2024 legjobb könyvei az Olvasoterem.com szerint

Athenauem Kiadó
Fordította: Neset Adrienn

A grúz származású szerző saját emlékeit hívja segítségül első regényének megírásához, így minden sor, minden gondolat hatalmas erővel bír és az érzelmek hullámvasútját indítja el az olvasóban. Emellett különös kettősségével ragad meg, hiszen a főhős, Szaba által elmesélt történet egy népmesére hasonlít, amelyben a bátorságpróbáknak kitett legkisebb fiú rejtélyes üzenetek mentén halad végig Grúzián, hogy elveszett testvérét és édesapját megtalálja. A mesék, babonák és az orosz-grúz konfliktus fegyveres valósága olyan ellentétektől feszülő világot tár elénk, amely elgondolkodtat, sírva-nevettet, és újraírja mindazt, amit kegyetlenségről, emberségről, segítőkészségről eddig gondoltunk.

A Sűrű erdő szélén egy utazás története: visszalépés a múltba, megbirkózás a traumákkal, az átélt megpróbáltatások feldolgozása, a jelen labirintusaiban való kétségbeesett keresés, és a jövő felé vezető ösvények megtalálása.

Jelenkor Kiadó
Fordította: Petrikovics Edit

Az idei év legmeghatározóbb olvasmánya Ia Genberg Részletek című regénye volt számomra, amelyben a szerző mesterien mutatja meg, hogy mi, emberek miként kapcsolódunk önmagunkhoz és egymáshoz. Ez a könyv egy megrendítő visszatekintés az elbeszélő személyiségét és jelenét meghatározó emlékekre, történésekre, kapcsolatokra, különféle apró, jelentéktelennek tűnő részletekre, de ezeken a történeteken keresztül a saját sérüléseink, hiányaink is a felszínre kerülhetnek. Genberg könyve konkrétan arra mutat rá a felnagyított részletek segítségével, hogy mennyi minden formál minket: egy régi barátság, egy szerelmi csalódás, egy meghatározó pillanat, de ugyanannyira formálhat egy jelentéktelennek tűnő tárgy is. Ez a könyv azonban nemcsak a múltunk megértéséhez, hanem önmagunk elfogadásához is közelebb visz. 

Mivel olvasás közben aktiválódik az empátiánk és az érzelmi memóriánk, nem meglepő, hogy egy-egy apró részlet, egy gesztus vagy egy mondat olyan érzéseket indított el bennem, amelyek felkavartak, szembesítettek a hibáimmal, vagy segítettek önmagam megértésében. Csodálatos volt számomra, hogy egyszerre éreztem empátiát bizonyos szereplőkkel szemben, miközben kíméletlenül szembesültem a saját lelkemmel is. Tulajdonképpen minden emberi történet mögött egy egyedi, ugyanakkor univerzális fájdalom, öröm vagy vágy húzódik, nem nehéz magunkra ismerni a történetekben. Egyszerűen össze vagyunk „huzalozva” mi, emberek, és teljesen természetes, hogy mások történetein keresztül a saját sérüléseinkkel, hiányainkal is szembesülünk. És ami talán a legfontosabb: folyamatosan tükröt tartunk egymásnak, és csak mások viszonylatában határozhatjuk meg magunkat.

Úgy érzem, nem véletlen, hogy ezzel a könyvével Genberg elnyerte az August-díjat, az Aftonbladet Irodalmi Díját és a Booker-jelölést, hiszen olyan mély emberi igazságokat tár fel regényében, amelyekkel életünk során így vagy úgy mindannyian találkozunk.

Helikon Kiadó
Fordította: Panka Zsóka

Hiába a civilizációs vívmányok, az életet megkönnyítő, a kényelmet szolgáló találmányok tömkelege, az emberiségnek továbbra is a szavannai időkre visszanyúló élménye az attól való félelem, hogy nincs otthon a világban, ahol ezer veszély és szenvedés leselkedik rá. A modern, majd a posztmodern korban ugyan minden eddiginél jobban igyekszik elnyomni ezt az érzést, nem venni tudomást róla, de minduntalan elemi erővel tör a felszínre.

