Címke: kortárs magyar irodalom

Tovább
Maros András: Két-három dán (21. Század, 2020)
Kritika
|
84

Maros András: Két-három dán

Három dán, mínusz egy dán, aztán két dán osztva-szorozva kettővel, majd egy dán és végül ismét három. Két-három dán: Maros András legújabb regénye a barátság kérdésköréből kiindulva sok jó gondolatot villant meg a férfiúi érzelemvilágból. Sajnos a könyv cselekménye nem annyira jó, mint gondolatisága: bár a Magnus-szál el-elvitt magával, a magyar valóságban ufóként tévelygő másik két fiú története nem. A könyvborító viszont ütősre sikeredett.

Tovább
Vincze Ferenc: A hegyi hódok tündöklése és bukása (Lector, 2020)
Kritika
|
70

Vincze Ferenc: A hegyi hódok tündöklése és bukása

A huszonnégy rövid történet hétköznapi, ismerős helyzetekről szól, amelyek nem mennek tovább a kérdésfelvetésnél, a műfaj a publicisztika és irodalom, a valóság és a mágikus realizmus határán mozog. Az érdeklődés kiváltására ez nálam bőven elegendőnek bizonyult, az ízlésesen szerkesztett, elegáns kiadvány pedig még inkább fokozta el előzetes várakozásaimat, amelyek sajnos csak nyomokban igazolódtak.

Tovább
Szilasi László: Kései házasság (Magvető, 2020)
Kritika
|
90

Szilasi László: Kései házasság

Nincs két egyformán megélt érzelem, két azonos történet, sem két ugyanolyan ember. Egy személy sem szeret egyformán kétszer. Sőt, a szerelem sem marad ugyanolyan az idő elteltével, hanem változik, mint maga az ember. Kiderül ez a Kései házasságból is. Szilasi László nagyon szépen, finoman árnyalva mutatja be az olvasónak, hogyan alakul át újra és újra az érzelmek kavalkádja, még akkor is, ha leginkább csak apró nüanszokban mutatkozik meg ez a változás.

Tovább
Finy Petra: Marlenka (Athenaeum, 2019)
Kritika
|
90

Finy Petra: Marlenka

Marlenkának cukrászdája és virágboltja van. Kedvenc virága a nárcisz. A nárcisz nyugaton az egocentrizmus, önzés, hiúság, önimádat jelképe (a virágnak magának a szirmai picit befelé, önmaga felé hajlanak), míg Kínában a gazdagság, a szerencse szimbóluma. Vajon sikerül ennek a terhelt múltú és jelenű nőnek és családjának kilépni ebből sorsirányból, és legalább a jövő alakulását jó felé fordítani?

Tovább
Gárdos Péter: Királyi játék (Libri, 2019)
Kritika
|
98

Gárdos Péter: Királyi játék

„Történet egy zseniális törpéről és egy szellemóriásról. Letehetetlen regény, fanyar humorral és mély emberséggel.” – Kepes András ajánlójával értek egyet. Az irodalomban vissza-visszatérő téma egyén és hatalom viszonya. A konfliktusok vége változó: néha sakk, néha matt, máskor patthelyzet. Ahogyan hőseink, Kempelen Farkas polihisztor, feltaláló és Dragóner Arnold, a brilliánsan sakkozó törpe is más-mást hoznak ki (kényszer)helyzeteikből.

Tovább
Rubin Eszter: Árnyékkert (Jaffa, 2019)
Kritika
|
100

Rubin Eszter: Árnyékkert

Rubin Eszter harmadik regénye egy jelentős , fordulatos, mély és pszichológiailag is precíz olvasmány, amely olyan mértékben hat az olvasóra, amilyen mértékben az hajlandó őszinte lenni. Kendőzetlenül tárja fel mindazokat a kapcsolati játszmákat, amelyek egy boldogtalan élet alapjait teremtik meg, és végső soron nem nevez meg tetteseket és áldozatokat, hiszen minden felnőtt felelős azért a helyzetért, amiben van.

Tovább
Bodor Ádám: Sehol (Magvető, 2019)
Kritika
|
70

Bodor Ádám: Sehol

Érzéketlen, kegyetlen, antiszociális és végtelenül önző szereplőkkel találkozunk a Sehol elbeszéléseiben. Rendkívül abszurd szituációkba “keveredünk” általuk, és akár a nevetségességig is fajulhat egy-egy helyzet, ettől pedig kényelmetlenül érezhetjük magunkat olvasás közben. Lehangoltság, borongós hangulat, fejcsóválás és időnként egy kis félmosoly veszélye állhat fenn – de Bodor Ádám stílusa kárpótol a borús hangulatért.

Tovább
Kal Pintér Mihály: Atyvilág (Athenaeum, 2019)
Kritika
|
76

Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Az Atyavilág egy okosan megírt, szatírikus vonásokkal teletűzdelt olvasmány, ahol a gúny és irónia sem mindig nyíltan érhető tetten, hogy a társadalmi kritikáról ne is beszéljünk. Ezzel együtt van valami bonyolultság az egészben, néha úgy tűnik, hogy túlszínezett és elvont, annyira, hogy számos gondolatmenetet kell végigvinni, amíg kikerekedik valami értelmes üzenet az elolvasott szövegből.

Tovább
Kritika
|
90

Potozky László: Égéstermék

Az Égéstermék első sorban a szóba zárt varázslatról szól. Az adott szó hatalmáról, a meghallgatott szó erejéről, a ki nem mondott szó bűvös titkáról, amivel mi, hétköznapi emberek odakötözzük magunkat vélt vagy valós igazak mellé, hogy aztán mások vélt vagy valós igazával egyeztetve a magunkét ellenőrizhetetlen, mégis könnyen szelídíthető tömeget alkossunk, és játsszunk egy kicsit. Egészen addig, míg szép szóval azt nem mondják, menjünk haza – hiszen a tömegnek sem kell más, csak szép szó, és akkor végre boldogan hazamegy.