Címke: Animus Kiadó

Tovább
J.K. Rowling: A karácsonyi malac (Animus, 2021)
Kritika
|
100

J.K. Rowling: A karácsonyi malac

A karácsonyi malac lebilincselő karácsonyi történet, igényes nyelvezettel, fordulatos és izgalommal teli cselekménysorozattal. Jim Field részletdús és kedves illusztrációi csak hab a tortán, amelyeknél jól esik elidőzni kicsit. Amíg pörögnek az események, az olvasónak sikerül ráhangolódni az ünnepekre, elgondolkodni a valóban fontos dolgokon és megélni a karácsonyi csodát. Néha a karácsonyi csoda csupán egy meleg takaró, egy bögre forró csoki és egy igazán jól megírt történet.

Tovább
Jo Nesbø: A féltékenység-szakértő és más történetek (Animus, 2021)
Kritika
|
77

Jo Nesbø: A féltékenység-szakértő és más történetek

Ha pusztán novelláskötetként tekintek rá, akkor azt mondhatom, hogy bár Nesbø egy teljesen új arcát mutatta meg, összességében véve egy nem túl izmos próbálkozás volt – már csak az írások számát tekintve sem –, ha azonban úgy veszem, hogy tulajdonképpen kaptam egy egészen korrektnek mondható kisregényt, bónuszként kiegészítve pár novellával, akkor alapvetően elégedett vagyok.

Tovább
Jozef Karika: A hasadék (Animus, 2021)
Kritika
|
90

Jozef Karika: A hasadék

Igor egy régi, elhagyatott elmegyógyintézet kiürítésével és felújításával próbál egy kis pénzt keresni. Sikerül kinyitnia egy páncélszekrényt, amelyben néhány orvosi papírt talál egy páciensről, aki eltűnt a Tribecs-hegységben, majd három hónap múlva előkerült. Innentől Igor a Tribecs-hegység és a rejtélyes eltűnések megszállottjává válik.

Tovább
Jo Nesbø: A birodalom (Animus, 2020)
Kritika
|
89

Jo Nesbø: A birodalom

A birodalom hangulatában, stílusában és terjedelmében egyaránt magán viseli a szerző eddigi életművének legfőbb jellegzetességeit. Én ezt legegyértelműbben a főszereplő karakterében vélem felfedezni: Roy Opgard egész jól illeszkedik abba a sémába, ami Nesbø eddigi bűnügyi regényeinek főhőseit meghatározza. Ennek a karaktertípusnak az egyik védjegye a magány, a szinte természetes létállapotuknak számító egyedüllét, valamint az állhatatosság, aminek köszönhetően az általuk helyesnek gondolt cél érdekében bármire hajlandóak.

Tovább
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások (Animus, 2020)
Kritika
|
100

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

A ‘Hétköznapi szorongások’ tipikus Backman-regény: az olvasó hol mosolyogva, hol hangosan nevetve csóválja a fejét az abszurdnak ható jelenetek olvasása közben. Aztán rögtön vált, és megfogalmaz egy életigazságot, amitől egy pillanatra helyreáll a rend a történetben, és az olvasó elgondolkodik, arcvonásai kisimulnak, vagy éppen nagyot sóhajt, hiszen kiderül, az élet senkinek sem fenékig tejfel, de még csak nem is fekete vagy fehér.

Tovább
Heather Morris: Cilka utazása (Animus, 2020)
Kritika
|
80

Heather Morris: Cilka utazása

A regény komoly kutatómunka eredménye, részteles és alapos megrajzolása mindazoknak a körülményeknek, amelyek a Gulagon uralkodtak a második világháború után. Szépirodalmi értéke mellett történelmi értéke sem csekély, szereplőin keresztül komoly társadalmi rajza annak a kornak és állapotnak, amely ezen a hideg, sarkköri vidéken meghatározó volt. Cilka sorsát követve láthatóvá válik, hogy mennyi minden határozza meg egyetlen ember sorsát, és olykor mennyire törékeny és vissza nem térő alkalmakon múlik az életünk.

Tovább
Stina Jackson: Ezüstút (Animus, 2019)
Kritika
|
95

Stina Jackson: Ezüstút

Stina Jackson nagyon jól adagolja a feszültséget. Az elején még csak semleges olvasóként figyeltem Lelle tipródását, aki a hosszú nyári éjszakai portyázások alatt ismét rászokott a cigarettára, és néha azt képzeli, hogy az eltűnt lánya ott ül az utasülésen, és hozzá beszél. Idővel azonban valahogy a bőröm alá kúszott valami megmagyarázhatatlan ingerültség, mintha Lelléről átszállt volna rám, és sorban mindenkit gyanúsnak találtam.

Tovább
Jo Nesbo: Kés (Animus, 2019)
Kritika
|
93

Jo Nesbø: Kés

A gyilkossági ügy szokás szerint a legutolsó részletig kidolgozott, a nyomozás fordulatokkal teli, a szereplők jól illeszkednek a történethez (az újak is, hiszen egy jelentős részük a sorozat korábbi részeiből jól ismert, visszatérő karakter). A cselekmény az első oldaltól az utolsóig pörög – azt hiszem, nem volt két-három olyan összefüggő oldal, amikor azt éreztem volna, hogy leült a sztori.