Kategória: Kritikák

Tovább
C.J. Sansom Kard által (Agave Könyvek, 2024)
Kritika
|
100

C. J. Sansom: Kard által

Sansom könyvében két érdekfeszítő műfaj, a krimi és a történelmi regény keveredik, s miközben Shardlake nyomoz, az olvasó kitűnő hangulati leírásokat kap a kolostorról és környezetéről, a korabeli utazási módokról, a közhangulatról. A használt nyomozati módszerek az Agatha Christie-krimikre, a hangulat, illetve a környezet- és szereplőválasztás Umberto Eco A rózsa neve című művére enged utalni. Egyik összehasonlítás sem válik Sansom regényének kárára. Ambrus Adél ajánlója.

Tovább
Tommy Orange: Tévelygő csillagok (21. Század, 2024)
Kritika
|
90

Tommy Orange: Tévelygő csillagok

Az amerikai őslakosok küzdelmét egy olyan perspektívából mutatja be, amely nagyon ritka az irodalomban. Belülről, az érintettek szemszögéből kísér végig 150 év kényszerű asszimilációján. Úgy tűnhet, hogy a Tévelygő csillagok vádirat – de nem az. Tommy Orange nem vádaskodik, hanem mélységes empátiával ábrázolja másfél évszázad egyéni és kollektív fájdalmát, küzdelmét, szenvedését.

Tovább
Helena Merriman: Alagút 29 (Maxim Könyvkiadó, 2024)
Kritika
|
100

Helena Merriman: Alagút 29

Merriman mesterien bánik a szavakkal. Az Alagút 29 izgalmas, mint egy kémregény és szórakoztatóan informatív, mint egy lenyűgöző történelemóra. Ennél érzékletesebben aligha lehetne megmutatni azt, hogy az emberek szabadságvágya kiolthatatlan. A könyvet olvasva együtt izgulunk az alagútásókkal, dühöngünk a politikai rendszer igazságtalanságai miatt, összeszorult szívvel ismerünk rá a keleten ragadtak sorsára.

Tovább
Ménes Attila: Erdei vadak (Cser Kiadó, 2024)
Kritika
|
90

Ménes Attila: Erdei vadak

Ménes Attila az emberi élet egy olyan szakaszáról ír, amellyel bármelyikünk találkozik, amelyet mindannyian megtapasztalunk, így vagy úgy, de szembesülünk vele. A regény szerzője nem szépít, ám nem is túloz: az emberi létezés velejárója a szenvedés, s mivel a fájdalom kiegészítő párja az öröm és a boldogság, nem létezhet egyik a másik nélkül. Ilyés Krisztinka ajánlója.

Tovább
Sebastian Fitzek: A meghívás (General Press, 2024)
Kritika
|
70

Sebastian Fitzek: A meghívás

A meghívás összességében izgalmas thriller, a műfaj szinte valamennyi kötelező elemével. Aki borzongásra, a végtelenségig összekuszált cselekményszálakra, számos rejtélyre, váratlan fordulatokra és kiszámíthatatlan befejezésre vágyik, nem fog csalódni. Ha az olvasó el tudja fogadni, hogy az események nem mindig életszerűek, remek olvasmányélményben lehet része.

Tovább
Elena Poniatowska: Leonora (Ampersand Kiadó, 2024)
Kritika
|
96

Elena Poniatowska: Leonora

Elena Poniatowska amellett, hogy végigköveti Carrington életét, teret ad annak is, hogy tiszta képek kapjunk a környezetéről. Nemcsak a festő karrierjét ismerjük meg, hanem magyarázatot kapunk arra is, hogy mi célból jött létre a szürrealizmus, és milyen társadalmi jelenségre kívánt válaszul szolgálni. A regény befejezése után megérthetjük, hogy miként függ össze a művészet, a pszichológia és a történelem egy adott korban.

Tovább
Jo Nesbø: Vérségi kötelék (Animus, 2024)
Kritika
|
90

Jo Nesbø: Vérségi kötelék

A norvég szerzőtől megszokhattuk, hogy eléggé magas fokozaton pörgeti regényei cselekményét, mindig van a tarsolyában egy-két csavar, amivel próbálja megvezetni az olvasót – a szó pozitív értelmében –, ezzel is fokozva regényeiben a feszültséget. A karakterei általában jól eltaláltak, és még ha van is közöttük közhelyes, klisékből felépített, általában mindenkinek megvan a maga helye és szerepe abban a közegben, ahol az események zajlanak. Ez a Vérségi kötelékben sincs másképp.