Tovább
Ulrich Alexander Boschwitz: Az utazó (Jelenkor, 2019)
Kritika
|
100

Ulrich Alexander Boschwitz: Az utazó

Az önéletrajzi elemekkel átszőtt kafkai látomás a kétségbeesés és remény határán billeg, alaposan próbára téve az olvasót. A Kristályéjszaka másnapján Otto Silbermann élete az egyik percről a másikra gyökeres fordulatot vesz. Az egyik nap még köztiszteletben álló, megbecsült, német érzelmű tehetős zsidó polgár, első világháborús veterán, cégtulajdonos fokozatosan veszíti el mindazt, amit addig felépített: vállalkozását, feleségét, barátait, identitását, méltóságát, végül önmagát.

Tovább

Dmitry Glukhovsky feleleveníti Metró-trilógiájának földmélyi rémvilágát

Az eredetileg hangoskönyvnek készült (és kötet formájában elsőként magyar nyelven megjelent) Poszt sodró lendületű, egyúttal mélyen elgondolkodtató kalandregény a történelem tragikus önismétléseiről, valamint arról, hogy lehetséges-e emberhez méltó életet élni a totális pszichés hadviselés, a mindent átható propaganda közepette.

Tovább
Jón Kalman Stefánsson: Az angyalok bánata (Jelenkor, 2019)
Kritika
|
80

Jón Kalman Stefánsson: Az angyalok bánata

Jón Kalman Stefánsson nagyszerűen szövi tovább gigászi történetét életről és halálról, mennyországról és pokolról, semmiről és mindenről. Bár úgy tűnhet, hogy egy helyben topogunk, minden elolvasott szónak értelme van, a történet csupán a maga tempójában halad előre és nem a miénkben. A szavaknak és neveknek ugyanis ereje van, ez az író regényében többször is megjelenik, ezért óvatosan kell bánni velük.

Tovább
Kondor Vilmos: A budapesti gengszter (Libri, 2019)
Kritika
|
100

Kondor Vilmos: A budapesti gengszter

A budapesti gengszter 1929-be, a szesztilalom Amerikájába kalauzol minket. Gordon Zsigmond a Philadelphia Inquirer újságírója, amikor váratlan feladatot kap: leleplező cikket kell írnia a szeszcsempészetről és az abból táplálkozó korrupcióról. Ehhez viszont be kell épülnie a helyi bandába. Egy ideig minden terv szerint halad, de egyszer csak rosszkor van rossz helyen és meghall valamit, amit nem kellene…

Tovább
Thomas Harris: Cari Mora (General Press, 2019)
Kritika
|
80

Thomas Harris: Cari Mora

A cselekmény filmszerűen pörög, olyannyira, hogy szinte minimális módosítással adaptálható lenne a filmvászonra. A szerző mellőzi a hosszabb leírásokat, mindent csak akkora terjedelemben mutat be, amennyi az események vagy a hangulat szempontjából a legszükségesebb – ennek ellenére van néhány leíró rész, ami kimondottan hangulatos.