Shelley Parker-Chan Csungpa személyében egy remek karaktert ismertet meg az olvasókkal. Egy okos és találékony szereplőről van szó, akit ugyan önző érdekek hajtanak, nem rest kiállni másokért sem. Komplex személyisége rétegről rétegre épül fel, a regény végére érve pedig a félénk árva lány teljesen a múlté lesz, és átveszi helyét a magabiztos, fiatal nő. A regény egyik gyenge pontja azonban pont ebből eredezhető.
Ben és Cara történetén keresztül elénk tárul a 21. század emberének élete: környezetszennyezés, fajok kihalása, energiaválság, a kormányok és a politikai vezetők válsága. Ebből a világból kínál menekülési lehetőséget John Pemberley, aki önként tette fel az életét arra, hogy megvalósítsa a lehetetlent. Semmi sincs azonban ingyen…
Elizabeth Strout szereplői esendőek, emberiek, valóságosak. Küzdenek, elbuknak, szenvednek, vigaszt találnak és reménykednek, néhányan felemelkednek, mások ugyanabban a helyzetben vergődnek. Szerelmesek és csalódnak, szerelmesek és remélnek. Egy olyan városban élnek, ahol mindenki ismer mindenkit, és bár azt hinnénk, hogy ebben a közegben ismeretlen fogalom a titok, mégis mindannyian őriznek valamit, ami csak az övék – legyen ez látomás, érzelem, fájdalom vagy szörnyű titok.
Még a karantén alatt kért fel a székesfehérvári Vörösmarty Színház négy kortárs írót: Darvasi Lászlót, Márton Lászlót, Tasnádi Istvánt, illetve Závada Pált, hogy gondolják végig, hogyan alakulna Ádám és Éva sorsa a 20. században. Ezt a projektet gondolta tovább a szerző és lett belőle teljes mű.
A ‘Stílusok csatája’ című könyvében Michael Cox 1992-től datálva mutatja be a modern európai labdarúgás történetét egészen a közelmúltig. Kronológiai jellege ellenére a könyv jóval több, mint futballtörténeti munka, hiszen nem elsősorban az európai foci elmúlt harminc évének eredményekben mérhető történéseire fókuszál, hanem a különböző játékstílusok fejlődésére és egymással való versengésére, illetve ezeknek magára a sportágra gyakorolt hatásaira.
Giuliano da Empoli legnagyobb trükkje abban áll, hogy a megrögzött putyinista és a legmegátalkodottabb nyugatbarát olvasó is találhat olyan érvrendszert, szellemi fogódzót a szerző szerszámosládájában, ami kinyithatja a hermetikusan zárt ideológiai bunkerét és képessé teheti a másik félre, annak bunkerére, és környékére való őszinte rácsodálkozást is.
Az idők során rengeteg háborús és háborúellenes regény született. Mind közül a ‘Nyugaton a helyzet változatlan’ az egyik leghangsúlyosabb. Harsogó, kétségbeesett figyelmeztetés: ilyen a háború! Vigyázzatok, nehogy újra belesodorjanak benneteket! Közel egy évszázada jelent meg először, és azóta számtalanszor belesodortak. Mintha falra hányt borsó lenne Remarque regénye.
Amennyiben a Szívek szállodája egy életstílus, egy vallás, akkor Lauren Graham könyve olyan, mint egy kávézás egy jó barátnővel, akit rég nem láttunk és van kis pótolni valónk. Lauren meg tudja teremteni ezt a meghitt hangulatot a kötetlen, őszinte beszélgetéshez, mi, olvasók, pedig csak úgy isszuk a szavait.
Audrey, amellett, hogy a XX. század egyik
legnagyobb dívájaként és divatikonjaként vált ismertté, remek ember, odaadó barát, traumái és nehézségei ellenére szerető feleség és csodálatos anya volt. A könyv könnyed, olvasmányos stílusa valósággal megeleveníti számunkra a sztárt. Hiteles karakter, akinek minden örömét és bánatát magunkénak érezhetjük.
A kötet mindegyik novellája nagyon egyedi. Nem volt unalmas pillanatom olvasás közben, és nem éreztem, hogy egy lére menne az egész. Némelyik rémisztő volt (például Veres Attila ‘Méltósággal viselt’ című novellája vagy Christien Boomsmától a ‘Csontok a tekintetében’), némelyik csak bizarr (Lars Ahn: Adomány), és valamennyi egyaránt megállja a helyét mint a horror, mint a weird irodalomban, különböznek hosszban, intenzitásban, a felhasznált hagyományos motívumokban – a borzongás viszont, amit keltettek, ugyanolyan intenzitású volt.
