Szerző: Emőke

Tovább
Kritika
|
94

Jodi Picoult: Apró csodák

Ezzel a regénnyel nem lehet melléfogni, ha szeretünk provokatív témákon emberbarát megközelítésben elmélkedni. Az értékét emeli az is, hogy a szerző maga számol be a folyamatról, amely a könyv megírását megalapozta, Jodi Picoult semmit nem bíz a véletlenre és a valótlan ábrázolásra: börtönt látogat, feketékkel, orvosokkal, nővérekkel és jogászokkal beszélget, előítéletekkel kapcsolatos kutatásokat folytat, szóval szereti belülről ismerni és felforgatni a dolgokat, nem csak a felszínt kapargatni.

Tovább
Kritika
|
80

Toni Morrison: Könyörület

Toni Morrison 2008-ban megjelent kilencedik regénye a rasszizmus kialakulásának gyökereit keresi. Az 1600-as évek végének fiatal Amerikájában játszódik, New York közelében, a rabszolgatartás kezdeti időszakában. Nők és férfiak kapcsolatáról szól, mely mindig a nők bántalmazásával végződik egy olyan világban, melyben a nők a „férfiból és a férfiért” vannak, melyben a nők „nem alakíthatják a világot, csak tűrhetik, ahogy a világ alakítja őket.”

Tovább
Kritika
|
80

Elena Ferrante: Amikor elhagytak

Félelmeink és csapdáink jönnek szembe velünk a sorokat olvasva, kimondva olyan kínosan igaz és elevenbe vágó kérdéseket, amelyekre ezekben a helyzetben feltétlen szükség van az ébredéshez és a továbblépéshez. A regény nem ígér egyértelmű és boldog beteljesülést, inkább azt mutatja meg, hogy hogyan lehet túlélni, és új emberként, tapasztalatokkal gazdagodva belelépni a holnapba.

Tovább
Kritika
|
100

Susan Abulhawa: Az ég és a víz kékje

Susan Abulhawa különös értékkel ruházza fel a mű szereplőit és élethelyzeteiket is. Ez azonban kevés lenne ahhoz, hogy megrendítő, magával ragadó olvasmányhoz juttassa az olvasót. Ő valami olyasmire is képes, amire csak kevesen: tiszta lelkülettel, átható szellemiséggel, reális és eleven módon beszél az olyan rettenetes dolgokról is, mint a nemi erőszak, vagy egy tragikus halál. A színek és érzelmek, karakterek és sorsok a szavai által életre kelnek és egymásba fonódnak.

Tovább
Kritika
|
98

Diane Ackerman: Menedék

A regény egy gyönyörűen megszerkesztett és megírt mű, részletgazdag, mélyreható elbeszélő stílusával a háborús irodalom egy igen értékes darabja. Nemcsak azt tudjuk meg belőle, hogy mi történt egy állatkerttel és annak állataival a második világháborúban, hanem azt is, hogyan fonódnak össze egymástól idegen emberi sorsok a közös cél és közösen átélt események kapcsán.

Tovább
Kritika
|
92

Lauren Groff: Vágy és végzet

A vágyunk, hogy szeressenek, és a végzetünk, amelyhez a döntéseink során jutunk, mint rólunk mesélnek. Hogy ki miért teszi azt, amit tesz, az azonban sokkal mélyebben van annál, hogy olyan szinten legyen megítélhető, amelyet csak külső szemlélő láthat. És, hogy a boldogság, ami a felszínen megélhető, a mélyből gyökerezik-e, az csak akkor megválaszolható, amikor biztosan tudjuk, hogy a hazugságaink kinek szólnak.

Tovább
Kritika
|
80

Nicolas Barreau: Egy este Párizsban

A Nicolas Barreau-ként alkotó írónak kivételes képessége van ahhoz, hogy a reménytelen szerelem és a gyötrelem állapotában lévő embert, pontosabban férfit a lehető legtökéletesebben megfesse. Az ideges várakozás, tétova gondolkodás, a jelen történéseiből való részleges kiesés, a gépiesség, a gyomorideg, az energiák megsokszorozódása olyan pontos és ismerős árnyalatokban tűnik fel az olvasó számára, hogy szinte állandóan mosolyra késztet olvasás közben.

Tovább
Kritika
|
96

Nadia Hashimi: Kövek és gyöngyök

Nadia Hashimi könyve igazi irodalmi értékkel bír, reális, szívhez szóló és drámai hatású regény, amely a tények közlése mögött nem fél az érzelmek mélységét megjeleníteni. Érintettségéből adódóan hiteles és megrázó is egyben, mégsem egy feminista írás. Nem esik túlzásokba, nem sajnálkozik és nem becsmérel, mégis döbbenetes dolgokat tár fel az olvasó elé.