A sötétség minden színe egy sorozatgyilkos utáni nyomozás krónikája, de Chris Whitaker olyan mesterien szövi a történet szálait, hogy a tényleges nyomozás többször is mellékessé válik, és az olvasó sokkal inkább szurkol a regény szereplőinek boldogságáért, mint azért, hogy a gyilkos rendőrkézre kerüljön. Egyszerre fejlődéstörténet és szerelmi történet, amely azt üzeni, hogy a reményt semmi sem olthatja ki az emberben.
A kötet egyfajta szubjektív napló a putyini Oroszország elmúlt bő tíz évének változásairól. Szubjektív abban az értelemben, hogy egy ellenzéki orosz értelmiségi prizmáján keresztül láttatja az eseményeket, az írások pedig érzelmekkel, retorikai fogásokkal teli, impulzív hangvételű véleménycikkek, amelyeket áthat az egyre elhatalmasodó csalódottság, kétségbeesés, düh vagy az ezeket palástolni próbáló irónia.
Edith Bruck regénye sokrétű, mély és megrendítő. Főszereplője a magyar származású zsidó nő, Nina, aki kétségbeesetten vágyik a szeretetre, mert valószínű, hogy már kislány korában sem kapott belőle eleget, azután pedig haláltáborba vitték. Ebben a könyvben a holokauszt olyan háttértörténetével, másképp szólva következményeivel találkozunk, amelyet ritkán szoktunk elbeszélések tárgyává tenni. Felvetődik a kérdés: mi történik az áldozatokkal a háború után? Hogyan épülnek be és jelennek meg az átélt traumák az életük során?
Kaarna késve érkezik a demenciával küzdők otthonáb az édesanyja halálos ágyához, és még arra sincs ideje, hogy elmerüljön a gyászban, máris kezdetét veszi az események őrült, hihetetlen sorozata. Innen pedig nincs megállás, Kaarna folyamatosan mozgásban van, és magával rántja az olvasót is, akiben felmerül a kérdés: mi is ez a regény tulajdonképpen? Detektívregény? Pszichotriller? Krimi? Sci-fi? Vagy mindezek együttese?
A Berlinben élő, hazájában börtönbüntetésre ítélt orosz újságíró 2023-ban megjelent Az Ukrajna lerohanásáig vezető út című könyvében nem csupán arra keresi a választ, hogy mi vezetett el a háború kirobbanásáig, hanem arra a több évszázados kényszerű függőségre és elnyomásra is próbál rávilágítani, amit az ukrán nép kénytelen volt elszenvedni a mindenkori orosz birodalom árnyékában.
Rakovszky Zsuzsa legújabb, tizenegy elbeszélést magába foglaló kötetében a családon belüli dinamikára, a gyermek-szülő kapcsolatokra épülő felnövéstörténetekre fókuszál. Olyan – az emberi léthez hozzátartozó – eseményekről ír, amelyek a normalitástól való távolodást szemléltetik. Joggal merül fel a kérdés: mit is nevezünk normális életmódnak?
Thomas Berger regénye, amely 1964-es megjelenésekor nem aratott különösebben nagy sikert, de amelyet ma már több helyen is minden idők legjobb western regényei közé sorolnak, sajátos képet fest az egykori amerikai határvidékről. A regény narrátora, Jack Crabb 111 éves korában, egy idősek otthonában meséli el élete történetét onnan kezdve, hogy 1852-ben a szekérkaravánjukat megtámadták a csejennek egészen a Little Bighorn-i csatáig, amelyben Custer oldalán vett részt, s mint mondja, ő volt Custer csapatának egyetlen túlélője.
Március 18-án, a világpremierrel egy időben magyarul is megjelent Az Éhezők Viadala előzménye, Az aratás hajnala. A rajongók, noha még nem is vehették kézbe a legújabb regényt, máris azt találgatják, vajon ír-e még Suzanne Collins újabb Az éhezők viadala-regényt a jövőben. Az írónő szerkesztője, David Leviathan a Varietynek elmondta, hogy Collins valószínűleg nem fog folytatást írni a trilógiához.
Barbara Kingsolver az opioidválságról akart regényt írni, de nem tudta, hogyan meséljen a Nyugat-Virginiát különösen érintő krízisről úgy, hogy az olvasókat is érdekelje a történet. Aztán egy angliai könyvturné alkalmával olyan panzióban szállt meg, ahol korábban Dickens is élt és alkotott (és ott írta a Copperfield Dávid egy részét), és ez jelentette számára az ihletet. Rájött, hogy Dickenshez hasonlóan neki is a gyereket kell megszólaltatnia, hogy egy érintett mesélje el ezt a sztorit.
Lana Bastašić kötete súlyos és fájdalmas emlékeztető arra, hogy nem csak a fizikai bántalmazás fáj. Sőt, talán az fáj legkevésbé a kötetben megjelenő bántalmazási formák közül. A bántó, megalázó megjegyzések olykor ugyanolyan erővel sújtanak, mint egy csattanó derékszíj.
