Boldizsár Ildikó és a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület csatlakozott a Művészek a klímatudatosságért csoporthoz, és vállalták, hogy összegyűjtik a világ népmesekincséből azokat a meséket, amelyek a teremtett világ iránti felelősségről, az ember ezzel kapcsolatos feladatairól szólnak, hogy segítsenek a szülőknek, pedagógusoknak és mindnyájunknak a tudatosításban. Olvass bele a kötetbe nálunk!
Egy huszonhét éves finn férfi, Aslak Anttila tüzet nyit a járókelőkre Helsinki belvárosának egyik háztetőjéről. Nem magányos merénylő, egy zöld terroristacsoport tagja, akik úgy akarnak megakadályozni egy környezeti katasztrófát, hogy minél több felelőst, vagyis véletlenszerűen kiválasztott gyalogost ölnek meg. A regény negyvennyolc rövid fejezetre van tagolva, és három váltakozó nézőpontból mutatja az eseményeket: a merénylő, a merőnylő testvére és az édesanya szemszögéből.
„Én csak néztem értetlenül, mert addig a pillanatig soha nem gondoltam Kingára magyarként, Jarinkára szlovákként, magamra németként” – fogalmazza meg Lilli Hartmann, Kováts Judit legújabb regényének főszereplője a szállóigeszerű mondatot. Ez pedig az „a pillanat”, amikor a Benes-dekrétum kollektív bűnössé kiált ki minden Csehszlovákiában élő németet és magyart. És amikor Európában végre béke van, egy népcsoportnak folytatódik a kálváriája…
Érzéketlen, kegyetlen, antiszociális és végtelenül önző szereplőkkel találkozunk a Sehol elbeszéléseiben. Rendkívül abszurd szituációkba “keveredünk” általuk, és akár a nevetségességig is fajulhat egy-egy helyzet, ettől pedig kényelmetlenül érezhetjük magunkat olvasás közben. Lehangoltság, borongós hangulat, fejcsóválás és időnként egy kis félmosoly veszélye állhat fenn – de Bodor Ádám stílusa kárpótol a borús hangulatért.
Mathias Énard Iránytűje értekezés az európai klasszikus zenéről, a zene és az irodalom kapcsolatáról, a Kelet hatásáról a zenében. És ennél sokkal több. Bár úgy tűnik, hogy csak össze-vissza kalandoznak a szerző gondolatai, az elszórt ismeret-morzsák által kirajzolódik egy kép a 19. század végi, 20. század eleji művészeti világról. Időnként visszanyúl a múltba is, előhúz hol egy 12. századi iráni filozófust, hol egy ismeretlen zenegyűjtőt, kutatót, költőt. Ha elég türelmesek vagyunk hozzá, akkor megláthatjuk ezt a képet. Megéri türelmesnek lenni!
Akárcsak előző kötete (a Felhőmesék), a Zseblámpás mesék egyszerre tanít és szórakoztat, gyerek és felnőtt olvasó egyaránt élvezheti. Vannak mesék, amelyek rejtetten tartalmaznak tanulságot, vannak amelyek nyíltan, de mindenképpen megfelelnek a mese örök időktől való céljának: világképet alakítani, generációs tapasztalatot és tudást átadni, eligazítást nyújtani a világ dolgaiban.
Az Égéstermék első sorban a szóba zárt varázslatról szól. Az adott szó hatalmáról, a meghallgatott szó erejéről, a ki nem mondott szó bűvös titkáról, amivel mi, hétköznapi emberek odakötözzük magunkat vélt vagy valós igazak mellé, hogy aztán mások vélt vagy valós igazával egyeztetve a magunkét ellenőrizhetetlen, mégis könnyen szelídíthető tömeget alkossunk, és játsszunk egy kicsit. Egészen addig, míg szép szóval azt nem mondják, menjünk haza – hiszen a tömegnek sem kell más, csak szép szó, és akkor végre boldogan hazamegy.
A Növényolimpia jelenetei realisták, a szereplők is valóságosak, és ettől az egész hirtelen, ha a nevetést abbahagyjuk, groteszkül nyomasztóvá válik. Hiszen vannak ismerőseink, akik így élnek, vannak helyzetek, amikor így érzünk, és egy-egy pesszimista pillanatunkban talán éppen azt érezhetjük, hogy az egész magyar valóság éppen ilyen: éppen ilyen abszurd, ilyen lehetetlen, ilyen reménytelen, ilyen alvilági, ilyen kontrollált, ilyen pillanatorientált, ilyen korrupt, ilyen..
A mű felér egy pszichológiai önsegítő könyvvel, közben persze sokkal több annál, irodalmi stílusa révén. Ez a stílus Gavaldánál könnyed, nagyon mai nyelvezetű, közérthető, ugyanakkor szép és a legkevésbé sem lektűr. Bár egy-egy történet után meg kellett állnom, abba kellett hagynom az olvasást, le kellett tennem a könyvet, és sokszor csak másnap tudtam folytatni, annyira felkavart egyik-másik történet, azt hiszem, erre szükség is lehet, hisz nekünk magunknak is fel kell dolgozni a történteket, nem könnyű tovább lépni olvasóként sem.
Február 7-én három remek amerikai írónő, Lydia Davis, Marilynne Robinson és Nicole Krauss könyveiről beszélget Mesterházi Mónika műfordító, Rostás Eni szerkesztő, újságíró és Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője – ezzel veszi kezdetét a kiadó Magvető Világvevő című világirodalmi beszélgetéssorozata. Márciusban Daniel Kehlmann lesz a fókuszban, májusban a francia irodalom új hullámai érkeznek a Magvető Caféba.
