Hilde Østby műve néha nehezen olvasható, néha az az érzése az olvasónak, hogy sokkal többet is bele lehetett volna vinni, de az ritkán, hogy kevesebb is bőven elég lett volna. Aztán az az érzésünk, hogy a történetek és a szereplők valami kusza véletlen folytán lettek kiválasztva, később mégis inkább az látszik, hogy nem. Érdekes folyamat ez, és mindenképpen egy egyedülálló alkotás születik a végén.
Billy Lynn hosszú, félidei sétája egyértelműen egy háborúsellenes hangvételű regény. A történetet mindvégig Billy Lynn szemszögéből látjuk, és ez a látószög a legalkalmasabb arra, hogy a háború értelmetlen és lélekölő mivolta a legélesebben kirajzolódjon. A végén mégis azért szurkolunk, hogy Billy térjen vissza a frontra. Hogy van ez?
A Fehér éjszaka Jo Nesbø negyedik olyan regénye, amely nem a Harry Hole-sorozat része. A regény elvileg a 2013-ban beharangozott Tom Johansen-projekt részeként jelent meg, amelynek keretében a szerző eredetileg az említett írói álnéven publikált volna két regényt – végül saját nevén tette ezt. A regény számos ponton hasonlít és lazán kapcsolódik az előző (Vér a havon című) regényéhez, de az egyértelmű eltérések mégis külön arculatot kölcsönöznek neki.
Radnóti Mikósné Gyarmati Fanni Naplója irodalomtörténet, annak minden izgalmával: versek apropója, születése, műfordításoké, felbukkant, majd elvetélt vagy soha meg nem valósult ötletek tárháza, első megjelenések dokumentálása. Ami pedig a kortársakat illeti, nyüzsgő, izgalmas rögzítése mindannak, ami a Fanni-Miklós házaspár közvetlen baráti- és ismeretségi körében történt.
Marc Dugain regénye tökéletesen megragadja a skizofrénia lényegét: az értelem és az érzelmek közötti kapcsolat elvesztését. Dugain nyilván azok számára írta, akiket érdekel a téma, és akik képesek szembenézni olyan borzalmakkal, mint amiket Edmund Kemper elkövetett. Vagyis csak erős idegzetűeknek ajánlom, és olyanoknak, akik tudják, mennyire nem felfogható és megérthető a megszokott megközelítéssel élve egy ilyen ember belső világa. De azoknak nagyon ajánlom.
Kuliffay Hanna Milyen messze van a messze? című meséskönyvében Marci, a történetek főszereplője folyton elcsavarog otthonról, hogy új dolgokat fedezzen fel. A könyv címadó meséjében például a barátaival Egyiptomot veszi célba, de Cin-cinnel, Stefivel, Tónival, Brúnóval és Mini Manócskával együtt csak Piripócsig jutnak – ám megtudnak egy sor érdekességet a távoli országról.
Darvasi László novelláskötetében a szövegek hiányokból építkeznek. Úgy ragadják meg az elbeszélhetetlent, hogy meg sem próbálják szavakba önteni, inkább köré szövődik a nyelv, kirajzolva a hiányzó dolgok negatívját. A hiány-mozgások a kötet egészében és egy-egy szövegben egyaránt működnek, ettől válik olyan töménnyé és émelyítővé az elbeszélések sora.
Az író kerüli az igazi nagy drámákat, vagy csak nem dramatizál látványosan, annak ellenére, hogy vannak a történetben igazi fordulatok. Bármelyik is lenne az igazság, a regény egy könnyű, nem túlbonyolított és nem túlfűtött mű. Egy kissé szétszakadt család sorsát meséli el, ahol az egyes szereplőkön keresztül finoman visszautal a főszereplőre.
A horror nagyjai által is elismert, a műfaj egyik új nagy tehetségének tartott Nick Cutter (eredeti nevén Craig Davidson) eddig három regényt írt ezen az álnéven. Ezek közül a második a 2015-ben kiadott Mélység, amely a szerző első magyar nyelven is megjelent könyve. A regény a Mariana-árok mélyén felépített Trieste nevű laboratóriumban játszódik, ahol a kutatók a világ lakosságát tizedelő Kór gyógyítására alkalmas anyagot, az ambróziát kutatják.
Leena Krohn regényét azok számára ajánljuk, akik szeretnek a dolgok mögé nézni és feszegetni a lét és tudat határait. Számukra érdekes és jelentésgazdag olvasmány lehet. Nem elvont és nem túlzottan filozofikus, mégis elgondolkodtató. Szenzációhajhászok kerüljék, meglehetősen belső életterű műről van szó, amely igazából az olvasóban születik meg.
