Kategória: Kritikák

Tovább
Dennis Lehane: Apró irgalmak (Agave)
Kritika
|
100

Dennis Lehane: Apró irgalmak

Lehane több súlyos témát is boncolgat a regényben. A családi szeretet mellett a tűzként tomboló bosszúvágyról, az élet minden területére rátelepedő, fojtogató hatalomról és az amerikai rasszizmusról is döbbenetesen pontos képet fest. Utóbbi kettő sarkalatos pontja a regénynek. Az olvasó a főszereplővel egyszerre eszmél rá, hogy a lakónegyedet teljesen az uralma alatt tartó helyi ír maffia valójában rákként élősködik a közösségen. A másik fontos téma a rasszizmus, és Lehane mesterien tárja elénk Boston 20. századi történelmének egyik legsötétebb korszakát.

Tovább
Csigó Katalin: Átkelők (Jaffa, 2023)
Kritika
|
94

Csigó Katalin: Átkelők

Az író annak a kettősségét domborította ki a könyv lapjain, hogy a terápiában a terapeuta arra törekszik, hogy a pácienst a lehető legközelebb hozza a valósághoz, ugyanakkor a szerelem éteri, misztikus, költői oldalát se tagadja meg, így ebben az esetben olyasmit is el lehet mondani a szerelemről, amit terapeutaként nem. Ennek köszönhetően a leírások nem túl szakmaiak, és tartalmazzák a terapeuta saját ki nem mondott gondolatait, megfigyeléseit, testi érzeteinek leírását is.

Tovább
Jodi Picoult & Jennifer Finney Boylan: Bódító méz (Athenaeum, 2023)
Kritika
|
96

Jodi Picoult & Jennifer Finney Boylan: Bódító méz

Jodi Picoult könyvei a szerelemről, barátságról, az emberi kapcsolatok bonyolultságáról szólnak, gyakran igazi, mély tragédiákkal átszőve. A szereplői hétköznapi emberek, akiknek hétköznapi gondjaik vannak, és teljesen szokványos érzelemvilággal és megoldásokkal próbálkoznak boldogulni az életben. A szerző mégis minden alkalommal sikerrel lépi túl a korábbi könyvei által felállított mércét, és lepi meg az olvasóit egy olyan témaválasztással, amiről kevés lenne csupán annyit mondani, hogy eddig még nem volt ilyen. Mindez a Bódító mézre is igaz.

Tovább
Sándor Iván: Tiltott terület (Magvető, 2023)
Kritika
|
100

Sándor Iván: Tiltott terület

Sándor Iván könyvéből ez a figyelmeztetés olvasható ki: a múlt ismerete nélkül elkövetjük ugyanazokat a hibákat. A háborúk is ezek: a múlt tanulságainak elfelejtése, a hibák megismétlése. Talán ezért kap nagyobb terjedelmet a regényben a fiatalember szólama, ő az, aki átszűri magán a másik két nézőpontot. És végül a kockázatosabb, de igazabb döntést hozza meg: nem vágja ki dolgozatából a „kényes” részeket és ezzel felszabadít egy „tiltott területet”.

Tovább
Kritika
|
100

Lackfi János: Rocky

Lackfi János regényének a főhőse egy mentálisan sérült fiú, akit csecsemőkorában az anyja elhagyott és a nagynénje nevel, és akinek egy kicsit túl erős az igazságérzete. És közben a kezében van egy féltengely. A fiút nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélik, és a börtönben megáll az idő: a fiú nem érzi rosszul magát, mert kialakul egy rutin, ami megfelel az ő észjárásának, érzéseinek. Egyszerű, konkrét gondolkodású ember, akinek a szíve jó. Vallásossága pajzs tud lenni a külvilág ellen. Ismervén Lackfi János költői munkásságát meg a magánéletében is képviselt vallásos nézeteit, szinte elvárásom volt, hogy beépíti ezt ebbe a regénybe is. A kérdés csak az volt, hogy hogyan. A válasz: lackfisan, természetesen.