Látszólag a regény három szálat fon össze, hiszen Grace, Jordan doktor és a gyilkosság története bontakozik ki előttünk, amiket olyan finom közös szálak kötnek össze, mint a házaló Jeremiah, később mindenféle korszerű “tudományos” eszmék népszerűsítője. De igazából nem csak ennyiről van szó: egy hamisítatlan 19. századi foltvarrott takarót kapunk, aminek minden darabja különleges jelentőséggel bír.
Akinek kétséges volna, hogy érdemes-e elolvasni a regényt, jobb ha már most megjegyzi, hogy ezt a regényt nem lehet csak úgy elolvasni, majd félretenni. Az igazi olvasói munka akkor következik, amikor becsuktuk a regényt, leoltottuk a lámpát, és boldog álomba akarunk merülni. Rögtön azon fogunk gondolkodni, vajon érdemes-e még álomba merülni, vagy jobb, ha éberek maradunk, és a halogatások, kifogások és kompenzálások helyett elkezdünk rögtön intenzíven élni.
Káli István a novelláiban arról beszél, amiről manapság nehéz, már-már lehetetlen. A lélek legmélyén rejtőző szeretetről, arról az igaziról, amiről Pál apostol azt állítja, jóságos, türelmes és mindent eltűr. Arról a bárgyúnak tűnő elnézésről, élhetetlenségnek tűnő finomságról, palimadárságnak tűnő hitről, amivel a barátainkat, szeretteinket, vágyainkat és meggyőződéseinket kezeljük.
Ritkán találkozom ennyire könnyed, gördülékeny, emészthető és szerethető munkával. Guillame Musso zsenialitása és elképesztő lexikai tudása semmihez sem fogható. Olyan fikciót kreál a digitális világ teremtette lehetőségek segítségével, amelyre kizárólag tehetsége predesztinálja.
A kötetben található novellák többsége csupán egy-egy pillanatot ragad ki az egészből és annak lelassításával, kinagyításával nyújt bepillantást az előzményekbe, előzetes érzelmekbe, sérelmekbe, tévedésekbe, stb. Az Enyhítő körülmények között című novelláskötet letehetetlen élmény helyett könnyed, gyors, elgondolkodtató rövid történeteket nyújt az olvasó számára.
Radclyffe Hall maga is leszbikus volt, aki a regény főszereplőjén keresztül próbálta meg bemutatni azokat az előítéleteket, a kirekesztettség és elmagányosodás érzését, amikkel szembe kellett nézniük, meg kellett küzdeniük azoknak az embereknek, akiknek a nemi hovatartozása és szexuális irányultsága nem a megszokott férfi-női szereppel azonosult.
Eleanor vicces, aranyos fiatal lány, de a látszat mögött meghúzódó története, mint végig sejteni lehet, annyira rettenetes, hogy inkább úgy döntött valamikor, elfelejti. A „megérkezés” és a „rendrakás” felzaklató, de örömteli folyamatát követhetjük nyomon, ami az érzések olyan intenzitását provokálja ki, mintha önmagunkról olvasnánk.
Miről szól Rakovszky Zsuzsa Célia c. regénye? Talán a “lét elviselhetetlen könnyűségéről”, a mai ember “kiharcolt” gyökértelenségéről, a kapaszkodók hiányáról, és e hiány végzetes következményeiről. Arról, hogy egymás nélkül hogyan sodródunk az életben, hogyan porladunk szét nyomtalanul, hogyan lebegünk át súlyos dolgok felett súlytalanul, felelősségek nélkül, következmények nélkül, mert lelkünk mérlegserpenyőjéből kihulltak már a súlyok, s így képtelenek vagyunk saját súlytalanságunkat megkülönböztetni a valóságtól.
Shakespeare halálának 400. évfordulóján a Hogart Press arra vállalkozott, hogy korunk legnevesebb, legsikeresebb íróinak újratolmácsolásában jelentesse meg a nagy drámaíró műveit. Margaret Atwood Boszorkánymagzata – ahogy az a Shakespeare-ismerők számára már a címből kitalálható – a Vihar újraértelmezése. Atwood csodálatos érzékenységgel helyezi át a hangsúlyokat úgy, hogy mai élet- és világszemléletünk maximálisan érvényesüljön, és mutatja fel a társadalom és az egyén legnagyobb problémáit anélkül, hogy pesszimizmusba fulladna.
Temesi Ferenc Por című szótárregénye az író vallomása szerint az első magyar posztmodern regény, leszámolás az avantgárddal. Én szerintem pedig bármilyen kategóriába próbáljuk besorolni, egyikbe sem fog teljesen beletalálni. Az viszont vitathatatlan, hogy azon modern/posztmodern alkotások közé tartozik, amelyek nemhogy olvashatók, egyenesen olvasandók… Különleges esztétikai élményt nyújt, nagyon meg kell küzdeni a szöveggel, de megéri.
