Kategória: Kritikák

Tovább
Kritika
|
70

John Hart: A megváltás útján

Tizenhárom évvel ezelőtt egy női holttestet találtak egy templom oltárán. Ezt követően a hívek és a tiszteletes családja is maga mögött hagyta a templomot. A gyilkosságért elítélt rab a büntetését letöltve szabadul, és másnap a templom oltárán újabb hulla fekszik. A középpontban Elizabeth Black rendőrnyomozó áll, aki rendületlenül hisz a frissen szabadult rab ártatlanságában (és ezzel egyedül van), miközben meg kell küzdenie a saját démonaival.

Tovább
Kritika
|
90

Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét

Zulejka négy lánygyermeket is szült, ám mindegyikük korán meghalt, fiúgyermekkel pedig nem tudta megajándékozni a férjét, ezért a velük egy háztartásban élő anyósa pokollá teszi az életét. E mellett férje is keményen bánik vele, Zulejka pedig sorsába beletörődve próbál megfelelni a mindennapos kihívásoknak. Egy nap viszont megjelenik a „vörös horda”, kezdetét veszi a deportálás és minden megváltozik.

Tovább
Kritika
|
95

Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Gabriel García Márquez korai, magyarul még soha nem publikált kötete „nosztalgikus” visszatekintés mindazok számára, akik megélték a könyvben felelevenített korokat. Azoknak, akik nem – tanulságos utazás a múltba. Olyan események, amikről olvastunk valahol, olyanok, amiket az öregek meséltek, vagy olyanok, amik velünk estek meg. De mindenképpen olyanok, amelyek átszabták a világot, megváltoztatták a körülöttünk lévő teret, és – akár apáink, nagyapáink révén – beleszóltak az életünk alakulásába.

Tovább
Kritika
|
99

Dorthe Nors: Tükör, index, kuplung

Van egy elméletem: az északi népek (és nemcsak a finnek) inkább rokonlelkek a magyarral, mint a közbeeső neolatin és germán tömeg… Ítéljenek el érte. De talán ezért is értjük, érezzük jobban a skandináv irodalmat. Noha Dorthe Nors gondolatai az amerikaiaknak is mondhatnak valamit, hiszen ő az első dán szerző, akit a The New Yorker publikált. Sőt, a britek Man Booker-díjra is jelölték. Azt hiszem, visszavonom fenti kijelentésemet: ami jó, az egyszerűen jó…

Tovább
Kritika
|
85

Abbi Waxman: Új örömök kertje

Tagadhatatlan optimizmusa mellett a könyv másik erénye a humora. A gyermekek alulnézetből származó beszólásaiból, a különbözően gondolkodó emberek felcsillanásaiból, a sajátos élettapasztalatok egymásra tolásából, no meg a túlélést biztosító szarkazmusból eredő humor biztosítja, hogy ne uralkodjon el a sötét hangulat vagy a keserűség akkor sem, amikor alig-alig látszik a fény az alagút végén.

Tovább
Kritika
|
99

Monika Peetz: A keddi nők és a sok zöldség

A keddi nők életében az idők folyamán sok minden változott – jó és rossz irányba egyaránt –, egyvalami viszont nem: a barátság, az egymásért érzett felelősség. Amikor megkapják Kiki segélykiáltásnak is beillő sms-ét, indulnak hozzá. Judith, Estelle, Caroline és Eva… Viszi mindenki a saját életét, gondjait, és képbe kerül egy nem mindennapi, megosztó férfi is. Ám jöhet veszekedés, hazugság, árulás és csőd: a keddi nők közé semmi sem verhet éket.

Tovább
Kritika
|
90

Ignacy Karpowicz: Szálkák

Egy halom szálkából laikus vacsorázónak nehéz rekonstruálni egy halat. Különösen, ha a szálkák egy része a körme alá megy, vagy a torkán akad. Esetleg néhányat le is nyel. Ugyanilyen nehéz a valóságot rekonstruálni az egyes emberek nézőpontjai alapján. Valami ilyesmivel próbálkozik Karpowicz: egy sor egymásra csúsztatott diából kihámozni egy képet, a 21. század második évtizedének valamiféle értelmezését, a bonyolult emberi kapcsolatok és még bonyolultabb valósághálók szövevényében.

Tovább
Kritika
|
80

Laura Lindstedt: Oneiron

Laura Lindstedt Finlandia-díjas műve, az Oneiron a feloldozás regénye. Hét különböző nemzetiségű és életkorú nő találkozik a halál utáni üres térben. Abban sem biztosak, mi történt velük pontosan, és fogalmuk sincs, mi dolguk lehet egymással. Egy adott pillanatban azt hittem, hogy valamilyen formában kapcsolódtak egymáshoz életük során, még ha ők nem is tudtak róla, ezt az „elvárásomat” azonban Lindstedt nem váltotta be.