A lány 1983-ból című művében Linn Ullmann az érzelmeinkre hat a főhős kamaszlány történetén keresztül; kérdéseket hív elő kiszolgáltatottságról, testiségről, hatalomról, szégyenről, szorongásról és megannyi kellemetlen érzésről, amelyekről ritkán fogalmazzuk meg saját nézőpontunkat.
A Bitang nyarak egyszerre olvasható regényként, de a könyvben szereplő történeteket a novella, illetve a novellaciklus műfajai közé is besorolhatjuk. A megszámozott fejezetcímek pedig a történetek valamiképpeni összefonódásának lehetőségét sugallják, s ilyen értelmezési keretek között tudjuk: a könyv minden egyes szövegdarabjának egyazon fiú az elbeszélője.
A magánéleti történetek és szakmai adalékok mellé a szerző nyújt egy igazi sporttörténeti pluszt is a könyvében: minden fejezetet követően az abban tárgyalt korszakhoz és témához kapcsolódóan felelevenít Nadal karrierjéből egy-egy mérföldkőnek számító győztes mérkőzést. Ezek a meccsleírások élményszámba mennek.
A regény hangvétele összetett, egyfajta depresszív hangulat jellemzi, amelyet ironikus, vádló, reménykedő színezetek szőnek át. A leírt sorok között erősen érezhető a vád és a csalódottság is, és talán annak a kétségbeejtő gondolatnak az árnyéka is felsejlik, ami azt kérdezi, vajon nem az Ember halt-e meg Auschwitzban.
Ferguson érveivel érdemes vitába szállni, hisz a vállalt ideológiai alapállásból fakadóan a baloldali megközelítéseknek értelemszerűen kevesebb teret szán. A még jobb érthetőség kedvéért a szerző végig dichotómiákra épít, amelyeket nem minden esetben fejt ki részletesen. Legjobb példa erre az afrikai gyarmatosítás kérdése, amely kapcsán a legtöbb egykori gyarmattartó államnak oldalakat szentel, kivéve Nagy-Britanniának, ami sokatmondó.
A szerző zsenialitása abban rejlik, hogy egy-egy olyan részletet ragad meg a szereplők életéből, amellyel az érzelmek automatikusan, robbanásszerűen törnek elő az olvasóból is. Ne ámítsuk magunkat, ezek kizárólag negatív érzelmek: kétségbeesés, szégyen, csalódás, féltékenység, félelem, megvetés, megbánás. Ez az érzelmi skála szinte mindegyik novellában megtalálható, mégsem válik sablonossá, hisz a főszereplő a sajátos, karakterazonos módján reagál ezekre.
A katlan egy többkötetes identitás-thriller első részeként van meghatározva a könyv borítóján. A thriller annyiban takarja a valóságot, hogy eléggé letehetetlen a könyv annak, aki nagyon bele tud mélyedni a lelki „nyavalyákba”. De én nem szűkíteném le ennyire, nagyon sok minden más is talál rá. Lelki kalandregény, útirajz (hiszen érzékletes bemutatását kapjuk Szicília egyik kisvárosának) és történelmi regény: helyek, épületek, családok dokumentum-pontosságú bemutatása jelenik meg, a személyes reakciókkal fűszerezve. De szinte ars poeticának is tekinthetjük, hisz a térbeli és időbeli földrajzi és lelki utazást folyton átszövi a főhős önkeresése, önmeghatározása, íróként is.
Hartay Csaba premier plánban mutatja be a tizenéves srácok mindennapjait, nem veszi el az erős, olykor vulgáris párbeszédek élét, nem szépíti meg a csínytevéseket, nem menti fel a szereplőket az elkövetett hibák terhe alól, és pont ettől lesz könnyed, élvezhető a könyv.
A kutyafuttatóban tágul a posztszovjet térségek bemutatása, hiszen most Ukrajna lesz a történetek helyszíne. A főszereplő Olenka identitása nem finn-észt, hanem észt-ukrán, ami ha lehet, még több stigmát von maga után, mint amennyit az előző regények szereplői hordoztak magukon.
Mary L. Trumpnak van egy erős szövetségese az általa leírtak hitelesítésében: ez pedig maga Donald Trump. Ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk négyéves elnökségének botrányait és baklövéseit, akkor is mindaz, amit az Egyesült Államok (jelen sorok írásakor) hivatalban levő 45. elnökeként a 2020. november eleji elnökválasztás során és az eredmények ismeretében azóta tanúsított, egyértelművé teszi, hogy ez az ember nagyon komoly személyiségzavarral küzd.
