Akárcsak előző kötete (a Felhőmesék), a Zseblámpás mesék egyszerre tanít és szórakoztat, gyerek és felnőtt olvasó egyaránt élvezheti. Vannak mesék, amelyek rejtetten tartalmaznak tanulságot, vannak amelyek nyíltan, de mindenképpen megfelelnek a mese örök időktől való céljának: világképet alakítani, generációs tapasztalatot és tudást átadni, eligazítást nyújtani a világ dolgaiban.
Az Égéstermék első sorban a szóba zárt varázslatról szól. Az adott szó hatalmáról, a meghallgatott szó erejéről, a ki nem mondott szó bűvös titkáról, amivel mi, hétköznapi emberek odakötözzük magunkat vélt vagy valós igazak mellé, hogy aztán mások vélt vagy valós igazával egyeztetve a magunkét ellenőrizhetetlen, mégis könnyen szelídíthető tömeget alkossunk, és játsszunk egy kicsit. Egészen addig, míg szép szóval azt nem mondják, menjünk haza – hiszen a tömegnek sem kell más, csak szép szó, és akkor végre boldogan hazamegy.
A nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek. Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is. A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás… Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?
A főszereplő, Helen utálta azokat a nőket, akik elveszik mások pasiját. Mindaddig, amíg ő is egyé nem vált közülük. Helen arra vágyott, hogy Matthew elhagyja a feleségét és gyerekeit érte, mindaddig, amíg a férfi meg nem tette. Helen utálta azt a nőt, akinek elvette a pasiját mindaddig, amíg össze nem barátkozott vele.
A sok közül az egyik nagyszerű vonása a műnek a humor, az a csendes derű, amit áraszt, nem hagyja, hogy a hangulata komor legyen, időnként hangos nevetésre késztet, emiatt is bizakodunk a pozitív végkifejletben. A szereplők fura figurák, különös, bizarr tulajdonságokkal, már amennyire bizarr tud lenni, ha valaki másképp gondolkodik, öltözik, viselkedik, másképp él, mint mi.
Egy ikerpár világra kéredzkedik, arcukon az a bölcsesség látszik, mint minden újszülöttén, mielőtt kerekded csecsemőkké válnak. Felfedezheti minden édesanya és apuka, de elgondolkodtak már rajta, vajon honnan hozzák ezt a tudást? Ami sokkal több, mint amit majd itt a földi létben tanulhatnak. Több és más, mert benne rejlik a létezés lényege.
A több díjjal is kitüntetett, eddig hat könyvet író amerikai újságíró, Michael Wolff legutóbbi könyve igazi bestsellernek mondható, megjelenése után négy órával már több mint egymillió példány kelt el belőle az Amazonon. A Tűz és düh a Trump-adminisztráció első kétszáz napjának krónikája, Fehér Házon belüli forrásokra alapozva. Lesújtó képet fest az elnökről és közvetlen környezetéről, igazi botránykönyv. Kár, hogy csak ennyi.
Csád, Líbia, Szudán, Egyiptom és más közel-keleti helyszíneken zajlanak a könyv történetei, időnként egy-egy személyesebb magyarországi sztorival megfűszerezve. A címadó novella az egyik legerősebb történet, ami által megismerhetjük az arab kultúra és hitvilág egy kis szeletét, a borzalmak mellett. Mert nemcsak borzongani, elborzadni és szörnyülködni lehet a könyv olvasása közben, nemcsak félni, iszonyodni lehet, hanem megismerni egy másik világot, egy évezredes kultúrát, amely erős, tartós hagyományokra épül.
Maja Lunde regényében három olyan ember története elevenedik meg, akik valamilyen formában a méhekhez és/vagy a méhészethez kötődnek. A szerző viszont annyire a személyes drámákra fókuszál, hogy a méhek a háttérbe szorulnak A méhek történetében.
Az érzések, érzelmek és gondolatok kavalkádja teszi ezt a könyvet igazán érdekessé. A főszereplő Mascha sokoldalú megjelenítése: ahogy anyaként, feleségként, barátként, lányként, unokaként, szakemberként vagy éppen virtuális szeretőként feltérképezi a lehetőségeit, belakja az életét, letapogatja a környezetét, és reagál mindenre, nem veszítve szem elől igazi értékeit és érdekeit.
