A visszatérő Michael Punke 2002-ben megjelent regénye, amely a magyar olvasóközönséghez a Könyvmolyképző Kiadó kiadásában jutott el idén februárban. A prémkereskedelem korszakában, az amerikai vadnyugaton játszódó regény megtörtént eseten alapul: egy Hugh Glass nevű prémvadász életének egy fontos mozzanatát dolgozza fel. A könyv alapján készült film főszerepéért kapta 2016-ban Leonardo DiCaprio élete első Oscar-díját.
Jonas Jonasson 2009-ben vált híressé A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényével, amelyet több mint harminc nyelvre fordítottak le, köztük magyarra is. A svéd szerző, a sikeren felbuzdulva, előbb 2013-ban, majd 2015-ben is újabb könyvvel rukkolt elő, amelyek stílusukban nagyon hasonlóak az elsőhöz. A harmadik regény címe Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok), Magyarországon az Athenaeum Kiadónál jelent meg 2015 végén.
Charlotte, a fiatal philadelphiai védőügyvéd egy nap különös felkérést kap: vállalja el egy háborús bűnös védelmét Európában. A nő egykor Hágában dolgozott, és most izgatottan várja a megbízást. Az sem tántorítja el, hogy a volt barátjával kell együttműködnie, aki évekkel ezelőtt összetörte a szívét… | Pam Jenoff regényében a meseszövés mindvégig követhető, logikus és izgalmas, és a kényes téma ellenére valahogy egyensúlyban marad.
Stian Hole díjnyertes Garmann-sorozata vagy -trilógiája a Garmann titkával magyarul is teljessé vált. A harmadik kötet körülbelül ugyanolyan, mint az előző kettő: rövid, szórakoztató történet egy kisfiúról, akinek gondolataival, érzéseivel és cselekedeteivel a gyerekek könnyedén tudnak azonosulni. A Garmann titkában Garmann ugyanaz a visszahúzódó, csendes srác, mint aki korábban volt, és éppen ettől különb, mint a többi gyerek.
Kováts Judit Elszakítva című új könyvében folytatja az első regényében megkezdett utat: a 20. század történelmi traumáit dolgozza fel történészi alapossággal, hétköznapi embereket választva hőseiül, akik alulnézetből szemlélik és a döntéshozásból kirekesztve szenvedik el a régi rend lerombolását, egy új világ építését. A második világháború utáni felvidéki magyaroknak nem sok választási lehetőségük maradt eldönteni a nagy kérdést: menni vagy maradni…
A nyugati világ legtekintélyesebb Oroszország-szakértőjének tartott Walter Laqueur közel 95 évesesen írta a Putyinizmus című könyvét, az elsőt, ami magyar fordításban is megjelent több tíz eddigi kötete közül. A könyv nem Putyin-életrajz, és nem is annyira az orosz elnökről szól, mintsem az általa felépített, de számos elemében az évtizedekkel, évszázadokkal korábbi Oroszországban gyökerező, a világon talán egyedülállónak számító államberendezkedésről.
Magyar nyelven is folytatódik Ben H. Winters népszerű trilógiája: az Agave Könyveknél 2016 februárjában megjelent, Végső ígéretek című második kötetben Henry Palace ezúttal egy eltűnési ügy felgöngyölítésén dolgozik. Bár már nem tagja a rendőrségnek, ugyanolyan elszántsággal és alapossággal nyomoz, mint korábban, és ebben az sem akadályozza meg, hogy a vészesen közeledő katasztrófa miatt lassan teljesen széthulló világon eluralkodik a káosz és az erőszak.
Nick Thorpe, a BBC kelet-közép-európai tudósítója, Magyarország-szakértő 1983 óta él Budapesten családjával. Riporterként kiválóan ismeri ezeknek a tájegységeknek a történéseit, rendszerváltozásait, politikai és gazdasági zűrzavarait. Egyszer csak úgy gondolta, végigjárja a folyó útját magával a folyóval együtt, az utolsó ponttól, Sulinától kiindulva egészen a forrásig, Donaueschingenig, ahol a Breg es a Brigach patakocskák összefolyásából megszületik a Duna.
Frei Tamás könyve olvasva két igazság között találtam magam. Az egyik a híradóból ismerős (meg persze mindenhonnan: facebookról, sajtóból, filmekből…). A másik néha konspiráció-elméletekből kacsint rám, egy-egy eltévedt blogbejegyzésből, és természetesen Frei Tamás könyvéből. És fogalmam sincs, a két „igazság” között hol vagyok én, hol van a többi kb. 14 millió magyar, akik szanaszét élnek ezen a földgolyón.
A regény valóság és fikció keveréke. A fikció természetes bármilyen életrajzi regény esetében, hiszen a párbeszédekről és hasonlókról általában nincs pontos, egykorú feljegyzés, így ezt az írónak kell kitalálnia. Jens Johler azonban ennél sokkal többet tett: beleszőtt a könyvbe egy múlhatatlan szerelmi szálat, egy sohanemvolt operát és mindezek következményeit.
