A Zöldcsont-saga trilógia második kötete a Jáde háború címet viseli és néhány hónappal az előző regény eseményei után veszi fel a történet fonalát. Fonda Lee-nek sikerült továbbszőnie egy olyan, mágiával átitatott gengszter-történetet, amely a maga nemében véleményem szerint még mindig egyedülálló a piacon, és tette ezt úgy, hogy közben semmit nem veszített lendületéből és annak színvonalából.
Ez a mű egy filozófiai értekezés életről és halálról, barátságról, hűségről és hűtlenségről, a gyávaságról, ami nem hagy bennünket élni. Olyan életigazságokat fogalmaz meg, amelyek csontig hatolnak, rendkívül fájdalmasak, ugyanakkor kinyitják a szemet, az elmét, a szívet, rádöbbentenek az élet szeretetére, az élni akarás erejére.
A kutyafuttatóban tágul a posztszovjet térségek bemutatása, hiszen most Ukrajna lesz a történetek helyszíne. A főszereplő Olenka identitása nem finn-észt, hanem észt-ukrán, ami ha lehet, még több stigmát von maga után, mint amennyit az előző regények szereplői hordoztak magukon.
Avi Loeb könyve jóval több, mint egy jól megírt és szórakoztatóan olvasható, helyenként filozófiai kitérőket is tartalmazó, gondolatébresztő természettudományos ismeretterjesztő mű. Elsőrangú gondolatkísérlet arra, hogy paradigmaváltásra ösztönözze a tudóstársadalmat, amelynek arroganciája és szűklátókörűsége miatt Loeb szerint épphogy lemaradtunk egy földönkívüli intelligenciával való találkozásról.
Úgy tartják, Arany Jánosnak volt a legnagyobb szókincse az ő korában; Bereményi új könyvét elolvasva úgy érzem, jelenleg neki van. Ő az, aki novellát is úgy ír, mint bármi mást, összeszedetten, erősen, mindamellett pedig úgy, hogy utána a gondolatébresztés mellett az is benne marad az olvasóban, hogy még akar olvasni tőle. Alig várja a legújabb kiadványt, addig pedig előveszi a korábbi írásokat, vagy újraolvassa ezt.
A kelet-európai mitológiák mellett az író ennél a kötetnél sokat merített az Artúr-mondakörből is. A regény elején felbukkanó lovag egy remek példája ennek, és habár hasonló utalások az előző részekben is voltak, A tó úrnőjében jóval több van ezekből. Az, hogy az eredetileg szláv mítoszokra és legendákra építő sorozatnak mennyire áll jól ez a stílusváltás, ízlés kérdése, viszont tény, hogy az író remekül hozzáigazította ezeket az általa megalkotott, komplex világhoz.
A kutya különös esete az éjszakában Mark Haddon első felnőtteknek (is) szóló könyve. Főszereplője egy autista kamasz, aki nagyon sok mindent tud sok mindenről, de nagyon keveset az érzelmekről és az őt körülvevő világról. A szerző nagyon személyessé, átélhetővé teszi egy különleges személyiség világlátását. A váratlan fordulatok, a regényben alkalmazott nyelvi és szerkezeti megoldások mind egy külső és belső utazás részei. Felkavaró, de nagyon jó könyv.
A herceg és én Julia Quinntől A Bridgerton család című kilenc kötetes sorozat első része. Mielőtt nekilátunk olvasni, jobb lesz a feminista énünket félretenni egy kis időre. Férfi és női szemmel is vérlázítónak találhatunk egy-egy jelenetet, helyzetet. Összeszorítjuk majd a fogunkat, amikor egy hajadon lányra a “jó természetű” jelzőt használják, akár egy tenyészkutyára, vagy a fogait ellenőrzik házasság előtt. Törődjünk bele, hogy ezek létező, reális szokások voltak az ezernyolcszázas évek elején az előkelő társadalomban, és adjunk hálát, amiért ma már más a helyzet.
A könyv tulajdonképpen napló, egy elsős gimnazista lány titkos vágyainak, mindennapjainak kronológiája, barátságok, játékok, közös élmények könyve, a második fejezetig. Ahogy a lányom mondta: onnantól kezdve gyomorgörccsel olvasta tovább, félve, hogy mi történhet még, felháborodva, hogy hogyan lehet így bánni valakivel. Az idillinek induló kapcsolat gyorsan átváltozik fojtogató, megalázó, bántalmazó kapcsolattá.
A Vatikán kínos titkai nem csak a mögötte álló hatalmas munka miatt mondható egy igen komoly oknyomozó műnek, hanem tartalmi szempontok miatt is: a kutatómunka eredményeit és következtetéseit Martel igen merész, a Vatikánnal és a katolikus egyházzal kapcsolatos megállapítások formájában fogalmazza meg.
