A kötet, ha akarom, esszéregény, ha akarom, nem. Egészként és különálló darabonként is ugyanolyan élvezetes. Ha regényként tekintünk rá, akkor ez egy lazán összefűzött, ismétlődő szereplőket tartalmazó írás, aminek a fülszöveg állításával szemben van cselekménye. Nem koherens ugyan, de van. Nem is követi mindig a kötelező-klasszikus nyomvonalat, de ettől még létezik.
A memóriájával küzdő Holmes mellől ezúttal eltűnik a segítő, Holmes pozíciója az olvasó pozíciója is, nem alulról látjuk, csodálattal tekintve fel a géniuszra, hanem mellette állunk, az ő kusza gondolatait, félelmeit és gondolatmenetének buktatóit is megtapasztaljuk – ez pedig leengedi Holmest a számára emelt piedesztálról: ezúttal az olvasó a kiemelés másik oldalán áll, látja az emberek közül kiváló zseni magányát, különcségének fájdalmas voltát.
A regény főszereplője Oleg Trudovics Basmakov. Jó orosz szokás szerint apja nevét örökölte, akinek a fellendülő szocializmus valamiféle diadalaként a sokatmondó, munkát és munkaerőt egyaránt jelentő Trud nevet adták az eszmék változásával feltétlenül és kötelezően lépést tartó szülei. A basmak szó rossz, koszlott cipőt jelent. A felesége csak úgy bizalmasan Tapocskinnak – Papucsnak nevezi.
Ellroyt vonzza mindaz, ami abnormális, ami kaotikus és őrült. Szinte betegesen ragaszkodik ugyanazokhoz az elemekhez: brutális gyilkosság, mocskos, erkölcstelen zsaruk. Az igazság bajnoka pedig a rosszfiúk közül kerül ki; egyvalakiről mindig kiderül, hogy minden rossz tulajdonsága ellenére a regény központi témáját képező gyilkosságot pontosan olyan elszántsággal akarja megoldani, amilyent az olvasó elvár egy főszereplőtől.
Helen Bryan ezúttal jobban választott. A háború jegyesei, bár jóval összetettebb a téma, mégis egyszerűbben megírt alkotás, mint a későbbi műve. Sehol nem hiányzik belőle a számomra is oly lényeges következetesség, emellett pedig reális, nyers, életszerű, mégis megható és mély történet. Sem írásmódban, sem történetben nem jellemzőek rá a túlzások, ez ad neki egy hitelességet.
A Sorstalanság Kertész Imre Nobel-díjas magyar író legismertebb regénye, amely bár 1975-ben jelent meg először, igazán híressé és olvasottá a rangos kitüntetés elnyerése után vált. Azóta számos méltatás, cikk és kritika jelent meg több nyelven a műről, kapott hideget-meleget egyaránt. Életrajzi ihletésű regény, melynek főhőse Köves Gyuri, egy 15 éves budapesti zsidó fiú, aki közel egy évet tölt az auschwitzi és buchenwaldi haláltáborokban.
Stefano Bennit egyszerűen nem lehet nem szeretni. A tőle megszokott eredetiséggel és lényeglátással, erősen egyéniesített szereplői szemével vizsgálja a zajló életet, észrevéve annak visszásságait és feltárva az egyediben megmutatkozó általánost. Így aztán Benni minden könyve erős társadalomkritika, amit ezúttal egy tizennégy éves kamaszlány fogalmaz meg.
Fontos dolgokról szól a könyv, az emberi létezés megannyi kérdéséről. Születésről és halálról, szerelemről és gyászról, becsületről és árulásról, munkáról és csalásról, odafigyelésről és hanyagságról, szánalomról és könyörtelenségről, háborúról és áldott pillanatokról, kegyelmi állapotokról és állati szenvedélyekről, alkoholról, pénzről, tiszteletről, elfogadásról, piszokról, Istenről…
Robert Kagan neokonzervatívként számon tartott, de magát előszeretettel „liberális intervencionistaként” meghatározó amerikai történész, közíró, külpolitikai szakértő. Made in America című, 2012-ben megjelent esszéje nagy visszhangot váltott ki az Egyesült Államokban. A szerző ebben arra keresi a választ, hogy milyen lenne a világ, ha az Eygesült Államok hanyatlásnak indulna és a külpolitikai kérdések helyett kizárólag a belpolitikai dolgaira összpontosítana.
A regény az 1992. április 29-től május 4-ig tartó Los Angeles-i zavargásokról szól. És tizenhét emberről, akik a közepében vannak. Gattis remekül ismeri hősei életét, gondolkodását, így az olvasónak szemernyi kétsége sincs a felől, hogy, ha az események betű szerint nem is éppen így történtek, lényegében valóban ilyesmi folyhatott le akkor és ott.