Megszelídítettük a természetet, megtanultunk közösségben élni, társadalmi normákat alkottunk, mégis minden eddiginél jobban fenyeget a fizikai pusztulás és a különböző társadalmi kataklizmák veszélye. És amiről a legkevésbé szeretünk beszélni, azok a bennünk rejlő, a saját lelkünkben tanyázó démonok, valamint az emberi lét végső kérdéseit illető teljes homály és bizonytalanság.

Az emberi lélek mélyén meghúzódó árnyak természete, azok működése ragadható meg Asko Sahlberg Ők című könyvében is, amely ugyan a 19. század elején játszódik Finnországban, de a szereplők, a köztük lévő interakciók és a dinamika örök, kortalan kérdéseket feszegetnek. Szikár, komor, végtelenül lecsupaszított, sziszegő dialógusok, ezeknél sokszor még többet mondó mélységes hallgatások, lábnyomok a hóban, fényképszerű tablók, féltve őrzött, szörnyű titkok, férfi és nő örök kapcsolata, gyűlölet és indulatok, hó, csend és magány.

Minden, amitől elmehetne az ember életkedve, de ha nyitottan áll hozzá az olvasó, épphogy az élet dolgait vesézik ki előtte, így jó eséllyel a saját lelkében dühöngő démonokhoz is közelebb kerülhet. Kevés könyv képes erre.

Typotex Kiadó
Fordította: Patat Bence

Számomra az év legmeghatározóbb olvasmányának megnevezése izgalmas része az irodalmi számadásnak. Előfordult, hogy novemberben még mindig nem tudtam felmutatni egy könyvet. Ezzel szemben 2024-ben négyszer kiáltottam fel, hogy Ez lesz az! Igazán nehéz döntés volt, és végül Gunnar Gunnarsson Advent című könyve lett a győztes. Nem azért, mert az előzőek veszítettek az értékükből, vagy mert már nem találom őket annyira rendkívülinek. Valószínű, hogy az időzítés is az Advent malmára hajtotta a vizet, ráadásul a legfrissebb könyv-élményem is egyben. A leglényegesebb ok viszont az, hogy szerettem ezt a történetet. Első szótól az utolsóig szerettem, úgy, ahogy egy történetet csak szeretni lehet. A nyelvezet líraisága, a történet egyszerűsége, a szereplő nagyszerűsége mind hozzájárultak ahhoz, hogy klasszikussá váljon. Időtállónak bizonyult, közel 90 éve hódít, és nincs okom azt gondolni, hogy ez változni fog az elkövetkezendő ugyanennyi év leforgása alatt. Idén a legbecsesebb ajándékom volt ez az apró kötet, és az évzáró bulira azért kellett kölcsönkérnem egy retikült, mert a sajátomba nem fért be.

Eddig nem tudtam, de mint kiderült, pontosan egy Adventnyi darabka hiányzott belőlem, amely most már helyére került. „Ünnepek közeledtével ki-ki a maga módján készülődik. Mindenki másképpen.” Én ezentúl úgy, hogy minden évben újraolvasom az Adventet.

Sonora Kiadó
Fordította: Eőry Zsófia

Az idén megjelent könyvek közül többet is kiemelhetnék kedvencként, de most egy eddig ismeretlen szerző művét választom egy szerethető mikrokiadótól. A Sonora Kiadó gondozásában megjelent Liliana legyőzhetetlen nyara című regény témája és megvalósítása is nagyon izgalmas. Cristina Rivera Garza ebben az oknyomozó, dokumentarista regényben húga naplójának valamint az ismerősei visszaemlékezéseinek segítségével kísérli meg rekonstruálni mindazt, ami a testvérével történt. Lilianát egy férfi ölte meg 1990-ben, aki azt hitte, szereti őt, de képtelen volt elviselni, hogy elveszíti a lányt. A gyilkosság pontos indítéka máig tisztázatlan. A történet ereje valószínűleg abban is rejlik, hogy megtörtént eseményeken alapul, de igazából az sem számítana, ha kitalált volna, hiszen naponta rengeteg lány kerül hasonló helyzetbe világszerte. A könyv erőssége, hogy személyes hangvételen keresztül mutatja be, ahogyan Liliana – szinte mindenféle baljóslatú jel nélkül – a halálba szalad. Másrészt pedig érezhető a regény mögött álló zseniális kutatómunka és szerkesztés, amiért hálás vagyok, hiszen nemcsak témájában, hanem irodalmi értékében is kiemelkedő olvasmányt kaptam.

