A földrajz hatalmának – mint ahogy Tim Marshall korábbi könyveinek is – a legfőbb erénye az, hogy rendkívül inspiráló módon feszeget aktuális geopolitikai kérdéseket, mindezt olvasmányos és szórakoztató stílusban. Bár a történelem- és földrajzleckékbe ágyazott politikai elemzések nyilván nem politológiai mélységűek, ez nem feltétlenül gond, hiszen a könyv nem a szűk szakmának szól, hanem egy tágabb olvasóközönséget céloz meg.
A Körvonal-trilógia zárókötetében a fókuszpont a szabadságon van. Faye beszélgetőtársainak témái a válás, a szülőség, a középkorú emberek dilemmái. Faye elutazik egy irodalmi fesztiválta, s bár gyakran inkább lehangoló ez a környezet, akárcsak némelyik beszélgetőpartner maga vagy a története, Faye vibrál, sugárzik, valahogy árad belőle a saját magával rendben lévő, magában megérkezett nő vitalitása.
Stuart végtelen empátiával és szeretettel ír egy anya-fia kapcsolatról, és az eseményeket a maguk nyers valójában mutatja meg, egy kicsit úgy, ahogy egy kisfiú láthatja azt, hogy szeretett anyját valami napról napra felemészti. Egy felnőtt olvasó kívülállóként talán azt várná, hogy a regény előbb-utóbb magyarázattal szolgál arra, mi viszi rá Agnest, hogy újra meg újra a pohár fenekére nézzen, ám a szerző nagyon ügyesen elkerüli ezt.
Az Anomália egy rendkívüli esemény következményeiről szól. Az Air France egy Párizsból New Yorkba tartó repülőgépe váratlanul hatalmas viharfelhőbe kerül az Egyesült Államok keleti partjainak közelében. A turbulencia ide-oda dobálja a gépet, amelyik megrongálódik, de az utasok megússzák karcolás nélkül és épen földet érnek New Yorkban. Három hónap múlva ugyanaz a gép ugyanazokkal az utasokkal ismét leszáll. Hervé Le Tellier stílusa tömör, letisztult, lényegre törő. A szöveg olvasmányos, a cselekményvezetés nem teljesen lineáris, térben és időben is ide-oda ugrál, de az elbeszélés könnyen követhető.
Faye Londonba költözik a fiaival, lakást vásárol, ami felújításra szorul. A felújítás körüli hercehurca végigkövet bennünket a regény folyamán, megismerkedünk a kisvállalkozóval, aki gyakorlatilag a kocsijában él, a munkásokkal, akik szétverik Faye lakását, falakat ütnek ki, padlót szednek fel, úgymond leásnak a probléma gyökeréig, és ez párhuzamosan zajlik a Faye körül felbukkanó emberekkel való beszélgetésekkel, valószínűleg nem véletlenül.
Judy Batalion könyve egyszerre lebilincselő és nehéz olvasmány; nagyon értékes munka a második világháborús irodalom palettáján, amely különös figyelemmel van azon nők iránt, akik erejükkel és bátorságukkal mozgatták és alakították az eseményeket.
Akárcsak korábbi könyvében, a szerző itt is a múlt, a jelen és a jövő hármas idődimenziójában járja körül a kérdést az egyes fejezetekben: jelentős hangsúlyt fordít a történelmi előzményekre, a törésvonalak kialakulásának múltban gyökerező körülményeinek ismertetésére; részletesen tárgyalja ezek hatását az érintett országok, társadalmak, közösségek mindennapi életére; illetve foglalkozik a lehetséges megoldásokkal, jövőképekkel.
A ‘Körvonal’ narrátora kreatív írást tanítani érkezik Athénba, ahol tombol a nyár, ő pedig talán menekülni vágyik a válása után, de legalábbis kiszabadulni a mindennapok körforgásából, eltűnni kicsit a saját világából.
‘A földrajz fogságában’ egy tartalmas, információgazdag és szórakoztató mű, igazi csemege a földrajz és politika, illetve a kettő közötti kapcsolat iránt érdeklődőknek. Témaválasztása inspiráló, a nyelvezete közérthető, mégis szakszerű, megközelítésmódja az elfogultságtól mentes, a tartalma jól strukturált.
Annak ellenére, hogy szigorú értelemben vett politikatudományi munkáról van szó, a kötet nagyon olvasmányos, távol áll a száraz, hűvös és szakzsargonoktól hemzsegő tudományos nyelvezettől. Ugyanakkor egy folyamatosan érvelő, a megértés vágyával született tanulmányról beszélünk, amelynek korszakos jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni.
