A magyar légiós: Rejtő Jenő

A magyar légiósról mindenkinek eszébe jutnak a feledhetetlen alakok: Fülig Jimmy, Piszkos Fred, Gorcsev Iván. Azt viszont, meggyőződésem, kevesebben tudják róla, hogy olvasottsága Jókai Móréval vetekszik. Nem csoda, hiszen műveit az irodalmi körök is nagyra […]

Valerij Panyuskin – Mihail Zigar: Gazprom, az orosz fegyver

A moszkvai vezetés már a szovjet idők óta fegyverként használta a gázt. Európa ellen évről évre újra fegyverként használják, és ezt mi is a bőrünkön érezzük. Azóta persze más formát öltött a gáz, egy cég ruhájába bújt, amely Európában különféle szponzori színekben próbál tetszelegni, például a német Shalke 04 focicsapatának kék mezén díszeleg az orosz gázóriás logója. De mi is a Gazprom valójában? Hogyan épül fel? Milyen politikai erők állnak a háttérben? Kik és hogyan sajátították ki? Milyen szerepet játszik az orosz állami, titkosszolgálati gépezetben és a diplomáciában?

Tovább
Kritika
|
90

J. M. Coetzee: A barbárokra várva

A barbárok fenyegetettsége miatt a fővárosból érkezett küldöttség felforgatja a Birodalom egyik határvidéki erődjének életét. A tisztességes bírót börtönbe vetik, megkínozzák, megalázzák, miközben ártatlan benszülötteket kínoznak halálra. A barbárok azonban nem jönnek, nem támadnak, s úgy tűnik, a szónak annak az értelmében, ahogyan a Birodalom használja, nem is léteznek. Vagy mégis? És közöttünk járnak? A Nobel-díjas dél-afrikai író, J. M. Coetzee örök érvényű kérdésekből fakadó konfliktust jelenít meg ebben a könyvében.

Eric Laurent: G. W. Bush titkos világa

Az apja sikereinek árnyékában nőtt fel, az üzleti életben semmi nem sikerült neki. Előbb az alkoholizmus, majd a fanatikus vallási nézetek felé menekült, végül olyan barátokra tett szert, akik pénzén garantált volt az üzleti és a politikai karrier – de ez titkos szövetségeket, összeesküvéseket követelt. Ismerősen hangzik? Ez nem egy fiktív regény, ez George W. Bush titkos világa.

Jake Needham: A nagy mangó

Tíz tonna elveszett pénz, a nyomába szegült kincsvadászok, titkosszolgálatok, Tarantinót idéző figurák, Bangkok piszkos utcái és egy ügyvéd, aki akaratán kivül keveredik az események középpontjába. Aztán persze megcsapaja őt is valami, és ráérez a pénzkeresésre, akkorra viszont már mindenki a nyomában van. Meglepetésekre ne számítsunk, az egyetlen poén is kiszámítható, a vége viszont enyhén váratlan – és ez ezúttal nem egy pozitívum.

John Le Carré: A panamai szabó

John Le Carré Harry Pendel történetével sem hazudtolja meg önmagát. Itt is ugyanaz az érzése támad az olvasónak, mint más Le Carré könyv esetében: hogy belecsöppent egy sokszereplős dráma közepébe, ahol az író minden kétséget kizáróan mellőzi az egyes szereplők hagyományosnak tekinthető bemutatását és jellemzését, és mintha fölöslegesnek tartaná, hogy bemutassa a kedves olvasónak Abraxast, Martát vagy a többi szereplőt. Ha viszont valaki olvasott már korábban Le Carrét, akkor biztosra veheti: a végére egész megkedveli az összes szereplőt, és legalább annyit fog tudni róluk, mint Le Carré. Mindezt úgy, hogy a szereplők bemutatására nem szentel a későbbiekben sem külön fejezetet.