Csütörtökön hajnalban elhunyt az eddigi egyetlen irodalmi Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre. 1975-ben megjelent, többszörösen díjazott műve, a Sorstalanság máig az egyik legfölkavaróbb és leghitelesebb holokausztregény, és egyben egy trilógia első kötete is. Kertész Imre azonban nem csak íróként, hanem műfordítóként is nagyot alkotott. Neki köszönhetjük többek között Dürenmatt, Freud, Nietzsche, von Hofmannstahl, Schnitzler vagy Wittgenstein műveinek magyar nyelvű fordítását.
A Sorstalanság Kertész Imre Nobel-díjas magyar író legismertebb regénye, amely bár 1975-ben jelent meg először, igazán híressé és olvasottá a rangos kitüntetés elnyerése után vált. Azóta számos méltatás, cikk és kritika jelent meg több nyelven a műről, kapott hideget-meleget egyaránt. Életrajzi ihletésű regény, melynek főhőse Köves Gyuri, egy 15 éves budapesti zsidó fiú, aki közel egy évet tölt az auschwitzi és buchenwaldi haláltáborokban.
Nemzetközi konferenciát szervez október 4-én és 5-én Kertész Imre munkásságáról a College de France és az École Normale Supérieure Párizsban. Péntek délelőtt a Kertész-életmű politikai és irodalmi kontextusa lesz a téma, délután az irodalmi alkotás és a filozófia közti kapcsolatot vizsgálják a hozzászólók. Szombat délelőtt az etikához és a formához kapcsolódó kérdéseket vizsgálják az előadók, délután a szerző Németországhoz fűződő viszonyáról lesz szó.
Május 7-én, kedden jelenik meg az Egyesült Államokban Kertész Imre 2006-os K. Dosszié című könyve. Az angol kiadásra a The Huffington Post és a The New Yorker is felhívta az olvasók figyelmét. A művet Tim Wilkinson fordításában a Melville House kiadó jelenteti meg. A K. Dosszié regényes párbeszéd Kertész Imre életéről: szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadság kivívásáról, és arról, hogyan függ össze saját élete hőseinek sorsával.
Mentés másként cím alatt a Magvető Kiadónál jelentek meg az első Nobel-díjas írónk, Kertész Imre naplójegyzetei. Ezúttal a 2001 és 2003 közti időszakot veszi górcső alá, s az ezekben az időkben feljegyzett gondolatait tárja az olvasó elé. A kötet tele van mély érzelmekkel, gyűlölettel, egyházak bírálatával és gondolatébresztő szövegekkel. A tömegdemokrácia termékét például emígy difiniálja: „Hihetetlenül flexibilis vagyok, tehát semmilyen sem vagyok…”.
Kertész Imre Nobel-díjának örvendett az egész ország. De vajon létezett-e még magyar jelölt az irodalmi Nobelre? Igen, több is. Tormay Cécile-ről tudni vélik méltatói, hogy ha nem halt volna meg jelölésének évében, 1937-ben, megkapta volna a rangos kitüntetést. Így már két Nobel-díjas írónk is lehetne. 1950-ig a különböző magyar, sőt külföldi illetékesek Kemény Ferenc, Herczeg Ferenc és Szabó Dezső nevét is jelölték a Tormay Cécile-é mellett.
Az irodalmi Nobel-díj több mint százéves történelmének legjeiről olvashattok most néhány adatot és érdekességet. Ilyen például a legelső, Sully Prudhomme, a legelső nő, Selma Lagerlöf, a legelső Európán kívüli, Rabindranath Tagore, a legelső magyar, Kertész Imre, a legifjabb, Rudyard Kipling és a legidősebb díjazott, Doris Lessing. Ki ne hallott volna Maugliról vagy éppen Nils Holgersonról? De vajon tudják szerzőikről, hogy a legek közt is legek voltak?
Kertész Imre a magyar irodalom eddigi egyetlen Nobel-díjas írója. Zsidó családban született Budapesten 1929-ben, 15 éves volt, amikor Auschwitzba majd Buchenwaldba hurcolták. A lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza. Első regényét, a Sorstalanságot saját tapasztalatai alapján írta meg. A trilógiává érett történet első kötete a holokausztot egy zsidó kisfiú szemszögéből mutatja be. 2002-ben a regényért irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták.
