Olivier Truc regénye nem egyszerűen csak egy krimi. Ennél sokkal több. Egy olyan nép sorsáról szól, amelyet itt felejtett az északi fény, amikor tovalibbent a tündöklő égbolton. Egy nép, amely évszázadok óta harcol azért, hogy megmaradhasson azon a területen, amely mindig is az otthona volt. Hogy ne csak megtűrjék ott, hanem úgy élhessen, ahogy ősei éltek és dolgoztak.
Mary Jo Putney regényében nincsenek váratlan fordulatok, mert mindenki szép, mindenki hős, mindenki boldog, még a boldogtalanságot is boldogságra fordítva, és már a könyv közepén tudjuk, hogy Lady és Lord Kirkland összetartoznak, aztán várunk, hogy ők mikor jönnek erre rá. Amolyan túl szép, hogy igaz legyen az egész. Pedig az ötlet jó, érdekes, csak túl sekély a kivitelezés.
Leon Leyson hatvanon túl írta le az első sorokat, története mégis a legegyszerűbb, legtisztább megfogalmazás, amit erről a témáról valaha olvastam. A téma érdekessége és izgalmassága sajnos vitathatatlan, ezért nem is igényel további hozzáfűznivalót. A módszer azonban mentes mindenféle sallangtól és szenzációkeltő erkölcsi prédikációtól, ítélkezéstől és felesleges érzelmi ömlengéstől.
Guylain Vignolles életkorát tekintve a harmincas évei elején járó fiatalember. Gépkezelőként dolgozik egy könyvzúzdában, és titokban kiszabadítja és magával viszi a gép fogaskerekei közé szorult könyvlapokat, hogy aztán reggel a 6:27-es járaton felolvassa azokat. Csak úgy, egymás után, ahogy jönnek sorban. És cseppet sem törődik azzal, hogy hasznára válik-e valakinek, hogy tetszik-e valakinek és főleg, hogy hallgatja-e a felolvasást valaki.
Az, ahogyan Antoine megszerzi, majd elveszíti, végül pedig ismét megszerzi a nőt, akit csak épp meglátott és meg is szeretett, nem szokványos, mégis valamennyi részletében emberi, komikus és öniróniával színezett. Furcsa kettőség jellemzi a regényt: nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy komolyan vehető-e az egész felhajtás egy ismeretlen nő miatt, vagy inkább valami szarkasztikus társadalmi kritika sejlik ki az egészből.
Gideon Crew-t ezúttal arra kérik, hogy lopja el a híres és unikumnak számító Kellsi Kódex egyik lapját, a küldetés teljesítése után a szokásos diszkréció helyett a kérdezést választja. Glinn, a kerekesszékbe kényszerült megbízója elárulja, hogy ő maga is egy megbízott, és a kódex lapja nem csupán egy illegálisan fellépő műkincs-rajongó hóbortos birtoklási vágyának a tárgya, hanem valami, ami ennél sokkal nagyobb jelentőséggel bír.
Bár első látásra úgy tűnik, hogy egy izgalmas szerelmes regény történetét olvassuk, néhány fejezet után teljesen egyértelművé válik számunkra, hogy a cselekmények valódi tárgya Egyiptom geopolitikai arculata és gazdaságpolitikai helyzete a huszadik század elején. Minderről Ahdaf Soueif a Szerelmem, Egyiptom című regényében egy szerelmi szál zsinórján végigfutva ír.
Brigitte Riebe A boszorkány és a herceg című regénye mind stílusát, mind tartalmát tekintve igazi remekmű. Minden apró részlete komoly hozzáértésről tanúskodik, érződik, hogy tények és belső ismeretek tartják az alapokat. A kerettörténet jól kidolgozott. A középkorra oly jellemző vallási fanatizmus, amely a boszorkányüldözésben és boszorkányperekben tetőzik, ebben a műben is visszaköszön. A mű hitelességét leginkább az adja, hogy bizonyos szereplői és történései valós történelmi vonatkozásúak…
A michigani Coldwaterben minden a megszokott rendben zajlik, a városka lakói hétköznapi életüket élik. Egészen addig a napig, amikor a baptista gyülekezet egyik hölgytagja, Katherine az egyik istentiszteleten bejelenti a csodát: halott nővére hívta fel őt a mennyországból. A tiszteletes csupán néhány másodpercig csodálkozhat a megnyilvánulásán, mert a hátsó sorban egy férfi emelkedik fel, és közli: hozzá is befutott a hívás a mennyből.
Ha sztereotipíákban gondolkodnánk és azon keresztül néznénk a történéseket, mindent megtalálnánk, ami ezeknek a sztereotípiáknak eleget tenne: az angol tea kultuszát, az angol úriember jellemrajzát és természetesen a nyirkos őszi időjárás valósághű érzékeltetését. A mű azonban mégsem sztereotíp, épp ellenkezőleg, a maga egyszerű, gondolatgazdag közegteremtő erejével eredeti, könnyed, következetes, élvezetes.
