A lány 1983-ból című művében Linn Ullmann az érzelmeinkre hat a főhős kamaszlány történetén keresztül; kérdéseket hív elő kiszolgáltatottságról, testiségről, hatalomról, szégyenről, szorongásról és megannyi kellemetlen érzésről, amelyekről ritkán fogalmazzuk meg saját nézőpontunkat.
A ‘Bellevue’ nemhogy nem egy könnyű olvasmány, de kimondottan kemény , nehezen emészthető, egyszerre fájdalmas és félelmetes. Happy end nincs, mégis egyike lett azoknak a könyveknek, melyet egyszer még biztosan újraolvasok.
Jodi Picoult könyvei a szerelemről, barátságról, az emberi kapcsolatok bonyolultságáról szólnak, gyakran igazi, mély tragédiákkal átszőve. A szereplői hétköznapi emberek, akiknek hétköznapi gondjaik vannak, és teljesen szokványos érzelemvilággal és megoldásokkal próbálkoznak boldogulni az életben. A szerző mégis minden alkalommal sikerrel lépi túl a korábbi könyvei által felállított mércét, és lepi meg az olvasóit egy olyan témaválasztással, amiről kevés lenne csupán annyit mondani, hogy eddig még nem volt ilyen. Mindez a Bódító mézre is igaz.
Sándor Iván könyvéből ez a figyelmeztetés olvasható ki: a múlt ismerete nélkül elkövetjük ugyanazokat a hibákat. A háborúk is ezek: a múlt tanulságainak elfelejtése, a hibák megismétlése. Talán ezért kap nagyobb terjedelmet a regényben a fiatalember szólama, ő az, aki átszűri magán a másik két nézőpontot. És végül a kockázatosabb, de igazabb döntést hozza meg: nem vágja ki dolgozatából a „kényes” részeket és ezzel felszabadít egy „tiltott területet”.
Lackfi János regényének a főhőse egy mentálisan sérült fiú, akit csecsemőkorában az anyja elhagyott és a nagynénje nevel, és akinek egy kicsit túl erős az igazságérzete. És közben a kezében van egy féltengely. A fiút nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélik, és a börtönben megáll az idő: a fiú nem érzi rosszul magát, mert kialakul egy rutin, ami megfelel az ő észjárásának, érzéseinek. Egyszerű, konkrét gondolkodású ember, akinek a szíve jó. Vallásossága pajzs tud lenni a külvilág ellen. Ismervén Lackfi János költői munkásságát meg a magánéletében is képviselt vallásos nézeteit, szinte elvárásom volt, hogy beépíti ezt ebbe a regénybe is. A kérdés csak az volt, hogy hogyan. A válasz: lackfisan, természetesen.
Az ‘Alvilági becsület’ egy könnyed, de igényes nyelvezetben megírt, finom humorral átszőtt, de hamisítatlan noir elemeket is magán viselő bűnügyi történet, amiben nem is annyira burkoltan jelen van a társadalomkritika. Egy kiváló társadalomrajz a hetvenes évek Amerikájáról és azon belül a harlemi mindennapokról.
Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit lecsendesedni, elvonulni, elmerengeni a múlton és a régmúlt időkön, aki egy kis időre egy idegen család életében szeretne jelen lenni, vagy aki egyszerűen csak egy nagyon jó történetet szeretne olvasni. Senkire nem szeretném ráerőltetni a nézetemet, de szerintem ez igenis egy téli könyv, amit meleg takaróval és egy bögre forró teával illik kiegészíteni.
A Hó első ránézésre Agatha Christie regényeit idézi: gyilkosság egy zárt helyen, a gyanúsítottak száma véges, a tettes egy jól körülírható, szűk csoportból kerülhet ki, mindenki gyanús, és mindenki hazudik egy keveset. Banville azonban idővel minden tekintetben túllépi az Agatha Christie-féle krimi határait, és stílusában is eltávolodik tőle. Mindenképp modernebb szemléletű, az igényes szövegnek köszönhetően pedig már-már szépirodalmi szintű regény a Hó.
A Bitang nyarak egyszerre olvasható regényként, de a könyvben szereplő történeteket a novella, illetve a novellaciklus műfajai közé is besorolhatjuk. A megszámozott fejezetcímek pedig a történetek valamiképpeni összefonódásának lehetőségét sugallják, s ilyen értelmezési keretek között tudjuk: a könyv minden egyes szövegdarabjának egyazon fiú az elbeszélője.
A ‘Karácsonyi fények’ elbeszélései együttes erővel, fokozatosan, diszkréten ébresztették fel bennem a karácsonyi hangulatot, a várakozás örömét. A Lazi Könyvkiadó kötete többek között Déry Tibor, Domonkos László, Füst Milán, Gál Vilmos, Sütő András, Szilasi László és Szirmay Károly írásaival ünnepli a „szívet táró, csillagos időt”.
