Április 1-jén született Milan Kundera, a csehből lett francia, aki 1990 óta mindent csak franciául ír, anyanyelvére nem fordítja senki a műveit. A cseh kritikusok unalmas mesélőnek titulálják, szerintük a regényeiből hiányzik az erős vezérmotívum. A párizsi Le Figaro egyik újságírója viszont az irodalom igazi nagymesterének nevezte. A franciák magukénak tartják, a csehek nem szeretik, mert már nem ír cseh nyelven. De mi a háttere ennek a nagy ellenségeskedésnek?
Törékeny és sebezhető lelkületű írónő, aki regényeiben a lelki önállóságról, szeretet utáni vágyakozásról is ír. Aki akarva, akaratlanul emel szót a nők háttérbe szorítása ellen, hívja fel a figyelmet a női lét igazságtalan mellőzöttségére. Akinek tragikus pályafutása mindössze alig egyetlen évtizedet ölel fel. Ez alatt az idő alatt írta be magát az irodalomba és alkotott kreáltt műveivel. A Jane Eyre szerzője 156 éve hunyt el.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer, Kosztolányi Dezső. Nem élt belőle több és most sem él. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. A homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Akárki megszülethet már, csak ő nem, hisz éppen 126 évvel ezelőtt, 1885-ben érkezett e földre a magyarság egyik legnagyobb költője. Nevét tán percenként kimondják egyszer legalább, okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Stendhalt – aki számos álneve közül éppen ezzel vált híressé- sokáig mellőzte a szakma is és a nagyközönség is. Úgy alkotott életében, hogy írásai szinte nyomtalanul váltották egymást. Mégis bízott benne, hogy eljön az idő, mikor felemelik és elismerik munkásságát. Halála után négy évtizeddel beérett a munka gyümölcse, és egyszerre kedvelt, elismert lett, népszerűsége mai napig is tart. Halálának évfordulója alkalmából emlékezünk a nagyszerű íróra.
A magyar szellemi élet sajátos és kiemelkedő képviselője Hamvas Béla, aki műveit élte, életét művé tisztította. Egyike volt azoknak, akik Magyarországon utat nyitottak az egyetemes emberi tradíció gondolatkörének megismeréséhez. Mindig távol tartotta magát az izmusok szektásságától és szükségszerű szűklátókörűségétől, az egyetemességet kereste, mindazt, ami az irányzatok felett áll. Alkotásaiban szerves egységbe forrt a bölcselet, vallás, művészet és élet.
83 évesen karosszékében érte a halál Johann Wolfgang von Goethét a német irodalom klasszikusát, vezéregyéniségét. Alkotásának időszakát egyszerűen csak „Goethe korának” emlegetik és Faust neve hallatára bizonyára mindnyájunknak a német „költőfejedelem” jut eszünkbe. Életműve „önéletrajz jellegű” hisz legtöbb írása valós élményein alapszik. Életének 83 éve alatt a fiatalok bálványa, mestere és utókorának befolyásoló egyénisége lett.
Ibsen Észak egyik legelismertebb klasszikusa, akit ma is az egyik legtöbbet játszott szerzőként tartanak számon. Munkásságával új korszakot nyitott meg a világirodalomban. Az ő nevéhez fűződik a polgári dráma és a realisztikus színjátszás századvégi szintézisének megteremtése a „bulvár” és a „naturalista” színház eredményei alapján; az analitikus drámai építkezésmód tökéletesítése, amely az eljelentéktelenedett polgári életformát színpadi alannyá tette.
A Kossuth-díjas író Reif György néven született Budapesten, zsidó származású szülők gyermekeként. 1944-ben családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, itt élte meg a háború végét is. Munkásságáért többek között Karinthy-gyűrűvel, József Attila-díjjal, Kollektív Pullitzer-díjjal és Prima Primissima díjjal is jutalmazták. Írásaiban a mindennapi élet kérdéseivel foglalkozik, riportkönyveiben valós problémákat boncolgat. Legutóbb a tűzoltókról írt.
Sokan minden idők legnagyobb humoristájának is tartották. A humor minden árnyalatával festette meg történeteit. Úgy mutatott be tragikus vagy szomorú emberi és társadalmi történeteket, hogy az olvasó könnyesre nevethette magát olvasása közben. Fegyvertárában egyaránt megtalálható az idillikus, kedves mosolyfakasztás, a fanyar szatíra, gyilkos humor vagy éppen az önfeledt kacajgerjesztés. Maradandót alkotott mind az orosz-, mind a világirodalomban egyaránt.
Arthur Koestler szellemi hagyatéka nem a bal- vagy jobboldalé, azoké, akik készek tanulni erényeiből, hibáiból. Koestler mindenkié, aki képes megtanulni tőle, hogyan kell valamiben erősen hinni, s ugyanannak a hitnek a csalhatatlanságában kételkedni, hogyan kell valami mellett határozottan dönteni, majd a döntés helyességét újra és újra megkérdőjelezni. Így ír Gábor Éva a 106 éve született kalandos életű polihisztorról, a magyar gyökerű Arthur Koestlerről.
