Az egész regény egy belső monológ, amiben Annamari elmeséli az életét gyermekkorától a jelenéig. A nevét csak a könyv címe árulja el, nem reflektál magára név szerint az elbeszélései során. A kötet borítójának tervezőjét külön dicséret illeti, hisz a feltartott középső ujj a női nemi szimbólumba ágyazva eléggé kifejezi a regény mondanivalóját.
Maros András Befutunk című regényének a témája a szülő-gyermek viszony, ami a mai társadalom egyik alap-problémája. A fő téma mellett viszont korunk rengeteg kérdését érinti a szerző. Véleményem szerint leginkább azt, mennyire megvezethetők a szülők, akik saját álmaik, a társadalom kommersz valósága, a pillanatnyi siker csillogása és a gyermekszeretet ezernyi lehetséges módja között őrlődnek.
Nujeen a tévéhíradóból lett hires. A riporterek figyelmét felkeltette a menekültek között levő tolószékes kamaszlány. Ő pedig elmeséli nekünk saját történetét. Ez a történet “egy kis poros, isten háta mögötti sivatagi városból”, a szíriai Mambijból indul, ahol a mozgássérült lány saját bevallása szerint azzal foglalkozik, hogy tényeket gyűjt.
Sándor Klára nyelvész a magyar hunhagyomány (2011) és a székely írás átfogó bemutatása (2014) után két újabb nyelvemlék: egy Nikolsburgban föllelt ábécé és egy Bolognából előkerült naptár nyomába ered. És bebizonyítja azt a kijelentését, amelyet a munka elején tett: „… a filológia akkor is lehet detektívregényhez hasonlóan izgalmas, ha nem rózsakeresztesekkel, alkimistákkal, titkos társaságok történetével foglalkozik az ember.”
McCarthy az egyik legmegosztóbb szerző, akit valaha olvastam. A prózája első ránézésre szikár, olvasni nehéz – ugyanakkor a könyv lapjairól visszaköszönő képek színesek, elevenek, magukkal ragadnak. A témát és annak tálalását illetően a határokat feszegeti. A főszereplője egy sorozatgyilkos, de a szerző a történet előrehaladtával eléri azt, hogy az olvasóban a Lester iránt érzett undor és megvetés valami megállíthatatlanul feltörő szánalommal és sajnálkozással vegyüljön, és ezzel már-már az olvasót hozza kényelmetlen helyzetbe.
A könyv sikerének egyik oka az, hogy az olvasót egy olyan világba vezeti, ahová ő maga sosem merne elmenni, de ahová szíve mélyén mindenki vágyik. Ki ne szeretne feltétel nélkül szeretni, szeretve lenni? Ki ne szeretne egész nap mesélni, táncolni, partizni, és mindent, ami kellemetlen, felbontatlan levelek formájában egy halomba dobálni a sarokba?
A szív kútja cselekménye egyenletes, lassú folyású, különösebb meglepetések, csavarok nélkül. Mégis megvan benne az az épp szükséges izgalom, hajtóerő, ami miatt nehéz letenni, ami miatt tovább kell olvasni. A főszereplő jellemfejlődése nagyon erős, nagyon negatív hősből válik értékes emberré. Talán ez is húzóereje a cselekménynek.
A regény hihetetlen érzékenységgel és pontossággal ragadja meg a felnőtté válás bizonytalanságát, a határhelyzetek nehézségét. Könnyen olvasható, de meglepően mély és megér egy-egy intenzívebb, elidőző lassítást. Hősei nagyon hihetőek, igaziak – gyengék és esendők, de szerethetőek és kitartók. A megírt helyzetek mindegyike elgondolkodtató – és éppen ezek a nagy, szövegben hagyott csöndek teszik lehetővé a rajtuk való töprengést.
A Magányos farkas egy gondolatregény. Négy családtag és két kívülálló monológjából tevődik össze, és tematikáját tekintve nem túl egyértelmű meghatározni, miről szól. Talán, a címe ellenére, a Magányos farkas a közösség regénye.
Susan Abulhawa különös értékkel ruházza fel a mű szereplőit és élethelyzeteiket is. Ez azonban kevés lenne ahhoz, hogy megrendítő, magával ragadó olvasmányhoz juttassa az olvasót. Ő valami olyasmire is képes, amire csak kevesen: tiszta lelkülettel, átható szellemiséggel, reális és eleven módon beszél az olyan rettenetes dolgokról is, mint a nemi erőszak, vagy egy tragikus halál. A színek és érzelmek, karakterek és sorsok a szavai által életre kelnek és egymásba fonódnak.
