Címke: kortárs magyar irodalom

Tovább
Kritika
|
90

Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

A Nem baj, majd megértem cselekményének a helyszíne a ’80-as évek Romániája. Központi témája egy család életének néhány éve a Ceauşescu-korszak legdurvább éveiben, főszerepben a balerinának készülő lánnyal, Bodor Johannával, aki 1965-ben született Kolozsváron, majd szüleivel és testvérével a román fővárosba, Bukarestbe költözött. 1984-ben végzett a helyi Balettintézetben, egy év múlva pedig névházasság útján Magyarországra költözött.

Tovább
Kritika
|
90

Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom

Cserna-Szabó András Veszett paradicsom c. kötete 27 női nevet viselő novellából áll – nem nehéz kitalálni, hogy az almát odakínáló Éva és az azt olyan szívesen elfogadó Ádám áll a középpontban. Aki viszont pajzánságra, kíváncsiságra, bűntudatra, végül felmentő büntetésre számít, az keservesen csalódik: a könyv férfi és nő viszonyának aljasságáról, reménytelenségéről, romlottságáról szól, és csak úgy süt belőle a cinizmus, a nihil.

Tovább
Kritika
|
80

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Tóth Krisztina Pillanatragasztó c. novelláskötete változatos helyzetek, világok, életek és hangulatok egymás mellé való rendezése. A kötet nem könnyed olvasmány. A nyers, cenzúrázatlan világ úgy jelenik meg a szövegekben, mint valami mindent átható ragacs, valami testszagú, füllesztő pára. A történetek szereplői rendszeresen vetítik ki a bennük rekedteket valami kintibe, megfoghatóba. Ettől a metaforák kísértetiesen megragadhatóvá válnak.

Tovább
Kritika
|
95

Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0

Nagy Koppány Zsolt Nem kell vala megvénülnöd 2.0 című regénye nyelvészeti szempontból is bravúros: a nyelvnek annyi rétegét csúsztatja egymásra vízszintesen és függőlegesen, hogy az olvasó csak úgy kapkodja a levegőt. A cím Shakespeare-t idéz, az első mondatból Faludy György Villon-átköltése kacsint vissza, máshol középkori iratok, egyházi szövegek nehézkes megfogalmazása liheg ránk. A szerző mesterien él (vissza) a nyelv nyújtotta lehetőségekkel.

Tovább
Kritika
|
100

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Grecsó Krisztián Megyek utánad c. regénye mély és optimista, a helyszínek, a szereplők, a kapcsolatok, az ábrázolt valóságszeletek és a kapcsolatminták által pedig hamisítatlanul magyar. Rólunk szól, mindannyiunkról: a magunk éretlen szerelmeiről, tüntető hallgatásainkról, tétova érintéseinkről, pontokká zsugorodó kérdőjeleinkről, zülléseinkről és angyallá magasztulásainkról. Olvasd el az ajánlónkat!

Tovább
Kritika
|
95

Sági György: Gilgul

Sági György új regényében a cselekmény, a szereplők és a szerkesztési mód együtt egy olyan kompakt, kerek egészet alkotnak, amelyek elválaszthatatlanok, és közösen válnak a “gilgul” eszközévé. A regény egyes szám első személyű elbeszélője egy bizonyos Weisz Györgyöt keres, akinek megsárgult fotóját az anyja halálát követően a szekrény aljába elrejtett ridikülben, az elfelejtett kincsek között találta meg. És közben természetesen önmagát is keresi…

Tovább
Kritika
|
95

Vida Gábor: Ahol az ő lelke

Vida Gábor új regényében egyszerre van jelen a kódexek barokosan bonyolult megfogalmazása, Mikes szemléletessége, Tamási közvetlensége, Nyirő tisztes vasárnapi ünnepélyessége – és mindeközben valamiféle fura maiság, ami leginkább a fel-felbukkanó töredezettségben, nyegleségben érhető tetten. Vida azt vizsgálja, hogyan lehet „otthon lenni valahol”, az otthon több lehetséges értelmezését nyújtva. Az igazi megoldást a cím nyújtja: ahol az ő lelke, ott az otthona.

Tovább
Kritika
|
100

Tóth Krisztina: Akvárium

Tóth Krisztina első regénye, a Magvető Kiadónál megjelent Akvárium nem tagadja meg szerzője novellaírói múltját: az apró történetekből szövődő regénytestet az akvárium motívuma és Vera sorsa fonja egységes egésszé. A kommunizmus lelket és testet elnyomorító körülményei közt tengődő emberek mindent megpróbálnak egy élhető élet kialakítására, szeretetéhségük kielégítésére: talán e heroikus küzdelem adta számomra a pozitív töltetű olvasmányélményt.

Tovább
Kritika
|
90

Barta András: Magyarország=anyád

Barta András regénye maga a hétköznapi magyar valóság. A maga értelmetlenségében, kicsinyességében, röhejességében – és a maga nagyszerű, életrevaló jövőbemutatásával. A megkérdőjelezhető tisztaságú múlt, a megkérdőjelezhető erkölcsű (és indulatú) jelen, a csupa kérdőjel jövő. Nem mondanám, hogy valami nagyon optimista könyv, inkább amolyan “vegyük számba, amink van, aztán induljunk” hangulatú. Türelmetlen olvasóknak nem ajánljuk…

Tovább
Kritika
|
100

Gerlóczy Márton: Létra

Csak kivételesen nagy szerzőknél találkozni olyan sűrített élettel, olyan precíz megfigyeléssel, mint Gerlóczynál. Legújabb regényében, a Létrában erősen alulnézetből készít keresztmetszetet a társadalomról, és, bár egy tipikusan magyar helyről ír, még csak azt sem mondhatjuk, hogy a magyar társadalomról, hiszen a cselekmény helyszíne, a garzon bárhol lehetne a nagyvilágban. Az egész könyv olyan, mint egy programozói algoritmus, a szöveg alapján bármikor rekonstruálhatjuk a valóságot.