Címke: skandináv irodalom

Tovább
Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában (Jaffa, 2020)
Kritika
|
99

Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában

Linda Boström Knausgard hatalmas érzelmi hatást elérő regényében nincs élesen körvonalazva a múlt és a jelen, sőt, az sem teljesen világos, hogy hol van a határ az élők és a holtak világa között, mégis valahogy egyértelmű, hogy mi történik. Apró mozzanatokból, utalásokból, jelenetekből és szeretetből vagy az utána való vágyból áll össze az egész történet, amelyben valahogy egy kicsit mindenkivel együtt lehet érezni.

Tovább
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások (Animus, 2020)
Kritika
|
100

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

A ‘Hétköznapi szorongások’ tipikus Backman-regény: az olvasó hol mosolyogva, hol hangosan nevetve csóválja a fejét az abszurdnak ható jelenetek olvasása közben. Aztán rögtön vált, és megfogalmaz egy életigazságot, amitől egy pillanatra helyreáll a rend a történetben, és az olvasó elgondolkodik, arcvonásai kisimulnak, vagy éppen nagyot sóhajt, hiszen kiderül, az élet senkinek sem fenékig tejfel, de még csak nem is fekete vagy fehér.

Tovább
Per Petterson: Férfiak az én helyzetemben (Scolar, 2020)
Kritika
|
90

Per Petterson: Férfiak az én helyzetemben

Arvid Jansen különös figura, nagyon esendő, nagyon emberi, eléggé magának való, és rendkívül érzékeny. Nem egykönnyen szerethető, és bár rettenetesen vágyik a szeretetre, ő maga nem képes túláradó érzelmeket produkálni. Megszenvedi, hogy elhagyták, de miközben élesen, tisztán látta, ahogyan eltávolodnak egymástól Turiddal, nem tett különösebb erőfeszítéseket annak megakadályozására.

Tovább
Kritika
|
95

Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk

Jón Kalman Stefánsson annyira szépen írja le a kietlen izlandi tájat, hogy az mégis megtelik élettel, és ugyanilyen finom szépséggel mutatja be a szereplőket is, a különböző karaktereket minden emberi tulajdonságukkal, esendőségükkel együtt. Ebben a szépségben, a kitűnő karakterrajzokban és egy számunkra teljesen idegen világ, az izlandi kultúra megjelenítésében mutatkozik meg a könyv értéke.

Tovább
Kritika
|
70

Janne Teller: Macskaköröm

Vajon képes-e az egyén oly módon feldolgozni a múlt történéseit, hogy esetenként tanuljon belőle, és ne kövesse el folyamatosan ugyanazokat a hibákat: történetesen a minduntalan visszatérő háború útjára lépés helyett inkább a békét élje meg mindennapjaiban. Janne Teller maga is felveti, hogy bármit teszünk is, azt a történelem diktálja, és a történelem senkit nem tud megváltoztatni. Ugyanakkor állítja, hogy folyamatosan szembe kell néznünk a múltunk kegyetlenkedéseivel, esélyt adva a folyamatos tanulásnak.

Tovább
Kritika
|
95

Herbjørg Wassmo: A szerencse fia

Wassmo regényének olvasása közben az is kiderül, hogy a világ végülis roppant egyszerű. A látszólag magasztos gondolatok mögött egyéni játszóterek vannak, terek, ahol valaki úgy nyúlt egy gondolathoz, ahogy soha senki – és ebbe ő maga, nemegyszer a környezete is, félig-meddig (vagy egészen) belepusztult. Lehet ez szerelem, zene, filozófia, háború vagy tudomány: mindnek van egy olyan dimenziója, amit csakis az egyének láthatnak, és nem oszthatják meg senkivel.

Tovább
Kritika
|
80

Janne Teller: Minden

Janne Teller Minden c. kötete tinédzserkönyv, nem próbál más lenni, de annak tökéletesen megfelel. Felvet és körüljár olyan problémákat, amikről beszélni igenis muszáj, megtalálja – általában – az ehhez illő hangot és nem áltat egy abszolút válasszal, nem ad térképet, vagy útmutatót a világhoz. Megmutatja a kátyús, szerpentines, buktatós szakaszokat ott is, ahol eddig sima aszfaltot hittünk.