Ami miatt nagyon szerethetővé vált számomra a regény, az az a gyengéd és nőies mód, ahogy világunk értékrendjét piszkálgatja a szerző, és ahogy ebből végül egymásra épülő elemenként megfaragja egy egészséges személyiség értékpiramisát. Nagyon tetszett, ahogy egy idealista fiatal nőből végül izzig-vérig élő, az életet ismerő, az értékekre rábólintó, de a hibákat is toleráló ember válik.
A hazájában népszerű, többszörösen díjazott Sarah Pinborough a magyar olvasók előtt csak idén mutatkozott be legújabb, 2017-ben megjelent, Ne higgy a szemének! című regényével. A 45 éves angol írónő több műfajban is alkot, sőt forgatókönyveket is ír. Az említett regénye egy szerelmi történetbe ágyazott pszichothriller. A könyvet közel húsz nyelvre fordították le, magyar nyelven a XXI. Század Kiadó gondozásában jelent meg 2017 tavaszán.
A Szabadnak születtem egyaránt tekinthető olyan történetnek, amely egy rendkívüli asszony sorsát meséli el, és olyannak, amely egy számunkra furcsa ország mindennapjait, egy kegyetlen rendszer önkényes eszközeit, egy idegen kultúra tényeit, vagy egy család történetét mutatja be. De legfőképpen egy kordokumentum, amiből Teherán mindennapjait ismerjük meg a 70-es évektől napjainkig. Mindenkinek ajánlom.
A Jack Swyteck-sorozat tizenkettedik része, a Szökésben ugyanolyan élvezetes azok számára is, akik hozzám hasonlóan eddig még egyetlen részt sem olvastak a sorozatból. Egyszer sem volt az az érzésem, hogy hiányosak az ismereteim egy-egy szereplőt vagy korábbi eseményt illetően, a Szökésben kerek egész önmagában is.
Ben H. Winters Az utolsó nyomozó-trilógiával robbant be a köztudatba, a trilógia részei több rangos díjat és jelölést is magukénak tudhatnak. A harmadik kötet megjelenése után két évvel, 2016-ban Winters egy újabb bestsellerrel jelentkezett: a Földalatti Légitársaság egy olyan Amerikában játszódik, ahol négy államban törvényes a rabszolgatartás. Főhőse egy valamikori rabszolga, aki szabadulása után a szövetségi hatóságok ügynökeként szökevényekre vadászik.
Wassmo regényének olvasása közben az is kiderül, hogy a világ végülis roppant egyszerű. A látszólag magasztos gondolatok mögött egyéni játszóterek vannak, terek, ahol valaki úgy nyúlt egy gondolathoz, ahogy soha senki – és ebbe ő maga, nemegyszer a környezete is, félig-meddig (vagy egészen) belepusztult. Lehet ez szerelem, zene, filozófia, háború vagy tudomány: mindnek van egy olyan dimenziója, amit csakis az egyének láthatnak, és nem oszthatják meg senkivel.
Az ártatlanság múzeuma sokkal bonyolultabb annál, semhogy egyetlen szóval megjelölhetném a témáját. Attól függően ki, milyen céllal, milyen okból és milyen élettapasztalattal veszi kézbe, a regényt egyaránt értelmezhetjük az ártatlanság, a szerelem, a csalódás, a boldogság, az élet értelmének keresése, a család, vagy éppen az írás művészetének könyveként.
A háború ráébreszti az embert, kicsoda ő valójában, és megtanítja, hogy a látszat nem túl fontos. Pokolian fájdalmas módszer, de megtanít túllátni a felszínen, leszállni a lélek mélyére, és összefogódzni akár azokkal is, akiket békében hidegnek, kíméletlennek, vagy egyenesen ellenségnek véltünk.
Az 1978-ban született Blake Crouch termékeny írónak számít, mindössze 26 éves volt, amikor első regénye megjelent, ezt pedig 2016-ig további tizenöt regény követte. Az igazán nagy sikert a Wayward Pines-trilógia hozta meg számára, amely magyar nyelven is megjelent 2015-ben. A Véres arany a szerző harmadik, 2009-ben kiadott regénye, amely magyar fordításban az Agave Könyvek gondozásában látott napvilágot 2017 áprilisában.
A kötet teljes egészében archivált dokumentumok, fényképek, újságkivágások, fénymásolt titkosított iratok, illetve az ezekhez hozzáfűzött kommentárok és lapszéli jegyzetek halmaza. Az iratok egy része egy lezárt ládából került elő, amelyet egy bűnügy helyszínén talált két szövetségi nyomozó 2016 júliusában. A ládában található dokumentumokat egy bizonyos Archivista archiválta és látta el a saját jegyzeteivel. – Ó, és még valami: mindezt Mark Frost találta ki. Ez egy fikciós mű, bár nem annak néz ki.
