Ebben a könyvében Loeb végigvezeti az olvasót naprendszerünk első bizonyítottan csillagközi látogatójának izgalmas történetén. Felvázolja nagy felzúdulást kiváltott elméletét és annak jelentőségteljes következményeit, amelyek mind a természettudományra, mind a vallásokra, mind fajunk és bolygónk jövőjére hatással lehetnek.
Az már a trilógiát követően vitathatatlan volt, hogy J.D. Barker több, mint egy ígéretesnek tűnő szerző ebben a műfajban, négy regénye után mégis felemásak az érzéseim vele kapcsolatban. Miközben már a korai regényei is egy nem hétköznapi fantáziáról és egy rendkívül kiforrott stílusról árulkodnak, a történeteit túlírtnak érzem, ugyanakkor viszont több ponton hiányérzetem is van.
A szerzőpáros grandiózus vállalkozása, hogy közel 500 oldalban megrajzolja az olasz szervezett bűnözésnek a társadalom alrendszereibe való beágyazottságát, a gazdasági, politikai és jogrendszerre, a kultúrára gyakorolt hatását, felemásra sikerült. Pedig a szerzők tudnak írni, a napjaink olasz társadalmát alaposan ismerik, filozofikusabb tablóik, az épített és természetes környezet leírása, a korrajz jelentősen segítik megérteni az felvázolt társadalmi folyamatokat.
A regény egyik küldetése az lehetne, hogy felhívja a figyelmet az (amerikai) igazságszolgáltatás rendszerszintű igazságtalanságaira, és ez 2020-ban talán még időszerűbb lenne, mint bármikor máskor. Minden adott ehhez: az áldozat egy fiatal fehér lány, a gyanúsított egy afro-amerikai férfi, az esküdtszékben szintén vannak színesbőrűek. Graham Moore viszont elmegy a lehetőség mellett.
Már az előző kötetben is egyértelmű volt, hogy annak ellenére, hogy fantasyról van szó, Kuang regénye egy egyedi mű. A kínai és japán kultúrára épülő történet vegyítve a sámánizmus mágiarendszerével teljesen eltérő attól, ami napjainkban a nyugati íróktól megszokott.
A női test és más összetevők egy szokatlan, felkavaró, érdekes és provokatív mű, amely arra késztet, hogy tovább lássunk annál, mint amit már begyakoroltunk és megszoktunk. Nem moralizál, helyette inkább megjelenít, majd magára hagyja az olvasót, hogy maga döntsön a látottak és a hallottak felől.
Az Énekesmadarak és kígyók balladája egy remek kiegészítő regény, amely önmagában is megállja a helyét, de igazán Az éhezők viadala trilógia ismeretében válik különlegessé.
Suzanne Collins új könyvében tovább bővítette az általa megteremtett világot, és sokak meglepetésére az egyik legellenszenvesebb szereplőt állította a középpontba, ami kifejezetten jól működik.
Morgan regénye magán hordozza a korábbi könyvei ismertetőjegyeit, kezdve a világgal, a detektív elemeken át a főszereplőig, aki a tőle már megszokott keményvágású antihős, rengeteg hibával és cinikus világszemlélettel. Ehhez még hozzáadódik a noir műfajból oly jól ismert komor hangulat, a rengeteg erőszak és szex, a végeredmény pedig egy érdekes, ha nem is túl erős és egyedi sci-fi.
Stålenhag regénye az elmúlt évek egyik legegyedibb alkotása, egy művészeti album tele szebbnél-szebb képekkel és festményekkel, amely a ‘80-as évek Svédországának egy fiktív darabját hivatott bemutatni az olvasónak, egy olyan tájat, ahol különös repülő szerkezetek szelik az eget és hatalmas robotok járják a szántóföldeket. Azonban a Mesék a Hurokból pozitívumai sajnos kimerülnek a gyönyörű képekben.
Philip K. Dick regénye tömören és lényegre törően mutatja be a fogyasztói társadalmat, annak minden hibájával együtt, kezdve a magányosan élő “társas lény” hétköznapi nehézségeitől, egészen a telhetetlen vállalatok hatalmi harcáig. Az Ubikban az író egyszerre foglalkozik múlttal, jelennel és jövővel, regényében a valóság és az illúzió határai elmosódnak.
