Taffy Brodesser-Akner regénye aktuális és fontos témákkal foglalkozik: házasság, házassági válság, karrier és család, válás, életközépi válság, a nemek szerepe a családban és a társadalomban egyaránt. Maró gúnnyal festi meg a New York-i (vagy úgy általában: az amerikai nagyvárosi) negyvenes diplomások életét, minden problémáikkal, szorongásaikkal, időnként nevetséges elvárásaikkal.
Linda Boström Knausgard hatalmas érzelmi hatást elérő regényében nincs élesen körvonalazva a múlt és a jelen, sőt, az sem teljesen világos, hogy hol van a határ az élők és a holtak világa között, mégis valahogy egyértelmű, hogy mi történik. Apró mozzanatokból, utalásokból, jelenetekből és szeretetből vagy az utána való vágyból áll össze az egész történet, amelyben valahogy egy kicsit mindenkivel együtt lehet érezni.
A huszonnégy rövid történet hétköznapi, ismerős helyzetekről szól, amelyek nem mennek tovább a kérdésfelvetésnél, a műfaj a publicisztika és irodalom, a valóság és a mágikus realizmus határán mozog. Az érdeklődés kiváltására ez nálam bőven elegendőnek bizonyult, az ízlésesen szerkesztett, elegáns kiadvány pedig még inkább fokozta el előzetes várakozásaimat, amelyek sajnos csak nyomokban igazolódtak.
A ‘Hétköznapi szorongások’ tipikus Backman-regény: az olvasó hol mosolyogva, hol hangosan nevetve csóválja a fejét az abszurdnak ható jelenetek olvasása közben. Aztán rögtön vált, és megfogalmaz egy életigazságot, amitől egy pillanatra helyreáll a rend a történetben, és az olvasó elgondolkodik, arcvonásai kisimulnak, vagy éppen nagyot sóhajt, hiszen kiderül, az élet senkinek sem fenékig tejfel, de még csak nem is fekete vagy fehér.
Az Énekesmadarak és kígyók balladája egy remek kiegészítő regény, amely önmagában is megállja a helyét, de igazán Az éhezők viadala trilógia ismeretében válik különlegessé.
Suzanne Collins új könyvében tovább bővítette az általa megteremtett világot, és sokak meglepetésére az egyik legellenszenvesebb szereplőt állította a középpontba, ami kifejezetten jól működik.
Dombóvári István Netperces novellák című könyvének mind a címe, mind a formája különleges: a laptopot imitáló kötésű könyvet felcsapva minden generáció felismerheti magát a „képernyőn”, a Dombi által elénk tartott „fekete tükörben”, a novellák hangvétele pedig a cím által megidézett Örkény-novellák abszurd látásmódjára játszik rá. Az „internet előtti” és „internet utáni generációhoz” ugyanúgy szól az üzenet: Olvass, tanulj, szeress, élj!
A megvetés idejében hatalmas szerep jut a politikának: Andrzej Sapkowski jól láthatóan továbblépett az egyszerű szörnyvadász történetektől, és ezen a ponton Geralt kalandjai már jóval többről szólnak, mint amiről az első novellákban olvashattunk.
Mick Herron regényében egy Albion Hangja nevezetű, rasszista, szélsőséges (és méreteit meg befolyását tekintve nevetségesen törpe) szervezet rabol el egy pakisztáni fiút, hogy megmutassa, Angliában ki az úr. A háttérből a szálakat azonban a titkosszolgálat mozgatja, a konfliktus forrása pedig a hatalomvágy és hatalommal való visszaélés, amihez – ha jól belegondolunk – nem kell sem rasszizmus, sem fajgyűlölő szervezet, sem terrorista.
A mágikus realizmus égisze alatt íródott szöveg egy olyan világba vezeti be az olvasót, melyben olyan bűvös elemek és történések szövődnek be a narrációba, melyeket a mindennapokban nem tapasztalhatnánk, ezzel szemben a szövegben teljes mértékben legitimizálódnak.
Tompa Andrea két előző műve történetet mesél, a ‘Haza’ életérzést. A regény meglepett, mélyen elgondolkodtatott, ezáltal átírt néhány elképzelést, ami eddig bennem élt azokkal kapcsolatban, akik más hazát választottak maguknak.
