Sarr mélyre ás a szexualitás, a gender és az önazonosság rétegeiben, a történet mélyen belenyúl a társadalmi és lélektani struktúrákba, elénk tárva az előítéletek, a félelem és a társadalmi elvárások bonyolult rendszerét, amelyben kegyetlenül bánnak azokkal, akik eltérnek a megszokottól.
Rebecca Miller az amerikai filmkészítés világában is ugyanannyira otthon van, mint az írásban. Rendezőként és forgatókönyvíróként több filmen dolgozott, így nem meglepő, hogy a novellái is nagyon filmszerűek, a történetek ritmusa, a képszerű leírások és a jelenetek szinte filmszerű váltakozása mind azt mutatja, hogy a szerző miként szeretné a szöveget érzelmi és vizuális élménnyé formálni.
Nem először olvasom Anne naplóját, mégis újra és újra megrendít, hogy egy ilyen fiatal lány nemcsak érzékelte a körülötte történő eseményeket, hanem értelmezte a történéseket, és mintegy kordokumentumként hagyta hátra számunkra a holokauszt okozta testi és lelki sérelmek és szenvedések gyűjteményét. A könyv ezen részét sokan tanulmányozták – engem viszont, az újraolvasás során a mindennapjaink egyszerűsége, az emberi létezés normalitása érdekelt.
Slepian a könyvében olyan kérdésekre ad választ, mint hogy miért titkolózunk, milyen titkaink vannak, hogyan befolyásolják ezek a titkok a világról alkotott benyomásainkat, az egészségünket, a hétköznapi, a munkahelyi életünket, a kapcsolatainkat. Az alapoktól kezdi (a titok és a titkolózás definíciójával), megmagyarázza, hogyan kategorizálhatók a titkok, hogyan születnek, milyen formában jelentkeznek már egészen kis korban, hogyan szaporodnak a tinédzserévek alatt, és válhatnak teherré felnőttkorban.
A színes fotókkal gazdagon illusztrált „Az élő bolygó” a mostani világot tanulmányozza. Azt vizsgálja, hogy az ősi csoportok leszármazottai és az új fajok hogyan foglalták el a mai Föld változatos élettereit, illetve hogy a környezeti hatások miként befolyásolják az állatok testének alakulását. Attenborough végigvezeti az olvasót a Föld életterein, és megmutatja, hogy mindenhol, még a leglehetetlenebb helyeken is van élet.
A kanadai Nobel-díjas Alice Munro „Valamit el akartam mondani” című kötete tizenhárom elbeszélést tartalmaz. Miről szól a tizenhárom történet? Mindenről. Házasságról, családi kötelékekről, gyerekekről és felnőttekről, életről és halálról, szerelemről és csalódásról, fájdalomról és az elégedettség hiányáról, örömről és keserűségről, reményről és megbocsátásról. A felsoroltak mindegyike komoly, súlyos téma, és amit a leginkább szerettem ebben a gyűjteményben, az az életszerűsége.
Giuliano da Empoli legnagyobb trükkje abban áll, hogy a megrögzött putyinista és a legmegátalkodottabb nyugatbarát olvasó is találhat olyan érvrendszert, szellemi fogódzót a szerző szerszámosládájában, ami kinyithatja a hermetikusan zárt ideológiai bunkerét és képessé teheti a másik félre, annak bunkerére, és környékére való őszinte rácsodálkozást is.
A gyerekét egyedül nevelő asztrobiológus egy új módszer segítségével, a dekódolt neurológiai visszacsatolással próbálja kezelni a viselkedészavarral küzdő fiát. Powers nagyon szépen beszél családról, szerelemről, apa-fia közötti kapcsolatról, elfogadásról, veszteségről és gyászról. A Rémületet mindenkinek el kellene olvasnia – leginkább ezek miatt az érzések miatt, meg amiatt, ahogyan a Földet fenyegető veszélyekre felhívja a figyelmet és változást sürget.
Otto Wächterről Philippe Sands tényfeltáró munkája előtt alig tudott valamit a nagyvilág. Levéltárakból, jegyzőkönyvekből, jelentésekből, na meg a család gazdag archívumából (levelezések, naplók, feljegyzések, magnószalagok, újságkivágások, családi albumok) rakta össze Otto von Wächter történetét, aki 1942-44 között Lemberg (ma Lviv) kormányzója volt, és a kormányzása alatt több mint egymillió ember vesztette életét Galíciában. A második világháború végén vatikáni kapcsolatait kihasználva próbálta a hirhedt Patkányúton elhagyni Európát, de 1949 nyarán meghalt egy római kórházban.
A földrajz hatalmának – mint ahogy Tim Marshall korábbi könyveinek is – a legfőbb erénye az, hogy rendkívül inspiráló módon feszeget aktuális geopolitikai kérdéseket, mindezt olvasmányos és szórakoztató stílusban. Bár a történelem- és földrajzleckékbe ágyazott politikai elemzések nyilván nem politológiai mélységűek, ez nem feltétlenül gond, hiszen a könyv nem a szűk szakmának szól, hanem egy tágabb olvasóközönséget céloz meg.
