Arden nagyszerűen mutatja be ezt a régmúlt, távoli, mesés téli világot. Regényében élethűen bontakozik ki és elevenedik meg a természet és vele együtt minden teremtménye. A nagyszerűen felépített, de nem túl pörgős történet lélegzetelállítóan magával ragadó. A táj élethű, a szereplők valóságosak, szerethetőek és gyűlölhetőek, az események pedig fogva tartják az olvasót az elejétől a végéig.
Annak ellenére, hogy Attenberg témaválasztása nem hétköznapi, olyan természetes őszinteséggel, gyengéd együttérzéssel, helyenként megfelelő humorral, vagy éles szókimondással ír az Edie és családja életét meghatározó problémáról, hogy kikerülhetetlen, megkerülhetetlen testközelbe hozza az olvasó számára. A Családom és más nehéz falatok egy izgalmas, könnyen fogyasztható, ám mindvégig tartalmas falat az olvasás ínyenceinek.
Új pszichothrillert ajánlunk a polcodra: Mary McCluskey debütregénye, a Tolakodó érzelmek tipikusan az a fajta thriller, amiben senki nem az, aminek látszik. A könyvet egyenesen Gillian Flynn Holtodiglanjához hasonlítja a nemzetközi sajtó.
A. J. Finn regénye január elején robbant be a New York Times bestsellerlistájának élbolyába, ahonnan 15. hete kimozdíthatatlan, három hónap alatt közel egymillió példányt adtak el belőle. Most megjelent magyarul is.
Egy iskola valahol Ausztráliában, ahová a szépek és gazdagok hordják a gyerekeiket. A felső középosztály paradicsoma ez, ahol a látszat az úr, ahol azonban a csillogó külsőségek mögött sötét titkok rejlenek… A történet másik oldalán pedig az ártatlan gyermekek állnak, akik tisztaságukban és naivitásukban szándéktalanul is visszatükrözik szüleik világát, mindazt, amit azok elrejteni igyekeznek.
A Holtodiglanhoz és a Sötét helyekhez hasonlóan Gillian Flynn az Éles tárgyak című regényében sem hazudtolja meg önmagát – mondhatnám, csakhogy ennek pont a fordítottja az igaz: utóbbi jelent meg hamarabb, csupán magyarul adták ki fordított sorrendben a könyveit. Ennek tükrében tehát találóbb, ha úgy fogalmazok: Flynn már a debütáló regényével jelzi, hogy számolni kell vele a thriller műfajában, nem lehet csak egy kézlegyintéssel elintézni regényeit.
Azt mondják, az ember csodálatos lény, az alkalmazkodási képessége szinte végtelen, csak a végső megpróbáltatáshoz, a halálhoz nem képes maximális hatékonysággal alkalmazkodni. Ennek az alkalmazkodási képességnek lehetünk tanúi az Áron könyvében, lépésről lépésre.
Nehéz megfogalmazni, mitől igazán különleges és nagyszerű olvasmány A láthatatlan fény. A történet valójában szomorú, mégis olvasás közben és után egy belső, csendes nyugalom uralkodik a bennünk. Valószínű, hogy nem csupán a történeti tények bemutatása volt a szerző célja, valami mélyebb szándék is sejthető. Bár az is lehet, hogy nincs semmiféle szándék, csak az író lelkivilágának vegytiszta megnyilvánulásának vagyunk tanúi.
Beryl egy angol lord gyermekeként nő fel Brit Kelet-Afrikában, a későbbi Kenyában. Miután az édesanyja elhagyja, apja és a birtokukon élő kipszigisz törzs neveli fel. Szabadon csatangol, bennszülött fiúkkal fut versenyt, és mindent megtanul a versenylovakról. Rendhagyó neveltetésnek köszönhetően öntörvényű fiatal nővé cseperedik, aki lelkes rajongója a vadonnak, és minden porcikájában érti és érzi a természet finom egyensúlyát. Ám egy nap minden, amit addig ismert és szeretett, semmivé foszlik, és Beryl végzetes kapcsolatok sorába menekül.
A Lány a hegyen egy feszültséggel és bonyodalmakkal teli könyv, egy családi dráma és egy thriller ötvözete, amelyben egy tizenhárom éves lány őrült, öngyilkos vállalkozásba fog, hogy csapdába csaljon egy olyan szörnyeteget, akinek tizenöt fiatal nő vére szárad a kezén. Joyce Maynard regényét valós események ihlették: az 1970-es években a kaliforniai Marin megye lakosságát rettegésben tartó sorozatgyilkos esete.
