Minden kis történet valamiképpen olyan ponton ér véget, ahol ugyan nem magyarázza meg és nem feltétlen fejezi be a szerző az elkezdett gondolatmenetet, de érezhetően ott van egy humánus, emberközeli magatartásba való visszatérés, ami szépen és megnyugtató módon zárja a történéseket.
Daniel fogva tartásának és kiszabadulásának története feltárja a háttérben húzódó politikai gyökereket is, a nyugati országok túsztárgyaló politikájától a közel-kelet hóhérain keresztül szembesít azzal, hogy ezekben az esetekben mennyire nem egyértelmű az, hogy mi a helyes és személyre szabott döntés.
A Hajnal a tiltott kertben egy regény a reményről, a szeretetről, a mindent áthidaló együttérzésről és emberségről. Páratlan alkotás mind hitelesség, mind leírás, mind élvezhetőség szempontjából. Egy hang, egy visszhang abban a világban, ahol hajlamosak vagyunk a dolgokat csak a saját nézőpontunkon és a magunk igazságán keresztül szemlélni.
Rebecka Edgren Aldén első regényében sok dolog megtalálható, ami társadalmunkat jellemzi. Érdekes ötletnek tartom, hogy a vallási, erkölcsi normákból indul ki, és olyan „bűnöket” nevez meg, amelyek a mai modern ember számára talán már egyáltalán nem azok. Az elgondolkodtató rész azonban mégsem ezekre a bűnökre teszi a hangsúlyt, hanem egy nyolcadikra, amely lényegében alig van szó szerint megnevezve a regényben.
Nicolas Barreau, azaz Daniela Thiele bárhogyan is csinálja, amit csinál, de azt remekül csinálja. A már elmaradhatatlan Eiffel tornyos, piros elemet tartalmazó borító kétszáz oldalas terjedelemben egy kiváló szórakoztató művet rejt, amely nem unalmas sem a történések, sem az elbeszélő mód szempontjából, és nem feledkezik meg arról, hogy rokonszenvessé tegye a főszereplőt, hogy ismét a világ végéig szurkoljunk neki.
Kakuk György kötete korunk egyik legfontosabb kérdése, a menekültválság köré csoportosul. A szerző saját tapasztalatokkal, életközeli helyzetekkel támasztja alá mindazt, amit megtapasztalt és el szeretne mondani az olvasónak. Tényszerű, provokatív, bátor beszámolók gyűjteménye a könyv, nem fél megmutatni a politikai és társadalmi hiányosságokat sem.
Ha az emberiség sorsa a tét, nem lehet elég komolyan venni egy küldetést. Egy alig hihető történés lát napvilágot, amelyben fokozatosan kiderül, hogy a baj jóval nagyobb, mint ahogy látszik. A végzetes sors elkerülhetetlennek tűnik, szerencsék és balszerencsék sorozatán keresztül a főhősnek azonban mégiscsak sikerül megoldani a talányt, bár ezúttal az érdem nem csak az övé, a szerencsés véletlen jócskán bekavar a dologba.
Azt mondják, az ember csodálatos lény, az alkalmazkodási képessége szinte végtelen, csak a végső megpróbáltatáshoz, a halálhoz nem képes maximális hatékonysággal alkalmazkodni. Ennek az alkalmazkodási képességnek lehetünk tanúi az Áron könyvében, lépésről lépésre.
Jean-Gabriel Causse műve 2014-ben jelent meg Franciaországban, összefoglalva az utóbbi évek tudományos kutatásait és megfigyeléseit arra vonatkozóan, hogy hogyan hatnak ránk a színek. Könyvének nyelvezete könnyed, következetes, egyszerű.
Helen Bryan ezúttal jobban választott. A háború jegyesei, bár jóval összetettebb a téma, mégis egyszerűbben megírt alkotás, mint a későbbi műve. Sehol nem hiányzik belőle a számomra is oly lényeges következetesség, emellett pedig reális, nyers, életszerű, mégis megható és mély történet. Sem írásmódban, sem történetben nem jellemzőek rá a túlzások, ez ad neki egy hitelességet.
