A macskák erősen antropomorfizált szereplők, aktívan és előre megfontolt szándékkal cselekszenek a gazdáik érdekében. Ez számomra teljesen magától értetődő volt, de hát az dobja az első követ, aki sosem gondolta, hogy a macskája felsőbbrendű, mint elsőre gondolnánk, és sosem tulajdonított neki emberi vonásokat, érzéseket és gondolatokat.
A homoszexualitás, a bántalmazás és annak passzív elviselése, a csendben maradás különösen nehéz témák. A hazaszeretet, a hűség, az igaz barátság és az emberségesség szintén azok. A szerző egy emészthető formában dolgozza fel ezeket az olvasó számára, és én végtelenül hálás vagyok ezért az olvasmányélményért. Farkas Kinga ajánlója.
Az amerikai őslakosok küzdelmét egy olyan perspektívából mutatja be, amely nagyon ritka az irodalomban. Belülről, az érintettek szemszögéből kísér végig 150 év kényszerű asszimilációján. Úgy tűnhet, hogy a Tévelygő csillagok vádirat – de nem az. Tommy Orange nem vádaskodik, hanem mélységes empátiával ábrázolja másfél évszázad egyéni és kollektív fájdalmát, küzdelmét, szenvedését.
Rooney az én olvasatomban félmunkát végzett. Míg Ivan személyében ki tudta bontani a férfiasság témáját, és igazán örültem, hogy nőként ennyire alaposan belemászott a férfi lélekbe, addig Peter karaktere végig felületes maradt, hiába a drámák és a nagy tetőpontok. | Szabó Eszter kritikája.
Keegan stílusára jellemző, hogy a le nem írt üzenet ugyanannyira fontos, mint a leírt. Egy interjúban azt állította, hogy egy történetet kétszer kell elolvasni, hogy valójában megértsük a mondanivalóját. Keegan történeteire ez fokozottan igaz. Líraisága miatt meglehet, hogy átsiklunk valami felett, vagy más hangulatban másképpen értelmezzük a sorok közt megbúvó üzenetet.
A Sunset Park az önismereti munka regénye: hogyan találod meg újra a helyedet abban a világban, ahonnan elszöktél, és hogyan kezdesz el kapcsolódni embertársaidhoz egy önkéntes száműzetés után. A könyvek és az irodalom szeretete átszövi a szöveget, de ugyanilyen érezhető, szinte kézzel tapintható a szereplők fejlődése is. Kivétel nélkül mindenki fejlődik, és őszinte örömmel figyeljük ezeket a mérföldköveket, kisebb vagy nagyobb sikereket. Talán ezért is ért ekkora meglepetésként, szinte arcul csapásként a vége…
Furlong hajnaltól késő estig dolgozik, hogy mindenhová eljuttassa a tüzelőt. Egy szállítmány, amelyet a helyi zárdához kell kivinnie, kiemelkedik a többi közül. Rutinmunkának kellene lennie, de Furlong ráébred valamire, és arra kényszerül, hogy átértékelje teljes múltját, származását, az erkölcsi normákat, és megvitassa magában a különbséget a helyes és helytelen között.
Az ‘Alvilági becsület’ egy könnyed, de igényes nyelvezetben megírt, finom humorral átszőtt, de hamisítatlan noir elemeket is magán viselő bűnügyi történet, amiben nem is annyira burkoltan jelen van a társadalomkritika. Egy kiváló társadalomrajz a hetvenes évek Amerikájáról és azon belül a harlemi mindennapokról.
Joanna Quinn ‘A Bálnacsont színház’ című regénye a művészet építő értékéről (legyen az színház, festészet vagy zene) és a háború romboló erejéről szól, hazafiasságról és megbocsátásról, testvériségről és bajtársiasságról, szerelemről és lemondásról, illetve az értékek felfedezéséről ott, ahol azt hittük, már nem maradt semmi.
Sue Monk Kidd igazán merész történetszövést követ, alapjaiban rengeti meg a klasszikus elméletet arról, hogy mi volt az asszonyok szerepe a jézusi időkben. És természetesen akkor még nem is említettük Jézust, akinek személye köré olyan megdönthetetlen kultusz épült, hogy elképzelhetetlennek tartjuk, hogy szerelmes is lehetett, mindenféle egyéb emberi vonásokkal együtt. A regény célja azonban nem a több ezer éves vallásos hit provokálása.
