John Ajvide Lindqvist első regénye modern vámpírsztori, kamaszbarátság/szerelem történetébe ötvözött rémregény. Cselekménye nagyon illeszkedik a szerző szülőhelyéül és a regény helyszínéül egyaránt szolgáló stockholmi külváros, Blackeberg szürke, kilátástalan és nyomasztó környezetébe, egy jól ötvözött kontrasztját adja a főhős kamaszgyerekek kapcsolatának és a közhangulatot borzoló, helyenként véres és erőszakos történéseknek.
A norvég Jo Nesbø harmadik, magyar fordításban elsőként megjelent regénye izgalmas krimi és thriller ötvözete. Második világháborús veteránok és neonáci elkötelezettségű fiatalok, lezüllött rendőrségi nyomozó és borotvaéles észjárású társa, perverz hajlamú politikus és csinos nemzetbiztonsági tanácsadó – igen változatos a szerző által felvonultatott szereplők palettája, mint ahogy igen érdekfeszítő a regény cselekménye is.
Karim Fossum többszörösen díjazott, sorrendben a második, magyarul elsőként megjelent regénye egy vérbeli krimi. Sejer és Skarré felügyelők egy tóparton meztelenül megtalált, meggyilkolt 15 éves lány ügyében nyomoznak. A lányt mindenki ismerte és kedvelte a környéken, ezért a gyilkosság felkavarja az eldugott, csendes norvég kisváros lakóinak hétköznapjait, ugyanis látszólag senkinek nem volt indítéka a tett elkövetésére.
A filmvilág legrangosabb elismerésének, az Oscar-díjnak a több mint 80 éves történelme során számos alkalommal került díjazásra olyan film, amelynek alapjául könyv szolgált. Cikkünkben az Oscar-díj első 70 évének – az 1929–1999 időszak – történetéből szemlézünk, olyan alkotásokat mutatva be, amely nemcsak filmként, hanem könyvként is nagy sikert arattak a maguk idejében, bevonulva a film és az irodalom történetébe egyaránt.
John le Carré elsősorban a kémtörténeteiről vált híressé, az Egy német kisváros című regénye azonban nem feltétlenül sorolható ebbe a kategóriába. Inkább egy krimit vehet kézbe az olvasó, amelyből ugyan hiányzik a klasszikus bűnügyi regények elmaradhatatlan kelléke, a gyilkosság, de az izgalmas és jól felépített nyomozás nem marad el. Mint ahogy az íróra jellemző sok párbeszéd sem hiányzik, és a történet politikai kerete is kellőképpen meg van rajzolva.
Sidney Sheldon a huszadik századi amerikai szórakoztató irodalom egyik legolvasottabb szerzője, könyveit több mint 300 millió példányban adták el. Összesen 18 regénnyel és egy önéletrajzi könyvvel büszkélkedhet, amelyek közül több is eljutott a New York Times sikerlistájának az élére. Ennek ellenére, legnagyobb elismeréseit musicalszerzőként (Tony-díj) és forgatókönyvíróként (Oscar-díj) szerezte, regényei a kritikusok körében nem arattak nagy sikert.
Arnaldur Indriđason krimije – amellyel elnyerte többek között a Skandináv Krimiírók Szövetségének Üvegkulcs-díját 2002-ben és a Brit Krimiírók Szövetségének Gold Dagger-díját 2005-ben – az izlandi főváros komor múltjába és jelenébe kalauzol, miközben egy napjainkban és nálunk is igencsak aktuális témát rajzol meg igen nyers ábrázolásmóddal: a családi erőszak borzalmait. Elendur felügyelő negyedik nyomozása nem okoz csalódást, megrázó és izgalmas történet.
Stephen King 2005-ben írt, meglepően rövid regénye, A coloradói kölyök a fülszöveg meghatározása szerint krimi. Még mielőtt azonban tévedésbe esne az olvasó, és egy vérbeli bűnügyi történet reményében venné kézbe a könyvet, felhívnám az figyelmét a szerzőre. Talán valóban a krimi műfajához áll legközelebb a regény, de ezt a King határtalan fantáziája által alakított műfaji keretek között kell elképzelni, aki mást vár, az feltehetően csalódni fog.
Patricia Highsmith a huszadik század egyik legnagyobb bűnügyi regényírója. Regényei magukon viselik életének egyik legjellemzőbb vonását: irtózott az emberektől, ha tehette, elvonultan élt és alkotott. A szereplői hasonlóképpen különösek: nem emlékezetes nyomozófigurákat, szuperhősöket teremtett, hanem a hétköznapi emberek esetlenségén, frusztrációin keresztül közelítette meg a bűnügyeket.
A kémtörténetek mestere, John le Carré harmadik regénye az angol kortárs irodalom egyik legnagyszerűbb alkotása. Ez az 1963-ban született regény hozta meg a hírnevet az író számára, aki azóta a hidegháború egyik leghitelesebb megrajzolójává vált az irodalomban. Le Carré, polgári nevén David John Moore Cornwell, maga is a brit hírszerzés ügynökeként dolgozott több mint egy évtizeden át, ami külön hitelességet kölcsönöz írásainak.
