Címke: kortárs magyar irodalom

Tovább
Kritika
|
95

Bartis Attila: A vége

Fontos dolgokról szól a könyv, az emberi létezés megannyi kérdéséről. Születésről és halálról, szerelemről és gyászról, becsületről és árulásról, munkáról és csalásról, odafigyelésről és hanyagságról, szánalomról és könyörtelenségről, háborúról és áldott pillanatokról, kegyelmi állapotokról és állati szenvedélyekről, alkoholról, pénzről, tiszteletről, elfogadásról, piszokról, Istenről…

Tovább
Kritika
|
100

Cserna-Szabó András: Sömmi

Rózsa Sándor történetét sokan elmesélték már. Most azonban egy koronatanú beszéli el a közismert történetet. Veszelka Imre, a legszöbb paraszt, Rózsa Sándor legkedvesebb cimborája meséli el, hogy valójában hogyan is estek meg a dolgok. Ha valaki, hát ő igen közelről látta az eseményeket, és most elmondja az igazi, eddig eltitkolt, megdöbbentő sztorit.

Tovább
Kritika
|
100

Méhes Károly: Néma galambok utcája

A könyv a valóságba rejtett mítosz, a tárgyakba, helyszínekbe rejtett jelképiség, az elmúlásba rejtett újjászületés, egyszóval a végtelen lehetőségek hirdetője, olyan végtelenül optimista, ugyanakkor az élet tényeibe kapaszkodó mű, amilyent mostanság keveset olvasni. Egyféle útmutatás a modern ember számára: merre keressen ajtót, ha – Porr Benedekhez hasonlóan – úgy érzi, bezárult előtte minden.

Tovább
Kritika
|
90

Kvász Iván: Tréflidolog

A Tréflidolog – talán már a címéből is sejtjük – pimasz könyv. Pimasz, mint egy kölyök, akivel már minden megtörtént, így nem egykönnyen félemlíthető meg; pimasz, mint egy kamasz, akinek meghaltak a bálványai, és most csalódott-reménykedőn gyűlöl mindent, amiért álmai helyébe álmot nem kaphat. És rezignált, mint egy öregúr, akivel életében először közlik, hogy nem felel meg a megmérettetésen.

Tovább
Kritika
|
98

Száraz Miklós György: Lovak a ködben

Száraz Miklós György elképesztő plaszticitással, szókinccsel és humorral tud láttatni. Egy-két, a regény egészéhez képest picit disszonánsnak ható igét kivéve minden egyes szó a helyén van és nagyon ott van. A Scolar Kiadó gondozásában megjelent könyv a maga letisztult, mondhatni minimáldizájnos borítójával az eddigi legjobban sikerült kiadás. Olvasni kell és olvastatni.

Tovább
Kritika
|
90

Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

A Nem baj, majd megértem cselekményének a helyszíne a ’80-as évek Romániája. Központi témája egy család életének néhány éve a Ceauşescu-korszak legdurvább éveiben, főszerepben a balerinának készülő lánnyal, Bodor Johannával, aki 1965-ben született Kolozsváron, majd szüleivel és testvérével a román fővárosba, Bukarestbe költözött. 1984-ben végzett a helyi Balettintézetben, egy év múlva pedig névházasság útján Magyarországra költözött.

Tovább
Kritika
|
90

Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom

Cserna-Szabó András Veszett paradicsom c. kötete 27 női nevet viselő novellából áll – nem nehéz kitalálni, hogy az almát odakínáló Éva és az azt olyan szívesen elfogadó Ádám áll a középpontban. Aki viszont pajzánságra, kíváncsiságra, bűntudatra, végül felmentő büntetésre számít, az keservesen csalódik: a könyv férfi és nő viszonyának aljasságáról, reménytelenségéről, romlottságáról szól, és csak úgy süt belőle a cinizmus, a nihil.

Tovább
Kritika
|
80

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Tóth Krisztina Pillanatragasztó c. novelláskötete változatos helyzetek, világok, életek és hangulatok egymás mellé való rendezése. A kötet nem könnyed olvasmány. A nyers, cenzúrázatlan világ úgy jelenik meg a szövegekben, mint valami mindent átható ragacs, valami testszagú, füllesztő pára. A történetek szereplői rendszeresen vetítik ki a bennük rekedteket valami kintibe, megfoghatóba. Ettől a metaforák kísértetiesen megragadhatóvá válnak.

Tovább
Kritika
|
95

Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0

Nagy Koppány Zsolt Nem kell vala megvénülnöd 2.0 című regénye nyelvészeti szempontból is bravúros: a nyelvnek annyi rétegét csúsztatja egymásra vízszintesen és függőlegesen, hogy az olvasó csak úgy kapkodja a levegőt. A cím Shakespeare-t idéz, az első mondatból Faludy György Villon-átköltése kacsint vissza, máshol középkori iratok, egyházi szövegek nehézkes megfogalmazása liheg ránk. A szerző mesterien él (vissza) a nyelv nyújtotta lehetőségekkel.