Pauline Mai Karácsonyi kívánság című könyve azért került hozzám, mert az én karácsonyi kívánságom az volt, hogy a decemberi fergeteges felfordulásban, eseményekkel teletűzdelt időszakban mégis maradjon időm megpihenni egy kedves, könnyed olvasmányban. A könyv teljesítette a küldetését.
Ünnepek közeledtével ki-ki a maga módján készülődik. Mindenki másképpen. Benedikt pedig igazán egyedi módon készül. Összecsomagolja tarisznyáját, és felkészül arra, hogy kutyájával, Leóval és vezérkosával, Bütyökkel együtt bejárja a hóval borított hegyeket, megküzdjön a téli hóviharokkal, és összegyűjtse a hátramaradt, elkószált birkákat.
Rebecca Miller az amerikai filmkészítés világában is ugyanannyira otthon van, mint az írásban. Rendezőként és forgatókönyvíróként több filmen dolgozott, így nem meglepő, hogy a novellái is nagyon filmszerűek, a történetek ritmusa, a képszerű leírások és a jelenetek szinte filmszerű váltakozása mind azt mutatja, hogy a szerző miként szeretné a szöveget érzelmi és vizuális élménnyé formálni.
Craig Shreve igaz történetet feldolgozó regénye nagy kérdésekre keres és kínál válaszokat: vajon megszüntethető-e erőszakkal az, aki vagyunk, vajon képes-e az ember végleg elfeledni, hogy honnan jött, és vajon milyen mértékben tehet magáévá valaki egy teljesen idegen nyelvet, kultúrát, illetve mennyire lehet abban hiteles és boldog, ha közben mindaz, ami addigi életét meghatározta, semmivé lett?
Gwen elbeszélése végtelenül őszinte és fájdalmas, sőt meglehetősen bensőséges. Ez egy memoár, magától értetődő, hogy a szerző egyes szám első személyben ír, és az ő perspektívájából szemléljük a múltat. Jelen esetben viszont érdekes kettősséget figyelhetünk meg, az édesanya is jelen van, akkor is, ha már nem él. A kézzel írt levelei révén kapcsolatban marad a gyerekeivel a halála után is, és az olvasónak is lehetősége nyílik megismerni őt, a gondolatait, a vágyait. Csodálkozni az erején. Elszomorodni a fájdalmán.
A címről Agatha Christie Tíz kicsi négere juthat eszünkbe, és az alapszituáció is követi a klasszikus krimi-felállást: egy erdő mélyén megbúvó romantikus kis panzió, Mitchell Fogadója tökéletes helyszíne pihenésnek, randevúzásnak, elromlott kapcsolatok helyrehozásának, de még az irodalmi alkotómunkának is… egészen az első holttest megjelenéséig.
Jókai karácsonyát olvasva megismerkedünk a 19. század emberével, cselekedeteivel, vágyaival, hagyományaival. Kiderül az is, milyen lehetett a karácsony a királyi családban, hogyan ünnepeltek a szegények, s miként a művészek, de még azt is megtudjuk, hogyan gondolt Jókai a magyarságra, a magyar nyelvre, s hogy mi történt – karácsony ünnepén egy lélekemelő szertartás keretein belül – Buenos Aires pogány népével.
A Nyáron a párom feledhetetlen irodalmi alkotásnak bizonyult. Nagyon szórakoztatónak találtam, hogy a szereplők, bár bőven meghaladták a tinikort, néha úgy viselkednek, mint a kamaszok és hogy a fiatalkori vakációk során mindegyre vicces szituációkba keverednek. Szintén a könyv komikus vonalát erősítették Poppy szülei a humorérzékükkel, amivel azonnali szimpátiát keltettek bennem.
Tara tökéletesen meg volt elégedve az életével mindaddig, amíg a tizenhárom éves lánya cikivé nem titulálta, felhívva a figyelmét, hogy mennyire nem menő. Ez az incidens mély nyomot hagyott Tarában, és eldöntötte, hogy megmutatja a lányának, a férjének, a főnökének meg amúgy az egész világnak, hogy őt milyen fából faragták. Hogy igenis menő anyuka, kívánatos feleség, megbízható munkaerő és emellett akár a következő Beyoncé is válhatna belőle.
Összkomfortba kényelmesedett, fotelhuszár, mirelit világunknak hatalmas felkiáltójel Horváth László Imre regénye, hiszen íme, újra itt az a generáció, aki a háborút bármilyen hazug indokok nyomán igazságosnak találja. Mert ez a könyv nem lélektan, nem elemzés, nem az igazság keresése, hanem puszta „epika”, „történet”. A valóság. Emberek: férfiak, nők, politikusok, munkások, bankárok, kicsik és nagyok… olvasni kell!
