Címke: Magvető Kiadó

Tovább
Kritika
|
90

Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó

Guylain Vignolles életkorát tekintve a harmincas évei elején járó fiatalember. Gépkezelőként dolgozik egy könyvzúzdában, és titokban kiszabadítja és magával viszi a gép fogaskerekei közé szorult könyvlapokat, hogy aztán reggel a 6:27-es járaton felolvassa azokat. Csak úgy, egymás után, ahogy jönnek sorban. És cseppet sem törődik azzal, hogy hasznára válik-e valakinek, hogy tetszik-e valakinek és főleg, hogy hallgatja-e a felolvasást valaki.

Tovább
Kritika
|
98

Katya Petrovszkaja: Talán Eszter

Aki hagyományos családregényt, netán holokauszttörténetet vár az elsőkönyves Katya Petrovszkaja Talán Eszter című kötetétől, és legyintve elmenne mellette, mert tizenkettő egy tucat, ne tegye. Ez nem olyan, mint a többi. A Megvető Kiadó gondozásában megjelent regényt családi fotók teszik még bensőségesebbé, hitelesebbé. Izgalmas a szövegben előforduló, lefordítatlanul szereplő idegen nyelvű szavak és mondatok használata.

Tovább
Kritika
|
90

Lakatos István: Óraverzum

Lakatos István új regényének a helyszíne az Óraverzum, valamiféle ősi, gigászi gépezet, egy nem tudni kik által épített és ottfelejtett mechanikus naprendszer, hét, fogaskerekek által működtetett bolygóval. Az időpont meghatározásával, mint általában a mesékben, nincs könnyű dolgunk, és a történet kicsit olyan, mintha egy Rejtő-könyvet és egy Verne-regényt gyúrtak volna össze valamiféle Disney-produkcióval.

Tovább
Kritika
|
95

Anna Gavalda: Édes életünk

Anna Gavalda hitelesen ábrázolja az úttalan életet élő, öntudatlan fiatalok életét, de hiteles akkor is, amikor hirtelen az Utat villantja fel. Az Édes életünk szereplői nagyon is átlagosak emberek, kis egyéni tragédiáikkal együtt. Megtanulták a túlélést, kifejlesztették magukban azokat a technikákat, amelyek segítségével egészen jól elboldogulnak a világban, még sikereseknek is nevezhetők akár, és az önértékelésük sem csorbul.

Tovább
Kritika
|
90

Daniel Kehlmann: F

Daniel Kehlmann azt vizsgálja F című regényében, hogy mit tehet a világban az ember, ha nem képes megélni saját sorsát. A négy szereplő nagyon különböző jellem, és mindegyiknek fel kellene vállalnia egy alapszerepet, amiben kiteljesedhetne. De mindenik elbotlik valahogyan. Az apa kétszer is elhagyja a családját, elmenekülve az apaság elől, hogy író lehessen. A sérült családban, apa nélkül felnőtt gyermekei is mind hordoznak valamilyen egyéni keresztet.

Tovább
Kritika
|
90

Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

A Nem baj, majd megértem cselekményének a helyszíne a ’80-as évek Romániája. Központi témája egy család életének néhány éve a Ceauşescu-korszak legdurvább éveiben, főszerepben a balerinának készülő lánnyal, Bodor Johannával, aki 1965-ben született Kolozsváron, majd szüleivel és testvérével a román fővárosba, Bukarestbe költözött. 1984-ben végzett a helyi Balettintézetben, egy év múlva pedig névházasság útján Magyarországra költözött.

Tovább
Kritika
|
90

Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom

Cserna-Szabó András Veszett paradicsom c. kötete 27 női nevet viselő novellából áll – nem nehéz kitalálni, hogy az almát odakínáló Éva és az azt olyan szívesen elfogadó Ádám áll a középpontban. Aki viszont pajzánságra, kíváncsiságra, bűntudatra, végül felmentő büntetésre számít, az keservesen csalódik: a könyv férfi és nő viszonyának aljasságáról, reménytelenségéről, romlottságáról szól, és csak úgy süt belőle a cinizmus, a nihil.

Tovább
Kritika
|
80

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Tóth Krisztina Pillanatragasztó c. novelláskötete változatos helyzetek, világok, életek és hangulatok egymás mellé való rendezése. A kötet nem könnyed olvasmány. A nyers, cenzúrázatlan világ úgy jelenik meg a szövegekben, mint valami mindent átható ragacs, valami testszagú, füllesztő pára. A történetek szereplői rendszeresen vetítik ki a bennük rekedteket valami kintibe, megfoghatóba. Ettől a metaforák kísértetiesen megragadhatóvá válnak.

Tovább
Kritika
|
95

Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0

Nagy Koppány Zsolt Nem kell vala megvénülnöd 2.0 című regénye nyelvészeti szempontból is bravúros: a nyelvnek annyi rétegét csúsztatja egymásra vízszintesen és függőlegesen, hogy az olvasó csak úgy kapkodja a levegőt. A cím Shakespeare-t idéz, az első mondatból Faludy György Villon-átköltése kacsint vissza, máshol középkori iratok, egyházi szövegek nehézkes megfogalmazása liheg ránk. A szerző mesterien él (vissza) a nyelv nyújtotta lehetőségekkel.

Tovább
Kritika
|
100

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Grecsó Krisztián Megyek utánad c. regénye mély és optimista, a helyszínek, a szereplők, a kapcsolatok, az ábrázolt valóságszeletek és a kapcsolatminták által pedig hamisítatlanul magyar. Rólunk szól, mindannyiunkról: a magunk éretlen szerelmeiről, tüntető hallgatásainkról, tétova érintéseinkről, pontokká zsugorodó kérdőjeleinkről, zülléseinkről és angyallá magasztulásainkról. Olvasd el az ajánlónkat!