Minden idők egyik legjobb családregénye, az izlandi Einar Kárason nagyszerű története ember és természet soha véget nem érő harcáról vagy Kiss Noémi Balaton-kötete – ajánlunk hat könyvet az augusztusi megjelenések közül.
Címke: Libri Kiadó
Kritika
|
75
Deborah Feldman: Unortodox
Deborah Feldman memoárjával egyetlen nagy problémám van: túl van írva. Deborah kétségtelenül jó tollforgató, és kíváncsian várom, hogy egy fiktív sztorival is bemutatkozzon. Az Unortodox az első könyve, és mint olyan, egy olvasmányos, helyenként lebilincselő írás, de néha túlságosan részletes.
Kritika
|
95
Anna Fifield: Kim Dzsongun
Észak-Koreával kapcsolatban a legnagyobb kérdés talán az, hogy mivel képes ez a harmincas éveiben járó fiatalember fenntartani uralmát az évtizedek óta embertelen elnyomásban élő, és a tűréshatárát valószínűleg rég túllépő nép felett, illetve mi kellene történnie ahhoz, hogy ez véget érjen. A szerkezetileg jól felépített és kiválóan tematizált könyvből mindkettőre megkapjuk a választ, de emellett számos egyéb információt is megtudhatunk Kim Dzsongun magánéletéről és politikai felemelkedéséről.
Kritika
|
95
Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
Frannie Langton egy fekete nő volt a fehér férfiak világában. Művelt, szabadságra vágyó. Esélytelen volt a boldogsága. Regényében Collins Frannie Langton életútján keresztül nem csak az ő szenvedéseit, hányattatását mutatja be, hanem kétségkívül az összes sorstársáét is: elsősorban a rabszolgákét, de ugyanakkor minden elnyomott nőét.
Kritika
|
70
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
A szöveg egy 15 éves, alultáplált, hirtelen haragú tinédzser lány, Klára/Süni és egy 40-es éveit élő és a holokauszt borzalmait megjáró nőgyógyász, Aladár/Aldó öleléseinek történeteit tárja az olvasó elé. Egy találkozás története, melyben mindkét fél a szeretetet és családot vágyó félként jelenik meg, miközben magában soha ki nem mondott traumákat, fájdalmat hordoznak.
Kritika
|
98
Gárdos Péter: Királyi játék
„Történet egy zseniális törpéről és egy szellemóriásról. Letehetetlen regény, fanyar humorral és mély emberséggel.” – Kepes András ajánlójával értek egyet. Az irodalomban vissza-visszatérő téma egyén és hatalom viszonya. A konfliktusok vége változó: néha sakk, néha matt, máskor patthelyzet. Ahogyan hőseink, Kempelen Farkas polihisztor, feltaláló és Dragóner Arnold, a brilliánsan sakkozó törpe is más-mást hoznak ki (kényszer)helyzeteikből.
Kritika
|
100
Kondor Vilmos: A budapesti gengszter
A budapesti gengszter 1929-be, a szesztilalom Amerikájába kalauzol minket. Gordon Zsigmond a Philadelphia Inquirer újságírója, amikor váratlan feladatot kap: leleplező cikket kell írnia a szeszcsempészetről és az abból táplálkozó korrupcióról. Ehhez viszont be kell épülnie a helyi bandába. Egy ideig minden terv szerint halad, de egyszer csak rosszkor van rossz helyen és meghall valamit, amit nem kellene…
Kritika
|
100
Alastair Fothergill & Keith Scholey: A mi bolygónk
Mindegy, hogy a Netflix szériáját nézed-e előbb, és aztán olvasod el a könyvet, vagy fordítva, esetleg párhuzamosan haladsz a kettővel, a lényeg ugyanaz: a könyv sorait olvasva fejben valószínűleg Attenborough hangját fogod hallani, és van ebben valami varázslatos. Én azzal a tudattal olvastam a könyvet, hogy a bolygóról, annak élővilágáról, az ökoszisztémákról, az emberek által okozott pusztítás mértékéről és a helyreállítás lehetőségeiről ma David Attenborough tudja a legtöbbet. Oda kell figyelnünk rá, meg kell hallanunk a szavait.
Kritika
|
84
Sheila Heti: Változások könyve
Anyának lenni életfeladat, és épp ettől ilyen sokoldalú, sokrétű a dolog. Ez az, ami ebben a könyvben egy valóságos, átélhető harc a főszereplő belső világában. Néhol humoros és szinte felszínes, máshol meg véresen komoly (a szó legszorosabb értelmében is akár), és olyan mély, hogy meg kell állni egy pillanatra az olvasásban, és végig gondolni a kérdést.
Kritika
|
80
Melba Escobar: A szépség háza
Karen kozmetikus, aki a jobb megélhetés reményében költözik a kolumbiai fővárosba. Miután munkát kap A szépség házában, nemcsak arcmasszázzsal és szőrtelenítéssel foglalkozik, hanem rájön arra is, miért halt meg az egyik vendége. – A szépség háza határozottan nem az a tipikus krimi vagy thriller, ahol az elkövetőt 300 oldalon át űzi a rend őre (vagy valaki más a “jó oldalról”), hogy aztán a végén az olvasó megnyugodva tegye le a könyvet.