1944-ben, amikor a városban megkezdődik a gettósítás, egy kolozsvári orvosnő a dajkára bízza gyermekét. Erzsi és a férje kétségbeesetten ügyelnek rá, hogy sem a szomszédoknak, sem a rokonoknak ne tűnjön fel a pár hónapos csecsemő jelenléte, míg reménykedve várják a háború végét. – Tompa Andrea legújabb regényének története szétágazik sokrétű külső és belső, fizikai és metafizikai terekre és időkre Székelyföld keleti sarkától Temesvárig, Szatmárig, majd Budapesten át a volt Nyugat-Németországig és vissza, illetve a zsidótörvények gyomorszorító intézkedéseitől a romániai diktatúrán át a „szabadság” koráig, napjainkig.