Ab Art Kiadó

Az idei – nem kevés – olvasmányélményem közül talán Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai szerző Történetek az árnyékból című novelláskötete volt a legmeghatározóbb. A kötetben szereplő történetek – a szerzőtől megszokottan – nem a megmosolyogtató, a nevetésre ösztönző, a nyugalmas hétköznapok lenyomatairól szólnak. Az író az orosz–ukrán háború azon szegmensét, a történések azon – mélyen megbúvó – részeit emeli fel és építi be a novelláiba, amelyek se a hírtévében, se a politikai beszédekben nem visszhangoznak, s amelyek – ahogyan a kötetcím is utal rá – olyannyira az élet árnyoldalát körbejáró történetek, hogy a mindössze hatvanoldalas kötetet nem is tudjuk egy ültő helyünkben végigolvasni. Élni és élni hagyni – ezt szeretné az író, s erre vágynak a novella elbeszélői is. De mit jelent ez pontosan, s hogyan definiálhatnánk egy ilyen kilátástalan helyzetben az otthon és a haza fogalmainkat? „Nem egyszerű meglátni a különbségeket, és nem nehéz összemosni. Ha nem látom meg ezeket, nem bírtam volna a szülőföldtől való elszakadás terhét. Ez is kegyelem” – meséli Lőrincz P. Gabriella egy interjúbeszélgetésben, amely segítségével egyre inkább elkezdjük érteni a Margarétában elhangzó paradoxonnak értelmezhető gondolatot is: „Jön haza. Otthonról.”

Helikon Kiadó
Fordította : Kácsor Zsolt

Hosszas töprengés után sem tudom az idei listámat kettőnél kevesebb könyvre szűkíteni. Két nagyon eltérő stílusú alkotásról van szó és semmilyen szempont mérlegelése nem segít. Az egyik könyv Éric-Emmanuel Schmitt Jeruzsálem kihívása című műve. Egyszerre útirajz, zarándokkönyv, napló, megtéréstörténet, misztikus irodalom, vallástörténet, filozófia, építészettörténet, művészettörténet, amely szól hívő és nem hívő olvasóhoz egyaránt. A műfajok sokszínűsége mellett több vissza-visszatérő motívum bújkál benne, hit- és létértelmező gondolatfonalként. De ami a legfontosabb: abszolút olvasmányos, magával ragadó, csodálatos könyv. Szinte minden mondatát kijegyzeteltem. És van benne egy keresztúti ájtatosság is: egy kereső, kételkedő, csöppet sem magasztos… valahogy, ahogy Jézus megélhette azt.

General Press Kiadó

A másik könyv egy teljesen más vonulatot képvisel: magyar retró krimi. Zajácz D. Zoltán Véres Balaton-krimisorozatával és Adorján Máté nyomozó karakterével már régebb találkoztam. A Sötétség Malmőben 2024-ben jelent meg és ugyanazok a jó dolgok megvannak benne, mint az eddigi regényekben: érdekfeszítő, logikus, kreatív, jó karakterekkel és izgalmas, sokrétű nyomozással. Újdonság benne, hogy ezúttal nem Adorján Máté a főszereplő, de egy szellemes csavarral ő is megjelenik a történetben. Egy nagyon jó tollú szerzőről van szó, méltánytalanul kevés mértékben ismert.

