Forsyth regényében Irán Moszkvából szerzi be az információkat; Észak-Korea orosz cégektől vásárol eszközöket a rakétaprogramjához; iráni tengerészek torpedónaszádokról nyugati hajókat zaklatnak a Perzsa-öbölben. Ezek Forsyth fikciójában tények, de ha jól belegondol az ember, hasonló mozzanatok állhatnak a mai és közelmúltbeli események hátterében.
Diamond Dagger-díjat kapott Frederick Forsyth, A Sakál napja 73 éves szerzője a Brit Krimiírók Szövetségétől. Peter James, a Szövetség elnöke azt mondta: a kutatásaira alapozott hiteles regényekkel Forsyth egy új szabványt állított fel a thriller műfajában, amelynek alapkövét több mint 40 évvel ezelőtt A Sakál napjával tette le. Az író szerényen fogadta a méltatásokat, és elárulta, hogy a korábbi híresztelésekkel ellentétben egy új regényen dolgozik.
1938. augusztus 25-én született A Sakál napja írója, a politikai thriller egyik legnagyobb alakja, Frederick Forsyth. Az apja egyszerű szűcs volt a dél-kelet angliai kisvárosban, Ashfordban, ám a fiát külföldre küldte nyelveket tanulni, és végül ez indította el útjára. Minden idők legfiatalabb pilótája volt a Brit Királyi Légierőnél, utána tudósítóként dolgozott a Reuters és a BBC soraiban. Első regényét, A Sakál napját egy hónap alatt írta meg; világsiker lett.
Bejelentették a Steel Dagger-díj idei jelöltjeit. Olyanok vannak a listán, mint Frederick Forsyth és Don Winslow, de a nyolc jelölt közül még Michael Gruber neve is ismerősen csenghet a magyar olvasók fülében. Forsyth a The Cobráért kapta a jelölést, Winslow az általunk is recenzált Barbár állatokért. Gruber high-concept thrillere Washington és Pakisztán között játszódik, és a terror elleni háborúról szól. Tőle magyarul A boszorkányfiút olvashattuk.
Negyven évvel ezelőtt, 1971-ben megjelent egy politikai thriller, ami mérföldkőnek számít a műfaj fejlődésében: A Sakál napja. Az addig ismeretlen, fiatal brit újságíró, Frederick Forsyth 33 évesen egy csapásra lett népszerű, és későbbi ismert szerzők munkáira volt nagy hatással. A Sakál napja – és ezt bátran kijelenthetjük – minden idők egyik legsikeresebb politikai thrillere, amiből ráadásul nem kis sikerű filmadaptáció is született 1973-ban.
Egyik svéd letaszítja a másik svédet az első helyről, miközben a harmadik helyen szilárdan tartja magát a mostmár magyarul is olvasható Kathryn Stockett. A negyedik egy új Frederick Forsyth könyv, amelyben egy korábbi CIA vezető kap teljhatalmat egy titkos, drogellenes háborúban. Az ötödik helyen Carl Hiaasen tanyázik, őt is ismerik már a magyar olvasók. Megnéztük, hogyan néz ki a New York Times sikerlistája 2010 szeptemberében.
Frederick Forsyth ismét bizonyítja, hogy mindent tud a haditechnikáról, a lenyűgöző vadászrepülőgépekről, a titkosszolgálatok munkájáról, és a sok szálon futó cselekmény során változatos emberi sorsokat mutat fel. A történet során valóságos szereplőkkel is találkozunk (George Bush, Margaret Thatcher, Szaddám Husszein), mint ahogyan az iraki csodafegyverről is keringtek hírek az Öbölháború idején.
Peter Miller oknyomozó újságíró azért áll meg az autópályán, mert meghallja a rádióból a hírt, miszerint Kennedy elnök merénylet áldozata lett Dallasban. Pedig ha nem állt volna meg, nem veszi észre a száguldó mentőautót,nem ered az ügy nyomában egy új sztori reményében , nem szerez tudomást egy öregember öngyilkosságáról, nem kezd el nyomozni egy volt SS-százados után – és nem születik meg Az Odessa-ügyirat. Bevallom, én örülök, hogy Peter Miller német újságíró bekapcsolta a rádiót 1963 november 23-án.
Az al-Kaida nagyszabású terrortámadásra készül, azt viszont sem az MI5, sem a CIA nem tudja, hogy a terroristák hol, mikor és milyen formában csapnak le. Egy mód van rá: Mike Martin ezredest afgánnak öltötztetve Afganisztánba küldik, hogy beépüljön a világ legrettegettebb terroristacsoportjába. A történet ismerős lehet azoknak, akik olvasták az Isten öklét, de Frederick Forsyth ezúttal is nagyot alkotott. Az afgánt mindenképp érdemes elolvasni!
