszőve. A szereplői hétköznapi emberek, akiknek hétköznapi gondjaik vannak, és teljesen szokványos érzelemvilággal és megoldásokkal próbálkoznak boldogulni az életben. A szerző mégis minden alkalommal sikerrel lépi túl a korábbi könyvei által felállított mércét, és lepi meg az olvasóit egy olyan témaválasztással, amiről kevés lenne csupán annyit mondani, hogy eddig még nem volt ilyen. Mindez a Bódító mézre is igaz.
Sándor Iván könyvéből ez a figyelmeztetés olvasható ki: a múlt ismerete nélkül elkövetjük ugyanazokat a hibákat. A háborúk is ezek: a múlt tanulságainak elfelejtése, a hibák megismétlése. Talán ezért kap nagyobb terjedelmet a regényben a fiatalember szólama, ő az, aki átszűri magán a másik két nézőpontot. És végül a kockázatosabb, de igazabb döntést hozza meg: nem vágja ki dolgozatából a „kényes” részeket és ezzel felszabadít egy „tiltott területet”.