Athenaeum Kiadó
Fordította : Szieberth Ádám

Richard Russo könyvében vicces és képtelen epizódokból áll össze Lucky Hank egyetlen hetének története. A regény elsősorban egy középkorú férfi önvizsgálata és számvetése az életközépi válság kapujában, aki nagyon is jól tudja magáról, hogy rá már csak a “cammogó idő” vár. A regény két nagy erőssége a szerző frenetikus humora és a fantasztikus karakterábrázolás. Hank pontosan az, aminek az egyik kolléganője leírja: “egy jól kidolgozott karakter egy jó könyvben.” Egy éleslátású, jó humorérzékkel megáldott, jó kedélyű, nyitott szemmel járó, józanul gondolkodó ember, akinek mindig, minden pillanatban van egy frappáns válasza az élet kihívásaira. Az egyes szám első személyű, jelen időben történő narrációnak köszönhetően az olvasó belát a színfalak mögé, és a főszereplő-narrátor epés megjegyzései, sokszor kibírhatatlan viselkedése ellenére úgy érzi, hogy ő is szeretne Lucky Hank lenni (ilyen szerencsésnek lenni egy életen át, ilyen derűsen fogadni mindent), vagy legalább barátja lenni egy ilyen figurának.

Kolibri Kiadó
Fordította: Sepsi László

Nagyon nehéz kiemelni egy könyvet a sok közül, amelyet az idei évben a kedvencemnek mondhatok, de sok gondolkodás után rátaláltam arra a történetre, amelybe teljesen bele tudtam élni magam olvasás közben, és amelynek még jóval a befejezése után is a hatása alatt voltam. A Volt egyszer egy összetört szív trilógia harmadik kötete az Egy átok az igaz szerelemért, amely Jacks és Evangeline történetének elbűvölő és felejthetetlen befejezése. Ez volt az a regény, amelynek már a megjelenését is tűkön ülve vártam, hát még az olvasását! A történetben Jacks megpróbálja visszahozni Evangeline emlékeit, amelyeket egy különös varázslat során elvesztett. Jacks tudja, hogy nagy ostobaság, de fejébe veszi, hogy szerelmét, aki sosem lehet az övé, akár az élete árán is megvédi, ugyanis Evangeline folyamatosan veszélybe kerül, valaki az életére tör. A történet nem tartalmaz szenvedélyes jeleneteket, viszont az egész regény hangulata túlfűtött és érzelmes, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését fejezetről fejezetre.

Jaffa Kiadó
Fordította: Nimila Zsolt

Gyerek- és tinédzserkorom egyik kedvenc elfoglaltsága volt az általam követett focimeccsek dokumentálása, ami kezdetben csak az eredmények, később egyéb statisztikák rögzítését is jelentette. Az adatok iránti szenvedélyem felnőttként is megmaradt, és jóllehet ma már nem rögzítem, de ugyanolyan érdeklődéssel követem a különféle sportstatisztikákat és azoknak az eredményekre gyakorolt hatását, illetve az ezekről készült elemzéseket. Elsősorban ennek tükrében számított különleges csemegének idei olvasmányaim között Christoph Biermann Futballhackerek című könyve. Ebben a német szerző azt vizsgálja, hogy a statisztikai adatok szisztematikus gyűjtése és feldolgozása hogyan alakította át gyökeresen a labdarúgást, hogyan képes egy-egy statisztikai mutató vagy modell alkalmazása meghatározni játékosok vagy csapatok teljesítményét, komoly hatást gyakorolva a fociklubok, edzők, játékosmegfigyelők, vagy akár a sportsajtóban dolgozók munkájára. Biermann néhol tudományos igényességgel, máshol közvetlen hangnemben, személyes élményein keresztül mutatja be az elmúlt egy-másfél évtized legfontosabb focistatisztikai fejlesztéseit (mutatókat, modelleket, szoftvereket) és az ezek kidolgozásában szerepet vállaló személyeket vagy csapatokat, rámutatva arra, hogy az adatok birtoklása és következetes használata – akárcsak az élet más területein – a labdarúgásban is egyre inkább a siker kulcsát jelenti.