A ‘Kritikák’ rovat tartalma

Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

Az érzések, érzelmek és gondolatok kavalkádja teszi ezt a könyvet igazán érdekessé. A főszereplő Mascha sokoldalú megjelenítése: ahogy anyaként, feleségként, barátként, lányként, unokaként, szakemberként vagy éppen virtuális szeretőként feltérképezi a lehetőségeit, belakja az életét, letapogatja a környezetét, és reagál mindenre, nem veszítve szem elől igazi értékeit és érdekeit.


Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk

Jón Kalman Stefánsson annyira szépen írja le a kietlen izlandi tájat, hogy az mégis megtelik élettel, és ugyanilyen finom szépséggel mutatja be a szereplőket is, a különböző karaktereket minden emberi tulajdonságukkal, esendőségükkel együtt. Ebben a szépségben, a kitűnő karakterrajzokban és egy számunkra teljesen idegen világ, az izlandi kultúra megjelenítésében mutatkozik meg a könyv értéke.


Huhák Heléna – Szécsényi András: Lágerutazás

Holländer Margit naplójának külön érdekessége, hogy szerzője közel húsz évvel később egy gépelt átiratot készített. A jelen kötet mindkét változatot egymást átfedve tartalmazza, akadnak ugyanis olyan részek, amelyek csak a kéziratban szerepelnek, és olyanok is, amelyek a gépiratban utólagos betoldásnak bizonyultak. Így az is érdekes téma lehet, hogy a naplóíró miként tekint vissza és hogyan viszonyul saját beszámolójához és húsz évvel azelőtti önmagához.


Dan Simmons: Terror

Az író mesterien építi fel regényét, a váltakozó nézőpontoknak köszönhetően pedig rengeteget megtudunk a legénység egyes tagjairól, motivációjukról és múltjukról. Mivel a történet nagy részében a hajók jégbe vannak fagyva, annak cselekménye nem nevezhető éppen gyorsfolyásúnak, azonban Simmonsnak sikerült olyan hangulatot, olyan nyomasztó légkört teremtenie, ami könnyűszerrel magába szippantja az olvasót.


Baba Schwartz: Májusi cserebogár

Baba Schwartz memoárja elkerüli a csapdát, és nem csak a rettenetes tragédiát hangsúlyozza. Az utóbbi időben több prominens zsidó személyiség is megfogalmazta, hogy a holokauszt nem lehet a nemzet identifikációs alapja, a tragédia folyamatos hangsúlyozása a jövő generációinak lelkületére is rányomhatja a bélyegét. A szerző is ebben a szellemben fogalmazta meg gondolatait, a szenvedések mellett folyamatosan jelen van az ellensúlyozás, az újrakezdésbe, a családba és Istenbe vetett hit, ami épp a legszörnyűbb borzalmak idején tért vissza a korábbi intellektuális eszmélést követő eltávolodás után.


Dmitry Glukhovsky: Text

Az orosz irodalom ifjú fenegyereke, a világszerte nagy népszerűségnek örvendő Dmitry Glukhovsky új, 2017-ben (Magyarországon 2018-ban) megjelent könyvében, a Textben a fantasztikum nem kap szerepet, a szerző azonban a tőle megszokott módon komoly és aktuális társadalmi kérdéseket boncolgat. A már megszokott orosz társadalomkritika mellett érdekes, ötletes módon hívja fel a figyelmet arra, hogy okostelefonokba zárt létünk mennyire személytelen és sebezhető.


Jason Matthews: Az árulás palotája

Dominyika századosi rangig vitte az első kötet cselekménye óta. A feladata nagyjából ugyanaz, de a hatásköre nagyobb. Egy másik veréb segítségével egy iráni atomtudóst hálóz be Bécsben és Párizsban, hogy aztán Teherán titkos atomprogramjának részleteit zsarolja ki tőle. Moszkvát óriási lehetőség elé állítja ezzel, amivel jó pontokat szerez Putyin elnöknél. Igen ám, de az információt lepasszolja a CIA felé is, amivel az amerikaiak is nagyszerű pozicióba kerülnek.


Szijj Ferenc: Növényolimpia

A Növényolimpia jelenetei realisták, a szereplők is valóságosak, és ettől az egész hirtelen, ha a nevetést abbahagyjuk, groteszkül nyomasztóvá válik. Hiszen vannak ismerőseink, akik így élnek, vannak helyzetek, amikor így érzünk, és egy-egy pesszimista pillanatunkban talán éppen azt érezhetjük, hogy az egész magyar valóság éppen ilyen: éppen ilyen abszurd, ilyen lehetetlen, ilyen reménytelen, ilyen alvilági, ilyen kontrollált, ilyen pillanatorientált, ilyen korrupt, ilyen..


Michael Connelly: Sötét visszhang

James Ellroynál Los Angeles egy romlott és reménytelen hely, igazi Szodoma és Gomorra, míg Connellynél egy sokkalta reálisabb városképet véltem felfedezni, ahol az (utcai) erőszak, a korrupció és a bűnözés nem feltétlenül úr a város felett, csupán természetes velejárója egy metropolisznak. Inkább úgy éreztem, hogy Connelly úgy festi meg Los Angelest, mint Lawrence Block New Yorkot. Minden sorában érezni, hogy ismeri a várost, az utcákat és az utca emberét is.


Gideon Greif és Itamar Levin: Felkelés Auschwitzban

1944. október 7-én a Birkenauban szolgálatot teljesítő Sonderkommandó egyik csoportja megkísérelte a lehetetlent, és a több hónapos előkészületek alatt megszerzett csekély, de számukra jelentős fegyver, puskapor, gránát és egyéb eszközök birtokában, félelmében spontán fellázadt. Az egyetlen felkelés, amely Auschwitzban zajlott, így alig tartott 12 órát, ez alatt azonban több száz fogoly és néhány SS tiszt vesztette életét.


Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD