Arnold egy átlagos kisfiú, átlagos problémákkal: meghal a nagypapája, vannak barátai, de vannak olyan szomszéd gyerekek is, akik rosszindulatúak és bosszúságot okoznak nekik. Éjszaka azonban Arni szuperhőssé változik, nevezetesen Barnivá, aki „helyreteszi” a nappalok megoldatlan problémáit.
Laura Lindstedt Finlandia-díjas műve, az Oneiron a feloldozás regénye. Hét különböző nemzetiségű és életkorú nő találkozik a halál utáni üres térben. Abban sem biztosak, mi történt velük pontosan, és fogalmuk sincs, mi dolguk lehet egymással. Egy adott pillanatban azt hittem, hogy valamilyen formában kapcsolódtak egymáshoz életük során, még ha ők nem is tudtak róla, ezt az „elvárásomat” azonban Lindstedt nem váltotta be.
A két sorozatszerkesztő, Babiczky Tibor és Illés Andrea folyamatosan szemlézi a folyóiratokat, valamint az irodalom online „lelőhelyeit”, így válogatja össze a (leendő) szerzőket. Az egyik legfontosabb cél a kötet nélküli pályakezdők elindítása az irodalmi színtéren. 2017 első felében öt kötet jelent meg a sorozat részeként, ősszel további kettő várható.
Az egész regény egy belső monológ, amiben Annamari elmeséli az életét gyermekkorától a jelenéig. A nevét csak a könyv címe árulja el, nem reflektál magára név szerint az elbeszélései során. A kötet borítójának tervezőjét külön dicséret illeti, hisz a feltartott középső ujj a női nemi szimbólumba ágyazva eléggé kifejezi a regény mondanivalóját.
Maros András Befutunk című regényének a témája a szülő-gyermek viszony, ami a mai társadalom egyik alap-problémája. A fő téma mellett viszont korunk rengeteg kérdését érinti a szerző. Véleményem szerint leginkább azt, mennyire megvezethetők a szülők, akik saját álmaik, a társadalom kommersz valósága, a pillanatnyi siker csillogása és a gyermekszeretet ezernyi lehetséges módja között őrlődnek.
Wassmo regényének olvasása közben az is kiderül, hogy a világ végülis roppant egyszerű. A látszólag magasztos gondolatok mögött egyéni játszóterek vannak, terek, ahol valaki úgy nyúlt egy gondolathoz, ahogy soha senki – és ebbe ő maga, nemegyszer a környezete is, félig-meddig (vagy egészen) belepusztult. Lehet ez szerelem, zene, filozófia, háború vagy tudomány: mindnek van egy olyan dimenziója, amit csakis az egyének láthatnak, és nem oszthatják meg senkivel.
Ingmar Bergmann idősebb korában szeretett volna még egy utolsó könyvet írni, mégpedig az öregedésről. A lányával közösen tervezték a munkát, ez lett volna kettejük közös projektje. Befejezni azonban nem tudták, ugyanis épp e sokat tárgyalt folyamat akadályozta meg őt ebben. Utolsó hónapjaiban mindinkább kezdte elveszíteni azt, ami meghatározta személyét: a szavakat és az emlékeket. Halála után lányának nem maradt más, mint 6 gyenge magnófelvétel, mellyel évekig nem tudott mit kezdeni. Aztán pedig ezen hanganyagokból, Ullmann letisztult emlékeiből és élményeiből összeállt A nyugtalanok.
A Norma a több irodalmi díjjal is kitüntetett, világszerte népszerű finn írónő, Sofi Oksanen ötödik regénye. A magyarul 2016 őszén megjelent könyv egy mágikus realista szállal átszőtt, krimiszerű történet, amelyben a szerző a szépségipar és béranyaság sötét oldalával kapcsolatosan fogalmaz meg kemény kritikákat egy elszigetelt és sebezhető fiatal női főszereplő történetén keresztül, a nőket kihasználó, férfidominanciájú társadalommal szemben.
Márcyz Lajos, a korábbi kötetekben is megjelenő „csóró magyar író” ezúttal unokatestvérével, a jobb sorsra érdemes pincérrel utazik egy egzotikus szigetre, hogy ott valóra váltsák annak egyetlen álmát: kigyógyulni az alkoholizmusból. Az író titkos naplót vezet az 59 napos ott-tartózkodásról, mellyel dokumentálja barátjának az alkohollal vívott hősies, ám sikertelen harcával együtt saját felismeréseit, a bennszülöttek életmódját, és a nyugati turisták dőzsölését.
Laurentius Hylast felforgató eszméi miatt eltanácsolják a Leideni Egyetemről. A XVII. század végén járunk. A diák úgy dönt, hogy Észtországban, a Tartui Egyetemen folytatja tanulmányait. A városban éppen éhínség tombol. Friedenthal regénye az új környezetben eltöltött első napok krónikája.
