A második fordulóban képrejtvényeket kell megfejteni.
A második fordulóban képrejtvényeket kell megfejteni.
Kétfordulós játékot indítunk. Az első fordulóban összesen nyolc pontot lehet szerezni, ehhez nyolc regény címét kell megfejteni, amelyeket eszperente nyelvre „fordítottunk le”. A tét Stina Jackson új regényének három példánya.
Az Animus Kiadó kérésére 2021-ben is szavaztak az olvasók: az Animus Awardson J.K. Rowling két kategóriában is diadalmaskodott. De vajon melyik könyv lett az év legjobb skandináv krimije?
A karácsonyi malac lebilincselő karácsonyi történet, igényes nyelvezettel, fordulatos és izgalommal teli cselekménysorozattal. Jim Field részletdús és kedves illusztrációi csak hab a tortán, amelyeknél jól esik elidőzni kicsit. Amíg pörögnek az események, az olvasónak sikerül ráhangolódni az ünnepekre, elgondolkodni a valóban fontos dolgokon és megélni a karácsonyi csodát. Néha a karácsonyi csoda csupán egy meleg takaró, egy bögre forró csoki és egy igazán jól megírt történet.
Már előrendelhető Stina Jackson új regénye, az ‘Összezárva’. A tervek szerint január 24-én jelenik meg, és a fülszöveg alapján igazi skandináv krimit kapunk a hideg, zuzmarás napokra.
Ha pusztán novelláskötetként tekintek rá, akkor azt mondhatom, hogy bár Nesbø egy teljesen új arcát mutatta meg, összességében véve egy nem túl izmos próbálkozás volt – már csak az írások számát tekintve sem –, ha azonban úgy veszem, hogy tulajdonképpen kaptam egy egészen korrektnek mondható kisregényt, bónuszként kiegészítve pár novellával, akkor alapvetően elégedett vagyok.
Igor egy régi, elhagyatott elmegyógyintézet kiürítésével és felújításával próbál egy kis pénzt keresni. Sikerül kinyitnia egy páncélszekrényt, amelyben néhány orvosi papírt talál egy páciensről, aki eltűnt a Tribecs-hegységben, majd három hónap múlva előkerült. Innentől Igor a Tribecs-hegység és a rejtélyes eltűnések megszállottjává válik.
A birodalom hangulatában, stílusában és terjedelmében egyaránt magán viseli a szerző eddigi életművének legfőbb jellegzetességeit. Én ezt legegyértelműbben a főszereplő karakterében vélem felfedezni: Roy Opgard egész jól illeszkedik abba a sémába, ami Nesbø eddigi bűnügyi regényeinek főhőseit meghatározza. Ennek a karaktertípusnak az egyik védjegye a magány, a szinte természetes létállapotuknak számító egyedüllét, valamint az állhatatosság, aminek köszönhetően az általuk helyesnek gondolt cél érdekében bármire hajlandóak.
A ‘Hétköznapi szorongások’ tipikus Backman-regény: az olvasó hol mosolyogva, hol hangosan nevetve csóválja a fejét az abszurdnak ható jelenetek olvasása közben. Aztán rögtön vált, és megfogalmaz egy életigazságot, amitől egy pillanatra helyreáll a rend a történetben, és az olvasó elgondolkodik, arcvonásai kisimulnak, vagy éppen nagyot sóhajt, hiszen kiderül, az élet senkinek sem fenékig tejfel, de még csak nem is fekete vagy fehér.
A regény komoly kutatómunka eredménye, részteles és alapos megrajzolása mindazoknak a körülményeknek, amelyek a Gulagon uralkodtak a második világháború után. Szépirodalmi értéke mellett történelmi értéke sem csekély, szereplőin keresztül komoly társadalmi rajza annak a kornak és állapotnak, amely ezen a hideg, sarkköri vidéken meghatározó volt. Cilka sorsát követve láthatóvá válik, hogy mennyi minden határozza meg egyetlen ember sorsát, és olykor mennyire törékeny és vissza nem térő alkalmakon múlik az életünk.