A Zsivago doktort leginkább felnőtt olvasóknak ajánlom. Egy bizonyos érettséget megkövetel a regény cselekménye, nyelvezete, enélkül elvesztődik a lényege. Fontos tudomásul venni, hogy nem egy könnyed regény, hanem egy hosszú dráma, ami igénybe veszi mentális kapacitásunkat. Nem az a fajta történet, amit egy hosszú, nehéz munkanap után kívánunk, vagy pár megálló alatt a buszon olvasunk.
A regény mesteri képet fest a bizánci udvarra jellemző intrikákról, politikai machinációkról és az államszervezet ügyes-bajos dolgairól, kihívásairól. A téma iránt érdeklődők elismerően csettinthetnek, a konstantinápolyi udvari környezet és a város is eleven élőként jelenik meg az olvasó lelki szemei előtt.
A fülszövegben Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének lelki bugyraiba való alászállásához hasonlítják Filipenkó látomását. A nagy merítési lehetőséget adó alapanyag és a dosztojevszkiji analógia ellenére a szerzőnek nem sikerült megugrani a lécet.
A történet ugyan egy nagyrészt kitalált világban játszódik és a szerző a fantasztikumra is támaszkodik (mint megannyiszor), mégsem nehéz elképzelni azt, hogy a mai Oroszországnak van olyan szeglete, ahol ugyanilyen szürke és kilátástalan az élet, mint a jaroszlavli helyőrségben.
Az Orosz népellenes mesék Dmitry Glukhovsky 2010-ben megjelent novelláskötete. A tizenhat szatirikus hangvételű írást tartalmazó kötet a fantasztikum elemeit felhasználva rajzolja meg a mai Oroszország keresztmetszetét, számos ponton megragadva a nép és hatalom viszonyának anomáliáit. A végeredmény egy nem éppen szívderítő kép a pénz és hatalom által uralt orosz társadalmi viszonyokról. A könyv magyarul az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Az Európa Könyvkiadó meghívására Budapestre érkezik az orosz kortárs irodalom sztárja, Dmitry Glukhovsky. Új kötetének történetei ismét a sci-fi világába kalauzolnak, de a hang, amelyen megszólal, ezúttal jóval komolyabb, mint amilyen a Metró Univerzum köteteiben volt. Az Orosz népellenes mesék ugyanis vérfagyasztó szatírával írja le a mai Oroszországot, ahol semmi sem az, aminek látszik. Glukhovskyval november 7-én és 8-án találkozhattok.
„Napjaink legzseniálisabb orosz írója” – írta Szergej Kuznyecovról Arturo Pérez-Reverte spanyol író. Hogy mennyire állja meg a helyét a jellemzés, azzal talán lehetne vitatkozni, az azonban vitathatatlan, hogy az orosz szerző magyarul megjelent regénye, a Pillangóbőr egy olyan thriller, ami nemcsak témáját tekintve, hanem elbeszélési technikájában is eltér a megszokottól, emellett szókimondása és brutalitása akár sokkoló és megbotránkoztató is lehet egyesek számára.
Lapozz bele Szergej Kuznyecov sokkoló thrillerébe, amelyben Xenia, a főszereplő egy sorozatgyilkos nyomába ered. Xenia egy kicsi, de befolyásos online újság szerkesztője. Hogy lenyűgözze főnökét és beindítsa a karrierjét, kockázatos lépésre szánja el magát: nyomába ered a Moszkvát rettegésben tartó kéjgyilkosnak. A fiatal lány időközben azonban rájön, hogy ellenállhatatlanul vonzza a gyilkosságokban megnyilvánuló kegyetlen szexualitás.
Mihail Bulgakov az orosz irodalom egyik nagy szatírája; művei halála után váltak világhírűvé. “Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha. Váratlan kérdést kapnak; meg se rezzennek, egyetlen pillanat alatt tájékozódnak, és tudják, mit kell válaszolni, hogy eltitkolják az igazat; meggyőzően adják elő, és egyetlen arcizmuk sem rándul meg, de hajh, a kérdés által felbolygatott igazság a lélek legmélyéről egy pillanatra a szemekbe szökken, és mindennek vége.!”
A lárvából báb lesz, majd szétszakítja gubóját s meglebegteti szárnyait a kifejlett példány, vagy más nevén imágó. Éppígy lesz a gyerekből, kamasz majd felnőtt, de vajon az orosz szovjet társadalom lárvái is felnőnek? S ha pedig imágó válna belőlük, mivel szembesülnek? Mihez kezdhetnek a lágerek, a titkosrendőrség, a lehallgatások és a diktatúra világában? Ulickaja regénye egy lebilincselő olvasmány, mely elkalauzol minket e sötét kor rejtelmeibe.
