Szerző: Jance

Tovább
Jo Nesbø: Vérségi kötelék (Animus, 2024)
Kritika
|
90

Jo Nesbø: Vérségi kötelék

A norvég szerzőtől megszokhattuk, hogy eléggé magas fokozaton pörgeti regényei cselekményét, mindig van a tarsolyában egy-két csavar, amivel próbálja megvezetni az olvasót – a szó pozitív értelmében –, ezzel is fokozva regényeiben a feszültséget. A karakterei általában jól eltaláltak, és még ha van is közöttük közhelyes, klisékből felépített, általában mindenkinek megvan a maga helye és szerepe abban a közegben, ahol az események zajlanak. Ez a Vérségi kötelékben sincs másképp.

Tovább
Joan Samson: A kikiáltó (Agave, 2024)
Kritika
|
75

Joan Samson: A kikiáltó

Joan Samson érdemei vitathatatlanok, kiváltképp a hangulatteremtést és a feszültségkeltést illetően. Fejezetről fejezetre, szinte észrevétlenül teremt meg egy nyomasztó, baljós atmoszférát, ami egy idő után ködként telepszik rá a városra, ezzel párhuzamosan pedig kiváló érzékkel tekeri fel és fokozza már-már elviselhetetlen mértékig a feszültséget. Nincs szüksége erőszakos, hatásvadász jelenetekre vagy erőteljes vizuális elemekre, ezek nélkül is észrevétlenül kúszik be olvasás közben a bőrünk alá egyfajta nyugtalanság, ami csak növekszik a nyájas és rendkívül manipulatív kikiáltó minden egyes újabb felbukkanásával.

Tovább
Christoph Biermann: Futballhackerek (Jaffa, 2024)
Kritika
|
90

Christoph Biermann: Futballhackerek

Futballhackerek című könyvében Christoph Biermann néhány olyan statisztikai mutató vagy modell bemutatására vállalkozik, amelyek az elmúlt egy-másfél évtizedben honosodtak meg a labdarúgás szakértői berkeiben, és amelyek némelyike komoly változást hozott egy-egy klub és bajnokság, vagy akár az egész sportág életében – még ha ez az egyszerű szurkolók vagy nézők számára nem is annyira nyilvánvaló.

Tovább
Táhir Hamut Izgil: Ha értem jönnek éjjel (Jelenkor)
Kritika
|
90

Tahír Hamut Izgil: Ha értem jönnek éjjel

Táhír Hamut Izgil regényét nem feltétlenül irodalmi színvonala miatt érdemes elolvasni, bár a könyv fejezetei közé ékelt, Táhír által írt hét vers, valamint a sorok közé csempészett, az ujgur kultúrára, szellemiségre, szokás- és hiedelemvilágra való utalások kétségkívül e téren is sokat hozzátesznek a kötethez. Ennél talán hangsúlyosabb a témája, különösen, hogy szinte ritkaságszámba mennek a kínai állam Hszincsiang tartományban folytatott ténykedéseiről ennyire közvetlen tapasztalatokon alapuló beszámolók.

Tovább
Bengt Jangfeldt: Mi és ők. Az orosz eszme története (Helikon, 2024)
Kritika
|
90

Bengt Jangfeldt: Mi és ők. Az orosz eszme története

Jangfeldt az orosz eszme kialakulását Nagy Péter cár 1672–1725 közötti uralkodásától kezdődően vizsgálja: ez egy olyan vízválasztó volt az orosz történelemben, amely egyfajta viszonyítási pontot jelentett a birodalom későbbi vezetői számára. Nagy Péter nyitása a nyugati eszmék irányába, az államszerkezetet és a társadalmat egyaránt átható, nem egy esetben brutalitással érvényre juttatott reformjai jelentősen megváltoztatták Oroszországot, és ezáltal a Nyugathoz való viszonyát, megteremtve ugyanakkor egy olyan dualizmust az orosz tudatban, amely talán egyetlen más népre vagy országra sem volt jellemző

Tovább
Tim Marshall: A földrajz jövője (Park, 2024)
Kritika
|
80

Tim Marshall: A földrajz jövője

A földrajz jövője nemcsak szerkezetét, hanem stílusát tekintve is nagyon hasonlít Marshall korábbi könyveihez. Olvasmányos, szórakoztató, helyenként humoros is, nem tudományos igényességgel megírt, de jól dokumentált és alapos munka. A legtöbb olvasó számára valószínűleg újdonságokkal is szolgál a témában, a korábbi köteteihez képest azonban határozottan érződik, hogy ezen területen kevésbé mozog otthonosan a szerző, mint a geopolitika földi viszonyaiban.

Tovább
Octavia E. Butler: A talentumok példázata (Agave Könyvek, 2023)
Kritika
|
87

Octavia E. Butler: A talentumok példázata

Napjainkban sokan próbálnak párhuzamot vonni Butler 2030-as évekre vizionált Amerikája és a közelmúlt (vagy a jelen) Amerikája között, én azonban ezt az analógiát erőltetettnek látom, sokkal inkább tűnik egy marketingfogásnak, ami valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a megjelenése után huszonöt-harminc évvel újra a sikerlisták élére futtatták fel a Földmag-duológiát. Ha már analógiákat keresünk, akkor számomra sokkal hangsúlyosabb az a párhuzam, amit Butler Keresztény Amerikás karakterei és napjaink közéleti szószólói között vélek felfedezni – és ezért még csak el sem kell menni Amerikáig –, akik úgy tűzik zászlajukra a kereszténység védelmét és támogatását, hogy annak tanításait csak másokra nézve tartják kötelező érvényűnek, magukra nézve igencsak szelektíven értelmezve a tízparancsolatot.