Azokat a karaktereket kerestük, amelyek visszatérő alakjai a Smiley-regényeknek, és így gyűjtöttük egy csokorba azt az ötöt, amelyek többször is felbukkannak valamilyen formában. Infógrafikán mutatjuk meg, hogy kik ők és mely könyvekben találkozhatunk velük.
A Budavári Önkormányzat úgy döntött, hogy irodalmi szalont nyit az I. kerületben, az Iskola utca 28. szám alatti épületben, amelyet az idén elhunyt Jókai Anna író emlékének szentel. A tervek szerint a szalonban irodalmi estek, komolyzenei koncertek, pódium-előadások és könyvbemutatók is lesznek.
Az abszolút kereséséről, elérhetetlenségéről az írásbeliség megjelenése óta számos történetet jegyeztek le. Az odavezető utat ki-ki személyisége és érdeklődése alapján vélte megtalálni: volt, aki vallásos révületben, volt, aki a tudományban, mások a tökéletes szerelemben vagy bódult utazásokban. Az összes történet közös jellemzője az, hogy kivétel nélkül mind kudarcra ítélt vállalkozásokról számolnak be.
John le Carré maga találta ki az olyan kifejezéseket, mint a Körönd, a kuzinok vagy a lámpagyújtogatók – és később jót derült, amikor megtudta, hogy a brit hírszerzés köreiben egyre több ügynök kezdte ezeket a szavakat használni. Te tudod, hogy melyik mit jelent?
Ha valaki a későbbi munkái felől, azok stiláris és érzelmi árnyaltságára számítva olvassa a Pille a lángban című antológia szövegeit, csalódni fog. Ezek nem az ismert, már kultikus alakká vált Capote hangján szólnak, hanem egy érzelmekben tobzódó, az írással először próbálkozó kamasz nyelvén, aki hihetetlen érzékkel és intuitív írói attitűddel rendelkezik ugyan, de a rendelkezésére álló eszközökkel még bizonytalanul, ügyetlenül bánik.
Toni Morrison 2008-ban megjelent kilencedik regénye a rasszizmus kialakulásának gyökereit keresi. Az 1600-as évek végének fiatal Amerikájában játszódik, New York közelében, a rabszolgatartás kezdeti időszakában. Nők és férfiak kapcsolatáról szól, mely mindig a nők bántalmazásával végződik egy olyan világban, melyben a nők a „férfiból és a férfiért” vannak, melyben a nők „nem alakíthatják a világot, csak tűrhetik, ahogy a világ alakítja őket.”
Családi- és történelmi regény, úgy mutatja be ezt a korszakot, hogy az író közben elmeséli a saját- és a családja történetét. Nem ez a tény teszi azonban különlegessé a művet, hisz mások is írtak már erről az időszakról, talán nem is különbözik a történetük sem olyan nagyon, ami viszont meglepő és a legfontosabb motívum ebben a történetben, hogy tabuk nélkül mesél. Nem kertel és köntörfalaz, nem szépít, nem körülír, hanem kimondja azt, amit megélt.
Tizenhárom évvel ezelőtt egy női holttestet találtak egy templom oltárán. Ezt követően a hívek és a tiszteletes családja is maga mögött hagyta a templomot. A gyilkosságért elítélt rab a büntetését letöltve szabadul, és másnap a templom oltárán újabb hulla fekszik. A középpontban Elizabeth Black rendőrnyomozó áll, aki rendületlenül hisz a frissen szabadult rab ártatlanságában (és ezzel egyedül van), miközben meg kell küzdenie a saját démonaival.
Arnold egy átlagos kisfiú, átlagos problémákkal: meghal a nagypapája, vannak barátai, de vannak olyan szomszéd gyerekek is, akik rosszindulatúak és bosszúságot okoznak nekik. Éjszaka azonban Arni szuperhőssé változik, nevezetesen Barnivá, aki „helyreteszi” a nappalok megoldatlan problémáit.
A Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai című könyv egy idősödő kurtizán botrányos életéről szól. John Cleland 1748-ban írta, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egyetlen csúnya szót sem használva meséli el a történetet. Akkor pornográfia újonnan megjelenő formája felháborította a cenzorokat és az egyházat. Ma, 270 évvel később a „hópehely generáció” tagjai is sértőnek találják a szöveget, ezért kikerült a tananyagból a Londoni Egyetemen.
