A szókimondó, dinamikus hangvételű regény egyszerre szól a szerelemről és arról, mennyire tudunk megbirkózni az online tér sajátosságaival, miközben egymás célpontjai és áldozatai leszünk. Vajon ismerjük-e mindazt a lehetőséget, amely az online térben való jelenlétünkkel együtt létezik, és tisztában vagyunk-e a vele járó felelősséggel?
Jodi Picoult könyvei a szerelemről, barátságról, az emberi kapcsolatok bonyolultságáról szólnak, gyakran igazi, mély tragédiákkal átszőve. A szereplői hétköznapi emberek, akiknek hétköznapi gondjaik vannak, és teljesen szokványos érzelemvilággal és megoldásokkal próbálkoznak boldogulni az életben. A szerző mégis minden alkalommal sikerrel lépi túl a korábbi könyvei által felállított mércét, és lepi meg az olvasóit egy olyan témaválasztással, amiről kevés lenne csupán annyit mondani, hogy eddig még nem volt ilyen. Mindez a Bódító mézre is igaz.
A könyv nyelvezete ugyanolyan letisztult, mint a szerkezete, mindenféle túlzott stilisztikai elemtől mentes, egyszerű és mindenki számára érthető. Jóllehet nem tekinthető a szó szoros értelmében vett tényirodalmi alkotásnak, a jelentőségét növeli, hogy azon kevés források közé tartozik, amelyek közvetlen tapasztalatok alapján szolgálnak információkkal Kína hszincsiangi ténykedéseiről.
Richard Ford regényének főszereplője egyes szám első személyben meséli el annak az évnek a történetét, amikor a szüleit bankrablás miatt letartóztatták, és az ő élete gyökeres fordulatot vett. Dell Parsons ötven év távlatából tekint vissza az 1960-as év eseményeire. A cselekmény idején ő 15 éves volt, ma egyetemi tanár. A retrospektív nézőpont, a fél évszázadnyi idő és a narrátor érettsége együtt határozzák meg azt, ahogy Dell a történteket látja és láttatja.
20 éve jelent meg az Apák könyve. Családtörténet, mely tizenkét generációt és háromszáz évet ölel fel, és végigköveti a magyar történelem állomásait. Azt a történelmet, mely során minden fontos háborút és forradalmat elvesztettünk. A regény komoly, mégsem komor. És kicsilingel belőle, hogy az élet csodálatos, azaz “számíthatunk némi reménysugárra, mégis, a gondok-bajok-tragédiák ellenére.”
A novellák többsége nem filozofikus mélységekbe visz, inkább a megrázó valóság tényszerű közlésére szorítkozik írói eszközök nélkül, “csupaszon” és röviden. A magyar fordítás ezt a hangulatot adja vissza, még akkor is, ha néhol úgy érezhetjük, talán lehetne árnyaltabb a megfogalmazás; a nyersesség a novellák hangulatának alapeszköze.
Samuel Miller, egy sziget idős, megözvegyült, gazdag tulajdonosa két hetes tanfolyamot hirdet meg, amelynek célja a saját koporsó elkészítése. A kurzus a résztvevőknek és az olvasónak is feladatot ad: hogy magunkba nézzünk és őszintén tisztázzunk kényelmetlen, kényes, szorongást okozó kérdéseket, témákat.
A Nőből is megárt a nagymama és a …és megint nagymama című kötetek főhőse fölött telik az idő: az Unokák nőnek, férje nyugdíjas lesz, Maci kutya nagyon öreg már és állandó felügyeletre szorul. És ráadásul beüt a vírus… Összeomlani látszik az ismert világ, és több hónapos karantént hirdetnek mindenütt. Hogyan sikerül(t) megélni-túlélni-átélni mindezt ép ésszel, úgy hogy megőrizhető legyen a normalitás, esetleg új, élhető normák fogalmazódhassanak meg?
Azon kívül, hogy a szerzőtől megszokott stílust kapjuk, van ebben a regényben valami filozofikusabb, mélyebb megközelítés. A korábbi művek ismeretében tudjuk, hogy Jodi Picoult előszeretettel választ megosztó, nehéz, elgondolkodtató témákat. A halál témája és a haldoklás folyamatának megfestése olyan finoman, árnyaltan kerül ki a szerző tolla alól, hogy képtelenség együttérzés nélkül olvasni a művet.
Fogjunk egy afrikai maszáj harcos javasembert, egy neonáci műkereskedőt (aki egyébként gyűlöli a művészetet), egy prostituált fiát, egy vagyonából kiforgatott exfeleséget, egy életközepi válságban szenvedő kreatív reklámszakembert, egy nyugdíjazás előtt álló kiégett nyomozót, adjunk hozzá kis Irma Sternet, egy kecskét, expresszionizmust, Kenya történelmét, rengeteg pizzát, fűszerezzük jonassoni fordulatokkal, hagyjuk forrni 372 oldalon keresztül, és készen is van Jonasson új regénye.
