Egy 13 éves lány eltűnik egy angol faluból, ahová pihenni érkezett a családjával, és hirtelen felbolydul az élet. Jon McGregor regénye arról szól, mi történik egy tragédia sújtotta közösségben, ha a média már nem érdeklődik az eset iránt. Egy szép, szomorú, a végletekig emberi történet a természetről, természetközelben élő emberekről, bizonytalanságról és bizonyosságról, amelyben az egyetlen állandó a folyamatos változás.
Ha 2022 legjobb könyveit említjük, akkor szerintünk mindenképp ott kell legyen a listán James McBride regénye (King Kong diakónus), Sándor Iván új regénye (Szaladékjátszma), az Ötven szó az esőre Asha Lemmie-től vagy Bernard Lecomte tényiroldalmi alkotása, a KGB, amelyben a szovjet titkosszolgálatok történetét mutatja be. 2022 végén, a hagyományainkkal némiképp szakítva, két verseskötetet is beválogattunk a legjobbak közé.
Jozef Karika pszichológiai tankönybe illően ábrázolja, hogy elménk képes arra, hogy egyfajta jótékony ködbe burkolózzon, annak érdekében, hogy a trauma, fájdalom vagy éppen a rettenet elveszítse éles, sértő kontúrját, az észlelés pedig pedig megpróbálja befoltozni a józan ész repedéseit.
Matt Ruff regénye a videójátékok és gamer-közösségek világába kalauzol bennünket, ahol egy adott pillanatban valós és virtuális világ keveredése generál veszélyes kalandokat. Maga a cselekményszál nem lenne rossz, ha az olvasó el tudná dönteni, mit is szeretett volna a szerző írni: gamer-kisokost, kiberszex-felvilágosító könyvet, sci-fit vagy esetleg politikai thrillert alapfokon… mert ez bizony alaposan lerontja a regény értékét.
2022-ben újabb kiadásban olvashatjuk Borbély Szilárd Nincstelenek című regényét, mely – témájából adódóan – nem mondható könnyed, szórakoztató irodalmi műnek. A könyv az írástechnikáját és szerkesztését tekintve kiváló; a szépirodalom és a szociográfia ötvözete viszont – főként a valóság mércéje okán – nyomasztóan hat.
„Adnál tanácsot? Hová húzod a fehér bástyát? Én, szerinted, hová húzzam?” Lefordítom: Merre lépjek, mit válasszak, hogyan válaszoljak a mai bizonytalan élet kihívásaira? Kapcsoljam le a villanyt, húzzam le a fűtést 18 fokra? Járjak gyalog, adassam be az oltást? Vécépapírból, élesztőből vagy lisztből vásároljak többet? Biztos választ senki nem adhat, de Sándor Iván Szakadékjátszmája talán egy lehetőséget felkínál: a tartás, az emberiesség megőrzését.
A Lángoló város egy nagyon pörgős, izgalmas és olvasmányos krimi. A tematikáját illetően nem nyújt újat: a hűség, az árulás, a kapzsiság, a birtoklási vágy témáit Homérosz Iliászából merítette. Winslow sztorija életszagú, a sokszereplős regényt izgalmas karakterekkel töltötte meg.
A Körvonal-trilógia zárókötetében a fókuszpont a szabadságon van. Faye beszélgetőtársainak témái a válás, a szülőség, a középkorú emberek dilemmái. Faye elutazik egy irodalmi fesztiválta, s bár gyakran inkább lehangoló ez a környezet, akárcsak némelyik beszélgetőpartner maga vagy a története, Faye vibrál, sugárzik, valahogy árad belőle a saját magával rendben lévő, magában megérkezett nő vitalitása.
Noriko történetén keresztül közvetetten bepillantást nyerünk a korabeli Japán politikai és gazdasági átalakulásába is, a császárság hatalmának hanyatlásába, a világháború utáni nehéz évek történéseibe. Az Ötven szó az esőről mégsem egy történelmi regény, sokkal inkább egy olyan mű, amely az ártatlanságot és a könyörületet hozza előtérbe.
Az alaptörténet jó. Kimondottan jó. Azon is gondolkodom, hogy simán van olyan jó, mint A lány a vonaton, de – merthogy mindig van egy “de”, ugye? – nem tudtam nem arra gondolni, hogy ez a rövidke történet csupán egy vázlata egy nagyszerű regénynek.
